2010

Utolsó nap, legalábbis 2010-ben, és kibontottam végre a tavaly ugyanilyenkor magamnak írt borítékot is. Amelyben leírtam, hogy hol szeretnék állni az életben most.
Érdekes volt olvasni, bár meglepve nem voltam, hisz mégiscsak én írtam magamnak azt a levelet, és ha nem is pontosan, de nagy vonalakban mégiscsak emlékeztem, mit szeretnék, illetve mit szerettem volna egy évvel korábban.
Nos, a fontosabb dolgokban megvalósult, amit akartam, és ez szuper, másik fontos, ám inkább materiális dologban nem, úgyhogy ezen még melóznom kell. Végülis, kell valami feladat jövőre is.

Amúgy ez egy jó kis év volt. Bizonyos szempont(ok)ból piszkosul nehéz év, de azért jó. Mert ezek a nehézségek a velejárói annak, hogy az ember élete a helyes irányba menjen. Megbánni nem szoktam semmit, hiszen a lényeg szerintem az, hogy a kevésbé jól sikerült dolgokban is találjuk meg azt, amiből tanulhatunk. Utólag siránkozni már megtörtént dolgokon semmi értelme sincs.
Szóval, egy lelkileg megterhelő és egyben felemelő év után tudom, hogy egy igazán jó év következik, benne sok-sok fontos változással, kihívással.
És biztos az is, hogy lesznek benne nehézségek, de nem baj, mert a jó dolgokat nem adják ingyen, és az élet nem habostorta, meg még tudnék felsorakoztatni ilyen frankó bölcsességeket, de inkább megkímélek tőle mindenkit :-))

Lényeg, hogy pontosan azzal az emberrel vagyok, akivel lennem kell és akivel lenni akarok, innentől kezdve pedig nagy gond nem lehet :-))

karácsony II.

ez a karácsony szuper volt. olyan igazi. soha rosszabbat.

Karácsony

Szájkosár (avagy sajtószemle- amíg még lehet)

"Aki ezentúl illetlenül, mondhatnánk bírálóan számol be a kétharmados (többséggel bíró) Fidesz politikájáról, azt pénzbírság vagy annál is rosszabb dolog fenyegeti. Az Európai Parlamentben joggal fogalmazódnak meg kételyek arról, vajon egy ilyen módon kormányzott országnak helye van-e egyáltalán az EU-ban, nemhogy a következő hat hónapban ő diktáljon ott."
(Frankfurter Rundschau)

"Orbán januárban át akarja venni az EU soros elnökségét - és a 2010-es esztendőt durva valótlansággal fejezte be. Európában sehol másutt nem ennyire sajtóellenesek a törvények, mint Magyarországon... Orbán úr Magyarországa többé nem szabad ország a média számára"
(Handelsblatt)

"Az európai elnökség félévének előestéjén igen a szájkosár törvényre. Az újságok Magyarországon a kormány alá vetve. Tiltakozás Budapesten, zavarban az EU"
(Corriere della Sera)

"Rendszerünk alapja a közvélemény, legfontosabb feladatunk ennek a jognak a megőrzése. Ha rajtam múlna a döntés, hogy jobb-e egy kormány informatív sajtó nélkül, mint sajtó kormány nélkül, nem haboznék a második mellett szavazni".
(Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik szerzője)

"Orbán Viktor a szabadságért küzdő demokratikus ellenzék aktivistája volt. Ma kormányfőként elnyomja ezt a szabadságot egy olyan törvénnyel, amely szájkosarat tesz a független sajtóra. "
(Gazeta Wyborcza)

"Angela Merkel német kancellár szerdán óvta Magyarországot attól, hogy a sajtóval kapcsolatban megsértse a jogállamiság elveit. Német EP-képviselők szerint meg kéne vizsgálni, hogy Magyarország érdemes-e az EU soros elnökségére."
(MTI)

"Az Európai Bizottság szóvivője szerint vizsgálják, hogy a magyar médiatörvény összhangban van-e az uniós joggal. "
(MTI)

Hát, itt tartunk...

33

szülinap, megint,
szuper, bensőséges, meghitt, odafigyelős, szeretgetős,
olyan "nagyon-nagyon-nagyon"....
és az a "csak, hogy tudd: számolva van veled."
nekemnagyonjó.

A méltányos ítélkezésről

Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogyan méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el te is a magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, mint amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlenül követelődzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, hogy erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Te is ember vagy; s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.
(Márai Sándor)

Mindennek a teteje!!

Előre szólok: ez most nem az a bejegyzés, amikor udvariaskodás van, meg szavak megválogatása. Az idegösszeomlás határán ugyanis nem törődik az ember ilyenekkel.

Az egész qva megyei vagy regionális vagy mittudoménmilyen közútkezelő társaság menjen a jó büdös francba, de MOST AZONNNAL!
Ezeknek megint nem tűnt fel, hogy kib...tt tél van?!!!!
Szóval: szupernapok után az ember gyereke jön haza Budapestről, ott még inkább csak eseget a havas eső, az autópályán azonban már a hó, ellenben miután azt sózták, gyakorlatilag tiszta úton érkeztem el Fehérvárig. Ott sem volt semmi probléma az elkerülőn, még a csóri négysávoson sem, ám abban a szent pillanatban, amint Veszprém megyébe értem, mintha elvágták volna az egészet. Hogy egy szemléletes példával éljek: mintha Fejér megyében 40 fokos nyári kánikulából Inotánál egyik pillanatról a másikra alpesi tél lett volna. Legalábbis ami a közlekedési viszonyokat illeti.
Várpalotától Veszprémig 50 perc alatt sikerült eljutnom, és biztos, hogy az összes angyalok és szentek velem voltak, mert percenként akart a kocsim kicsúszni, Hajmáskérnél nem fogadtam volna egy lyukas garasban sem, hogy sikerül feljönnöm az emelkedőn (ugyanez Litérnél és Veszprém előtt is) és fogalmam sincs, honnan tudtam ennyire koncentráltan működni, vezetni, ellenkormányozni, hogy épségben megússzam a túrát.

És mélységesen, totálisan, teljes mértékben ki vagyok akadva,hogy ebben a kurva országban, a kurva megye főútvonalán egyetlen hókotró, sószóró még csak mutatóban sem közlekedett, az útállapotot látva szerintem nemcsak ma, hanem az elmúlt napokban sem. Persze, cseppet sem csodálkoztam, hogy a 8-as mentén úton-útfélen autók ácsingóztak a hegyoldalban.
Simán fel kellene jelenteni ezt a bagázst közúti veszélyeztetésért.És holnap, amikor ügyeletes leszek, és a közútkezelőnél azt merik mondani, hogy "de hát az összes járművünk kint volt az utakon", akkor... akkor... én nem állok jót magamért!!!

P.S.: Tettem nektek egy hókotrós képet. Legalább "papíron" lássatok ilyet, ha már az úton nem találkozni velük...

Mára

„Összpontosìts inkább a vágyadra, mint a kétségedre, és az álom dolgozni kezd. Meg fogsz lepődni, mennyire egyszerűen működik. A kétségeid soha sem olyan erősek mint a vágyaid, feltéve, hogy nem teszed őket azzá.”

(Marcia Wieder)

Odett. Avagy zene az emeleten

az úgy volt, hogy az egész napi elhavazás után és még rengeteg esti munka előtt baromira nem volt kedvem még este nyolckor melózni menni az egyetemi központi koleszba. ezen oknál fogva fel is hívtam GéGé fotós kollégát, hogy akkor tegyek egy gyenge próbálkozást arra vonatkozóan, hogy felejtsük el ezt az esti szívást.
de
már késő volt, mert szorgos kolléga már ott tanyázott az egyetemen, így kénytelen voltam magam odaráncigálni.
És milyen jól tettem. Mert qva jó kis program volt. Az eredeti koncepció is szimpatikus a szponzor Red Bull részéről. Zene az emeleten, azaz minden emeleten más-más koncertet lehetett meghallgatni (volt annyi eszük, hogy egymás után voltak a fellépők, nem egy időpontban)a koleszos népségnek. Én az Odett nevű csajt hallgattam (mint kiderült, ismerős már az mr2-ről), nagyon tetszett: helyes, apróka csaj, elképesztő hang, baromi jó szövegek, szóval igazán élvezetes kis esti program volt.
Leszámítva a döbbenetet, hogy az ifjúság, amelyik mégiscsak az értelmiségi rétegnek hivatott lenni, szóval az egyetemisták... hát, hihetetlenül ostoba, primitív és közönséges népség bír lenni.
És azt sem értem,hogy egy ilyen házhoz jövős (mi több, emeletre, basszus, ki sem kellett lépni az épületből), ingyenes szuper bulira mi a fenéért csak harmincan kíváncsiak?! (megszámoltam)


P.S.: eredeti terveim szerint arról akartam írni,hogy az alkotmánybíróság megtorpedózta a a 2 millió forint feletti végkielégítések 98 százalékos különadóját. Persze, a fiúk eszén nem lehet túljárni, mert majd jól módosítják az alkotmányt, hogy majd úgy legyen minden, ahogyan azt ők akarják. Egy kicsit azért nem ártana elegánsabbnak lenni, azt hiszem.
É éljen a demokrácia! :-) (a véleményem természetesen hosszabb, de inkább hallgassátok meg ezt a jó kis dalt)

Rémálom a .... (tetszés szerint behelyettesíhető) utcában

Nem hittem a szememnek, amikor pénteken ISMÉT arra kanyarodtam be az Almádi útra, hogy MEGINT fel van túrva egy három méteres szakasz, ami miatt persze folyamatosan áll a forgalom. Ebben a qva utcában lassan egy éve nem lehet normálisan közlekedni, és szerintem csakis és kizárólag a Jóisten a megmondhatója annak, mi folyik ebben a városban csatornaépítés címszóval. Bár, ha már a Jóistennél tartunk, akkor szerintem már ő is réges rég elvesztette a fonalat, hogy ki, mikor, miért bont fel egy két négyzetméteres aszfaltcsíkot a logikát tökéletesen nélkülözve. Kiás, betöm, eső kimos,aztán megint kiás, betöm, betoldoz-foldoz, és ez így megy már hosszú-hosszú hónapok óta. VÉRLÁZÍTÓ!!!!

No, de még ez hagyján, mert az Almádi útnak nincs egyetlen olyan métere, amelyik ne lenne/lett volna/ éppen van feltúrva, itt nem is reménykedem én már semmiben. DE: mit látok ma?! Az eddig egyetlen normálisan, használható módon teljes egészében leaszfaltozott (kb egy hónapja használható) Egyetem utca HÁROM, azaz 3 helyen van kivájva már megint! Ezúton kérek mindenkit, aki ezt érti, írja már meg kommentben. Köszi.

És asszem nem ártana már lassan itt is letartóztatni valakit.
(P.S.:nah,az aztán meg megint egy érdekes téma, majd írok arról is...)

Anno

hajszál pontosan egy évvel ezelőtt megejtettem az évi utolsó strandolásomat a Balatonban. No nem azért, mert a maradék eszem is elment, hanem mert a tó fürdőzésre teljesen alkalmas volt. Csobbantunk is páran, néhány ráérő, bevállalós nyugdíjas, meg én. :-)
Az idén meg... ?! :-(

Van

...amikor/akinek egyszerűbb másra kenni a dolgokat. Mást hibáztatni, ujjal mutogatni, kibúvókat keresni, "igazunkat" magunknak jól bemagyarázni, ellenvéleménnyel bírókkal hevesen vitába szállni,
mintsem
beismerni gyengeségünket, szembesülni önmagunkkal, bevállalni a hibáinkat, tisztázni a dolgainkat,
s legfőképpen főszerepben lenni a saját életünkben.

Az jó,

- ...amikor nem csak álmokat szövögetünk, hanem konkrét terveket is
- ...amikor narancssárga virágokat veszünk a vázába a vacsorához
- ...amikor valami hülye filmet bambulunk együtt
- ...amikor beleolvasunk egymás újságjába
- ...amikor csak úgy ücsörgünk a töküres lakásban, és...
- ...amikor csak úgy, egyáltalán... vagyunk...és ez így nekünk jó
- ...és még csak jobb lesz...
- ...és egyáltalán:tökéletesen biztosnak lenni valamiben, az a legeslegjobb.

Bécsi kávé (avagy ezahét...)

Mondhatnám azt is: stílusosan (igazából viszont inkább éreztem magam lúzernek) kezdtem az egész évben hőn várt (talán még soha ennyire nem...)szabadságomat: mindjárt az első napon, hétfőn belázasodtam.Aztán tropára ment a gyomrom is, egész héten fájt, az első igazán értékelhető kaját szombaton fogyasztottam a Chiantiban, BB-vel a szokásos szombati ebédünk helyszínén. (Isteni zellerkrémleves petrezselyemhabbal, no meg a kedvenc saláta. aztán a legfinibb kávé Füreden, hja kérem, élni tudni kell...Amúgy egyszer, nem is sokára, írok majd az étterem molekuláris konyhájáról, elképesztő!)

A döglődés csak azért volt elviselhető, mert az ocsmány sötét, esős napokon úgysem lehetett volna mást csinálni, mint filmeket nézni meg olvasni, úgyhogy ezt tettem én is.
Plusz, tökéletesen időzítve az egyetlen értékelhető napon elmentünk kávét inni Bécsbe, és az nagyon jó volt. (mint mindig, amikor az ember pont a megfelelő emberrel csinálja a dolgokat :-) ) Szóval sétáltunk, meg ettünk eredeti Sachertorte-t a Hotel Sacherben és közben operát hallgattunk.
És tulajdonképpen ezt akartam nektek elmesélni.
Hogy Bécsben valahogy minden olyan élhető, olyan tiszta, olyan európai, kellőképpen arisztokratikus, de valahogy mégis minden a városlakókért van. Még az opera is. Mert hogy kitalálták, hogy azok is hadd nézzék- hallgassák az előadást, akinek épp nincs pénze jegyre, vagy éppen adott előadásra nincs jegye, vagy nem is szereti az operát, csak úgy egyszer-egyszer belehallgatna, vagy éppenséggel csak éppen arra jár és megáll egy pillanatra. És akkor leülhet az előre kikészített székekre, szőnyegekre, a fenekére vagy bármire, és a hatalmas kivetítőn keresztül nézheti, hallgathatja az az esti előadást. Éppen Puccini volt meg a Bohémélet. Opera- emberközelben. Imádtam.

X faktor kontra Megasztár

Mondhatni, a showbiznisz világa gigászi ütközetének lehettünk tanúi mi, mind a 2 millió 798 ezren (de tényleg: az X-Faktor 1 millió 770 ezer embert érdekelt a Nielsen statisztikai adatai alapján, míg a Megasztárra mindössze 1 millió 28 ezer néző kapcsolt.) akik szombat este a kanapéba süppedve kapcsolgattunk a két tehetségkutató között. Nos, én aztán nem mennék bele a két kereskedelmi televízió közötti harcba,miután nem igazán nézek tévét, és valószínűleg azon kevesek közé tartozom a bolygón, akik nagy örömmel cipelték vissza az egy hónapos ingyen próba után a digitális boxot az upc-nek, mert bőven elég negyven csatorna között nem találni semmi értelmeset, mint 140 között szörfözve idegbajt kapni. No, de ez most mindegy is, mert Megasztár van, meg X- Faktor, majdhogynem kötelező lesz nézni. Valamelyiket. Hogy melyiket, még nem tudni, de már előre látom a bulvárlapok szalagcímét: "Az ország két részre szakad".

BB meg én valószínűleg a többséghez tartoztunk azzal, hogy kapcsolgattunk ide-oda, és hál Istennek két részre sem szakadtunk, mert hamar állást foglaltunk. Miután mindkét műsorban az ordenáré tehetségteleneket illetve a nagyon is tehetségeseket mutogatták, ezért az izgalmat vagy a szimpátiát nagyrészt a zsűri dönti el. No és itt már nem volt kérdés: a számomra meglepően unott és a most nem is igazán vicces Geszti, a (sajnos most nem eléggé) tapló Nagyferó, a szerepét qvára nem találó, semmi hasznosat mondani nem tudó Keresztes Ildikó és a producer gyerek Malek Miklós (na jó, abban megegyeztünk, hogy legalább igazán helyes fiú) köszönőviszonyba nem léphet a jól bevált Presser-Eszenyi-Fridi-Mester négyeshez képest. Ők legalább viccesek, Enikő imádnivaló, éppen kellő mértékben b'sztatják egymást meg a szerencsétlenkedőket... szóval valahogy a másik csapat túl kiszámított, túl mesterkélt és béna zsűrijét nézve nem volt kérdés...
Persze, a hozzáértők szerint az igazi izgalom akkor lesz, amikor az X Faktorban már a zsűritag-mentorok egymással (is) versengenek... hát nem tudom, majd meglátjuk. ezen majd úgyis jól el lehet csámcsogni hónapokig.

no comment

Plasztik szerelem (avagy Lars and the real girl)

"Vendégem van."- kezdi a fiú. A félénk, fura, antiszociális Lars, akitől gyakorlatilag már az is nagy csoda, hogy egyáltalán beszél. Az, hogy a vendég egy lány, pedig minden képzeletet felülmúl. Legalábbis a szomszédban lakó testvér és annak (elképesztően édes) felesége így éli meg a fent elhangzott mondatot, a kert végi kisházban lakó Lars ugyanis gyakorlatilag bármiféle kommunikációra képtelen bárkivel. A helyzet éppen ezért meglepő, ám a szerető családtagok kitörő és őszinte lelkesedéssel fogadják a hírt. Vagyis a lányt. Biancát, "aki nem nagyon beszéli a nyelvünket", ja és még valami: kerekesszékben ül. Bianca egyébként misszionárius. Pontosabban csak volt. Apácáknál nevelkedett, de most tanulmányi szabin van, hogy megtapasztalja a világi életet.

Nem mellesleg: Bianca egy, az internetről rendelt guminő. (Nemcsak egy sima guminő, hanem egy olyan, akinek minden paraméterét ki lehetett választani)
Oké: elsőre tényleg durva, ha az ember tesója a szerelmeként egy gumibabát visz a családi vacsorára. Na, de mégis ki tilthatja meg azt, hogy a szerelem bármilyen alakot öltsön?!

És Bianca tényleg nem csak egy egyszerű guminő. Bianca megváltoztatja Lars, s a körülötte lévő közösség egész életét. Mert a helyi háziorvos-pszichológus tanácsára a testvér és felesége úgy döntenek, hogy Lars érdekében belemennek Lars játékába, a képzelt valódi világába. Csakúgy, mint az egész kisváros minden lakója. Így aztán Bianca helyet kap az iskolatanácsban, modellkedik a helyi butikban, Biancának programokat szerveznek, Biancával egyszerűen számolva van. És persze Biancát mindenki imádja.
A szerelem folydogál a maga szokásos medrében- idill, boldogság, néha kis veszekedés, mígnem színre nem lép egy "igazi" lány az irodából, s aztán felmerül a kérdés: mi lesz Biancával. És mi lesz Lars-szal. ..

Naná, hogy nem mondom el. Meg kell nézni. Kicsit őrült, de vicces, tanulságos, és mindenképpen roppantul szerethető független amerikai film. Mindösszesen 307 forint a teszkóban. BB talált rá. Egy kincs :-)

Tessék mondani, merre van Európa?

...Jutott eszembe, amikor álltam ma sorban a stadion melletti kis postánál. A netbanknak köszönhetően ez egy ritka pillanat volt, de arra épp elegendő, hogy kábé egy jó fél évre megint elvegye a kedvem a postára járástól.

A szituáció: mini ügyféltér, benne kanyargott hét-nyolc ember, plusz két bébi. Büdös van, egyetlen ablak működik, még kettőnél ülnek ügyfélszolgálatos nők, csak nem tudtam, minek. Az emberek egymás nyakában lihegnek- utálom, ha valaki a nyakamban liheg, kivéve persze, ha azt én is akarom, de ez nyilván nem az a helyzet volt.
Egy öreg pasas (előttem legalább öttel) az ablakhoz lép, nyújtja a kártyáját.
-Harmincat kérek, ha van rajta annyi.
-De milyen harmincat?! Ezt így nem értem- morog a pénztáros, pedig nyilván egyértelmű volt, hogy a fickó nem harmincmilliót akar kivenni a kispostán sorbanállva.
-Harmincezret, ha van rajta annyi- mondja az ürge.
-Pin kódot üsse be!
-Üsse má' be legyen szíves, hogy KETTŐ-NULLA-HAT-HÉT mondja lassan, tagoltan a faszi, úgy, hogy lehetőleg még a mellette lévő Chianti étterem vendégei is jól hallják a pin-kódját.

Előttem és mögöttem a sorban mindenki kiakadva, fejcsóválva próbálja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, hogy hogy a fenébe engedhető meg a XXI. században, hogy nem lehet kulturáltan elintézni a pénzügyeket, mégis hogy képzeli a Magyar Posta, hogy ilyen szolgáltatást nyújt?!
Mert én nem, nem szeretném tudni:
- kinek, mi a pin-kódja
-van- e egyáltalán pin-kódja,
-mit ad fel
-mit vesz fel
-mennyit fizet
-illetve: fürdött- e előző este.

Normális országokban (sőőőőőt, csak, hogy a kivétel erősítse a szabályt, múltkor konstatáltam, hogy a belvárosi postán is végre valahára) szóval egyetlen sor áll, reptéri minikordonnal leválasztva, és az épp aktuálisan szabaduló ablaknál bármit azaz b á r m i t el lehet intézni.

Mozgááááááás!

"Te, hogy ez a futás milyen zseniális dolog"- hívott fel Gaáljúlianna, én meg örültem, de nagyon, hogy a futást hirdető hittérítő munkám eddigi egyetlen gyümölcse elégedett :-)

A tegnapi - térdfájás ismételt előtérbe kerülése miatt kissé nyögvenyelős - futás után én ma végre megint spinningeltem (itt is van egy megtérítettem, Rita, a kozmetikus lánya bigott bicajos lett), és elképesztően jó volt.
Amikor érzi az ember, hogy méterről-méterre, izzadságcseppről-izzadságcseppre adja ki magából azt a sok mentális koszt meg szennyet, amit kénytelen magába szívni nap mint nap.

Aki nem csinál semmit, csak punnyad, azt továbbra sem értem, hogy a fenébe bírja túlélni az életet.

the art of doing nothing...

egy ilyen energiazabáló hétfő után és előtt és közben jó tudni,
hogy
mi ketten
nagyon, de nagyon tudjuk - és tesszük is-, hogyan is kell igazából élni.
Édes semmittevés (nagyon is izgalmas és mozgalmas) - tökélyre fejlesztve.

És igen, most lehet nyugodtan irigykedni. Van itt hely bőven.

No comment

szétröhögtük az agyunkat :-)

Ez jó

Hidegfrontnak

ennyire még nem örült tetőtéri lakó,
még akkor is,
ha
a pincelakásban szuper, all inclusive ellátásban részesül mindig...
és az nagyon jó.

Kimondva-kimondatlanul...

az úgy van, hogy az ember jól érzi magát, és azt gondolja, hogy minden szuper, mert tényleg az is,
aztán egyszer csak kimondódnak fontos dolgok
és az egész lét valami teljesen más dimenzióba kerül
és még szokni kell persze, de attól még, éppen attól
nagyon de nagyon jó...

Levezetés

Foci, mi más, tudom, már vége meg minden, de az idén egyetlen bejegyzést sem szenteltem a foci vébének, pedig néztem, mindent, szorgalmasan, fogadtam is, nyertem is, sőt a csapataim is jól muzsikáltak, még akkor is, ha a spanyolok mindkét esetben közbeszóltak, mert a messze legjobban játszó németeket kigolyózták, aztán meg a hollandjaim is elbuktak, igen, tényleg kicsit csúnyán, erőszakosan, de én akkor is a narancsoknak szurkoltam, vállalom és kész, a foci pedig jó, kell a játék, a meglepetés, a sport, az izzadság, a könnyek, a drámák, az eufória, és igen, most még hiányzik is...

Anno

hajszálpontosan egy éve ilyenkor már beleharaptam egyet a Nagy Almába, aztán azóta is csak az van, hogy vissza akarok menni...
Vissza kell menni.
És majd fogok is.
De addig is: élek az emlékeimből.

És itt van egy dal is.

Heineken

Ide nekem az oroszlánt is!

Simulékony, no meg kellemes társalgó és jól néz ki. Ezek itt a legfőbb erényei az új köztársasági elnök jelöltnek, ha valaki még nem tudta volna.
Szuper.
Ha nekem valaki a legfőbb erényemnek azt tartaná, hogy simulékony vagyok, mentem pofán csapnám, az biztos.
És csalódtam Schmitt Pálban, de nagyon. Régebben, amikor még naiv tinédzser voltam, tökszimpi volt az ürge, mert olyan okos volt, humoros,sok nyelven beszél, nagykövet,olimpiai bajnok meg minden, most meg konkrétan marionett bábuvá lényegült át. Köztudottan rohadtul utálom a politikát, annak minden színét kivétel nélkül, de most fel vagyok háborodva az utóbbi napok történései miatt. Hogy még csak a látszatra sem adnak, mely szerint NEM pártpolitikust választanak meg államfőnek, akinek mégiscsak a törvényesség őre lenne az egyik fő szerepe. Sólyomra lehet persze sok mindent mondani, de az biztos: nem lehetett zsinórokon rángatni és hülyének nézni, a maga és mindenki nevében kikérte magának Gyurcsányt meg a hazudozását is, és még a napokban is frankón visszadobott két törvényt, amelyet ő nem talált az alkotmánnyal kompatibilisnek. Na, erre most aztán nem kell számítani, mert a Schmitt már megmondta, hogy ő aztán nem lesz a törvényalkotás gátja. Hogy mér'jó neki ez?! Hogy miért jó ez egy kormánypártnak, hogy semmi, de semmi kontrollt nem hagy magának?! (ha már önkontrollja úgysincs...)

AZTÁN még
itt van az új médiatörvény, amelyet a nemzetközi újságíró és egyéb szervezetek aggasztónak tekintenek a sajtószabadságra nézve, sőt, szerintük egyenesen a kommunista uralmat idézi.Hurrá. Azzal bezzeg kurvára nem foglalkoznak, hogy 208 forint a svájci frank.

Asszem itt most amolyan kiéhezett, "ide nekem az oroszlánt is" alapon folyik a politizálás, minden jóérzést, kompromisszumkészséget, a demokrácia látszatának fenntartását nélkülözve.

Csöbörből vödörbe...
Még mindig baromira messze állunk egy normális országtól...

Cukiság

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
(Judit 7 éves)

Mára is van lecke

(írás a hvg.hu-ról. Érdekes.Tanulságos. Aktuális. Megfontolandó. És egyben vicces. Hogy mennyire távol...)

Zsíros prémium, béremelés: mi ösztönzi leginkább a dolgozókat?
Újra és újra felmerül a kérdés, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő - veszteséges - vállalatok vezetőinek ildomos-e többmilliós prémiumot adni munkájuk elismeréseképpen. Milyen gesztussal érhetik el a vezetők, hogy alkalmazottaik lojálisak legyenek a céghez?

A jó előre beharangozott prémium az egyetlen, ami arra ösztönzi a dolgozókat, hogy eredményesen teljesítsenek? - teszi fel a kérdést egy, a témával foglalkozó írásában a brit Telegraph Online újságírója, kifejtve aggályait a kizárólag anyagi megbecsülésben részesülők lojalitásáról, elkötelezettségéről. A felvetés jogos, az anyagi elismerés sokszor nem elég, ha a vállalat a tehetséges alkalmazottakat meg akarja tartani.

Az anyagi juttatások - prémium, soron kívüli jutalom -, és egyéb céges hozzájárulások - autóhasználat, mobiltelefon - ugyan érdekeltté teszik a munkavállalókat, hogy teljesítményüket fokozzák, ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy lojálisak is lesznek a céghez. Ha pusztán a pénz miatt kötődnek a vállalathoz, jó esély van rá, hogyha a jövőben a jelenleginél kecsegtetőbb állásajánlatot kapnak, nem érzelmi alapon döntenek majd, hanem pusztán anyagi megfontolásból.

Múlt héten látott napvilágot a hír, hogy a British Airways (BA) vezérigazgatója, Willie Walsh lemondott 334 ezer fontos (több mint 112 millió forintos) prémiumáról. Walsh 2009-ben egyhavi bérét nem vette fel, tekintettel a cég veszteséges helyzetére. (A BA a március végével zárult pénzügyi évben 531 millió fontos adózás előtti veszteséget könyvelt el.) Walsh gesztusa még akkor is figyelemreméltó, ha éves fizetése 735 ezer font (több mint 247 millió forint).

A kreatív, teljesítményorientált dolgozókat az extra juttatáson kívül az előrejutás lehetősége is motiválja. Ha látják, hogy a főnök megbízik bennük, újabb és újabb lehetőséget kapnak, munkájukat megbecsülik és értékelik, emellett fejlődhetnek, próbára teszik munkabírásukat, alkalmazkodóképességüket és kitartásukat. A céges továbbképzési lehetőség - szakmai tanfolyam, másoddiplomás képzés, nyelvtanfolyam, stb. - szintén ösztönző lehet.

Az is hajthatja a dolgozókat, ha a cég nemcsak munkaidejüket osztja be, hanem arra is gondot fordít, hogy a napközben felgyülemlett feszültséget levezethessék: sportolási lehetőséget biztosít számukra - céges sportnap, fitness-bérlet, jógaóra -, vagy egyéb vállalati programokra invitálja őket: kirándulásra, tanulmányútra, aminek csapatépítő jellege is van.

A kellemes, termékeny munkahelyi környezet megteremtése szintén jó hatással van az alkalmazottakra: a közeg, amely alkalmas az ötletelésre, közös munkára és az ideák megvalósítására.

vigyor

(kép az indafoto.blog.hu-ról)

Mai lecke

Anyukám mesélte, hogy kiskoromban mindig azért féltettek az óvónők, mert túl nagy volt az igazságérzetem. Mindig kiálltam mindenkiért, aki kisebb/nagyobb/kövérebb/soványabb/ butább/szemüvegesebb volt mint én, vagy akit zrikáltak, csúfoltak a többiek. No, ez az igazságérzet öntudatra ébredésemmel egyenesen arányosan csak nőtt, amikor magamat kell megvédeni, akkor meg még hatványozódik is. Most pedig meg lett tépázva.Véresre.

Ráadásul BBmnek ezredszer is el kellett mondania, hogy felfogjam végre: JÓTETT SOHA DE SOHA NEM MARAD BÜNTETLENÜL. Hát most aztán közlöm mindenkivel: felfogtam. Egyszer s mindenkorra.

Lehetek én is

itt van egy új kedvenc a Marciéktól. (Vad Fruttik)
Amúgy ez a 300. bejegyzésem a blogon :-)))

Még egy első (...avagy Ellensúlyban)

Árbocok csilingelése, vitorlák suhogása, készülődés, daru, kötelek, feszülő izmok, cipekedés, röhögés, piros csapatpóló meg baseballsapi nekem is, szél, egy kicsit, nap is van, forró, színek, fények, vezényszavak a "félkatonai szervezetben", föl meg le, alul és magasan, víz felett lógva, először az életben, ellensúlyban,talp szétvágva, tenyér kötelektől dörzsölve, kikötőben, ez van, kékszalagra várva...
(Foto by GéGé)

write the future

A város,ahol élünk (avagy Magyarország, Veszprém 2010.)

Hónapok óta nem lehet normálisan közlekedni a városban. Gyakorlatilag nincs olyan utca, amelyik ne lenne feltúrva, vagy legalábbis ne lenne odaállítva minimum egy markológép. Önmagában ezzel nem lehetne baj, mert persze a csöveket ki kell cserélni, DE:
-Őszintén remélem, hogy egy, legalább egyetlen ember létezik széles e világon, aki lát koncepciót az útfelbontások térbeli elhelyezkedésében, mert egyelőre nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy vakond nagyobb tudatossággal túrja fel a kertet, mint ahogy ebben a városban a többmilliárdos építkezés folyik.
-Továbbá kérdezem én: vajon olyan nagyon nehéz lenne táblán jelezni: mi ez egyáltalán, meddig tart, (ergó meddig veszik igénybe a városlakók, turisták, autósok türelmét), illetve ha esetleg jeleznék, hogy a hülye autós (pláne ha nem ismerős) merre legyen szíves kerülni ha el szeretne jutni céljához.
-Illetve: nem lehetne ilyen melókat qvagyorsan végezni, nem szigorúan fél 4-ig? Vajon nem mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a lehető leghamarabb elkészüljön?!

Normális országokban ez így szokás.

Hab a tortán:
Itt van ez az M6-os autópálya ügy, amelyiket sikerült 120 milliárd forintból olyan faszán megépíteni, hogy átadása után cirka 2 hónappal már jól be is szakadt az esőzések miatt. Remélem, nem csak hiú ábránd a részemről, hogy komolyan felelősségre vonják azt, aki ezt a nívós munkát kiadta a kezéből...

csütörtökpéntekszombatvasárnaphétfő

"Jobb szó híján:tökéletes"

Nótafa

Klikkide

Archívum

Pont egy évvel ezelőtt ilyenkor bikini volt, meg strandpapucs teli homokszemekkel, frappé, szabadság, nyugalom, tengerkék tenger,
amikor a legnagyobb probléma az életben az volt, hogy melyik szögből ér legjobban a nap és hányas faktorú naptejjel kenjem be magam...

akkor akkor volt,
most meg most van.

Ez van

Az ember először kiakad. Nagyon. Dühös lesz. Felháborodik, bosszankodik, kiabál, utálkozik,nem ért, magát sajnálja. Aztán kétségbe esik. Fél. Arra ébred hajnalban, hogy szorong. Meg sír is. A legrosszabb pillanatban (amelyik normális esetben a legjobb). De utána legalább megkönnyebbül. Levegőt vesz. Tisztábban lát, mérlegel, átgondol, beszélget és beszélgetnek vele. Ráadásul még támogatják is.(Jó neki.) Aztán dönt, elhatároz és rájön, amit mindig is tudott: az életben mindig kell egy B-terv...

„Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja.”(Publilius Syrus )

Running free (avagy a mai dal)

Emészt

"Az emésztés az a folyamat, melynek során az emésztőrendszer a táplálékból tápanyagokat von ki a szervezet számára, és a maradékot salakanyaggá alakítja. Az emésztés első folyamata a rágás. A nyál nemcsak puha, könnyen lenyelhető falattá alakítja a táplálékot, hanem az emésztés első fázisait is elindítja.A nyáltól csúszóssá vált, így könnyen nyelhető falat a torok hátsó részén a nyelőcsőbe jut. Majd közvetlenül a gyomor előtt áthalad a nyelőcső záróizmán is. A gyomorban termelődő sósav lebontja a táplálék nagyobb molekuláit kisebbekké, és folyékonnyá alakítja az elfogyasztott ételt.A folyékony, félig bontott táplálék - amelyet már gyomorpépnek hívunk, ezután áthalad a gyomor záróizmán, és belép a nyombélbe, a vékonybél első szakaszába. Itt találkozik a hasnyálmirigyből, a májból és az epehólyagból származó enzimekkel, amelyek további, már a szervezet számára is hasznosítható apró összetevőkre bontják. A vékonybél belső felülete erősen gyűrődött, és számtalan apró kitüremkedést, úgynevezett bélbolyhot találunk rajta. A bélbolyhok feladata a megemésztett táplálék tápanyagainak felszívása és a véráramba továbbítása. A vékonybélben szívódik fel tehát az összes tápanyag, beleértve a vitaminokat és ásványi anyagokat is.A vékonybélben körülbelül hat és fél métert utazik a táplálék, mielőtt egy újabb zárógyűrűn átlépve a vastagbélbe érne. Itt már csak nagyon kis mértékben beszélhetünk emésztésről, mivel az ide érkező gyomorpép nagy része emészthetetlen vagy értéktelen maradék. A salakanyag a vastagbélben a víz visszaszívódásának hatására fokozatosan megszilárdul. Végül a végbélben, a vastagbél utolsó szakaszában gyűlik össze székletként, melynek kiürítésére később a központi idegrendszerből érkezik ingerület."


Az információkat is meg kell emészteni.
Néha van az úgy, hogy olyan információt kap az ember, amely emésztése vetekszik a legdurvább töltött káposztáéval, olyanéval, amiben még füstölt kolbász, szalonna meg tejföl is van.

De nem baj, sikerülni fog ez is. Majd veszek be jó sok megazöldet
:-))

Úgy kellett,

mint egy falat kenyér...

Arról, hogy nem kell messzire menni valami szépért...

Szóval,az úgy volt, hogy ma délelőtt elmentem dolgozni Németbányára.
Soha nem voltam még ott, telefonos segítség kellett, hol is van a falu.
Megy az ember Pápa felé, és egyszer Farkasgyepű után van a tábla: Bakonyjákó, Németbánya.
Lekanyarodtam, onnantól meg elém tárult valami csoda.
Ugyanis durvánszép a hely. Az a klasszik kis gyöngyszem: a fű az tényleg zöld, benne apró fehér meg sárga kis virágok, rendezett porták (naná, igazi sváb falu!), kábé 80 állandó lakos, nincs bolt, nincs kocsma, nincs térerő, a csendet tényleg csak a déli harangszó törte meg.
Ja, és mint a polgármestertől megtudtam: a település határában van Európa egyik legnagyobb kutatóhelye, többek között Európában ismeretlen dínó fajok (meg mindenféle más gerinces) temetőjét őrzik.
Elképesztő.
Imádtam.

Adalék: a falu fénykora a XX. század elején volt, akkor 450-en is laktak itt, 3(!) élelmiszerbolt, sőt kocsma is volt. Jah, és a kedvencem: a helyi önkormányzat költségvetése idén 18 (!!) millió forint. Tavaly még kétszer ennyi volt.
(persze, felvetődik a kérdés: kell-e egy nyolcvan fős településnek külön önkormányzat, de ez egy másik történet...)

Akkor is imádom.Fél órára sincs Veszprémtől, el kell oda menni.

Megáll az ész

Az van, hogy ma elmentem egy tanösvény bejárásra a Bakonyba.

1.: az erdészekkel kb 3/4 órát vártunk a benzinkúton a csapatra, a Honvédelmi Minisztérium környezetvédelmi tisztjeire...
2.: ...akik közül jónéhányan a megbeszéltek ellenére öltönyben, makkos cipőben (!) próbálták meghódítani a Kelet-Bakony az utóbbi napokban frankón szétáztatott lankáit.
3.: ...de ez még mindig hagyján,ugyanis olyan k..a lassúak voltak, hogy a tervezett 9 kilométeres táv mindössze felét bírtuk teljesíteni bő két óra alatt.
4.: De ez még mindig SEMMI ahhoz képest, hogy miközben bandukolunk éppen a nemzeti park igazgatóhelyettesével, az előttünk haladó öltönyös környezetvédelmi tiszt egy laza csuklómozdulattal dobta el a védett terület tanösvényén a milka csokis papírt.

Na ennél a pontnál asszem az én tudományom megállt.

Biztos ami sicher

itt már MINDEN
és
annak
az
ELLENKEZŐJE
is megtörténhet...

Költészet napjára

az egyik kedvenc:

Fogadom

Kíméletlenségemmel becsüllek én -
olykor gyilkol a simogatás.

Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség,
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélek-hájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

(Baranyi Ferenc)

Tessék :-)

Óh, mondd, te kit...?

Szóval, még mielőtt életbe lépne a kampánycsend, elmondom az ezzel kapcsolatos véleményemet vagy inkább tapasztalatomat.
Érdekes, (igazából dehogy érdekes,cseppet sem meglepő), hogy a tágabb környezetemben alig van ember, aki tudná, kire szavaz, vagy egyáltalán, hogy elmegy-e szavazni. Nem azért mert lusták, nemtörődömök, netán lesz'rják az egészet, csupán a valós opciók hiánya, ugye, nem kell ezt bemutatni.

Így vagyok ezzel magam is. Miután gyerek korom óta sportolok, nekünk az edzésen hamar megtanították, mi az a sportszerűség. Hogy nem valaki ELLEN, hanem valakiÉRT drukkolunk. Normális demokráciában így kellene működni a szavazásnak is. Hogy legyen valaki, aki valós alternatíva, akiben (akinek) hisz a választópolgár, akinek az elvei (elvei?!) meggyőzödése mellett kiáll, amivel ha csak részben is,de azonosulni tud.
Ezzel szemben ma választhatunk a rossz, a rosszabb és a mégrosszabb közül. Ehhez pedig nekem nincs kedvem. A demokráciában persze benne van az is, hogy nem mondok véleményt, pedig én szeretnék véleményt mondani!! Már régóta mondogatom, hogy miért nincs egy olyan rubrika is a szavazólapon, hogy " köszönöm, de ezek közül egyik sem". Mert ezzel lenne teljes a kép, ezzel lenne reprezentálva mindenki ebben a demokráciának hívott rendszerben. (megjegyzem, ha lenne ilyen rubrika, asszem joggal félhetnének a pártok jelenleg).
Persze, azért mégiscsak van egy alternatíva, ha az ember mindenképpen el akarja mondani a véleményét, mint ahogy internetes mozgalmak is indultak az érvénytelen szavazatok mellett. Igaz, a végeredményt ez nem befolyásolja, de a választópolgár lelkiismerete legalább tiszta: megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

Kiscsaj, kispasi

avagy arról, hogy a kor nem számít: a gyerekek kicsinek is nők vagy férfiak.

Jelenet 1.

Helyszín: a nappalim
Idő: tegnap délelőtt

Szereplők: Levente (Viki barátnőm 5 éves kisfia) meg én

-Nikiiiii, ez miii?

-Körömpolírozó. (és persze a kiscsávó azzal a lendülettel már kezébe is kapta a "szerszámot")

-Neeeeeeem, szerintem ez egy kard. (és már mutatja is a mozdulatokat, suhint jobbra, meg balra, mint valami ninja)

Naná, hogy kard. Jó a gyerekeknek, akiknél még bármiból lehet bármi.

Jelenet 2.

Helyszín: anyukámék konyhája

Idő: tegnap, ebédidő

Szereplők: Dóra (2,5 éves unokahúg) meg én

-Na és Dóra, mit hozott neked a nyuszi?

- Rúzst meg bocis zsepit, nééézd! (igazából egy közönséges rózsaszín labelló, mint az anyukájáé, és persze volt még csomó más ajándék... de hát ugye mi a prioritás a kiscsajnak...)

...Majd azzal a lendülettel leszedte a kezemről az új, nagyon színes karkötőmet, amit a tesóm szerint a gyerek már akkor kiszúrt, amikor beléptem a kapun. És természetesen azzal is aludt.

Az első

megsütöttem életem első igazi tortáját.
Epres-barackos túrótorta. Szép lett meg finom is.
Úgyhogy most büszke vagyok.
:-)

Elkésett szülinap

Nagy betegségemben megfeledkeztem sokmindenről.
Például a gyerek szülinapjáról. Két éve már, hogy március 13-án elkezdtem írni a blogot.
Jó, hogy dokumentálva vannak a dolgok. Így vagy úgy, de írásba vannak adva tények, godolatok, érzések, pillanatok, dalok.
Magamnak. Nektek.
Folyt. köv.
:-)

Karantén

Az igazán jó, mi több, vicces és szórakoztató tud lenni, ha félévente egyszer az ember bezárkózik három napra, pizsamában flangál egész nap, dvd-zik meg olvas. Önként és dalolva. (Figyelem: kulcsszvavak!!!)

DE

ha az ember beteg, nagyon, annyira, hogy nem tanácsos, ha túlságosan sokáig (vagyis egyáltalán bármeddig) egy légtérben tartózkodjon vele bárki (egyáltalán valaki), akkor ez az egész nagyon, de nagyon fárasztó és nyomasztó tud lenni. Nem elég önmagam tüdőbetegeket meghazudtoló köhögését hallgatni egész álló nap, még kényszerzubbonyba vagyok száműzve (jelen esetben a lakásom, persze, amit imádok, de mégis...). És ilyenkor az ember már nem akar filmet nézni, nem akar olvasni, feküdni, na azt pláne nem, még akkor sem, (akkor pláne) ha gyakorlatilag csak ezt a három dolgot szabad.

Szóval kész vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a szokásos szuperhétvége... na, az frankón gallyra ment, illetve "becserélve" két húsz (na jó, lehet, hogy harminc) perces sétára.

Mindjárt kezdek hisztis lenni. Vagy nem is mindjárt, hanem mostazonnal.

:-)

Városálom?

Írtó érdekes cikket olvastam a NatGeo magazinban http://www.ng.hu/ Szingapúrról Marc Jacobsontól. Gondoltam, néhány érdekes gondolatot közzéteszek. Kedvcsinálónak.

Az egykori brit gyarmat 3,7 millió polgárának jövedelme ma meghaladja sok európaiét. Hivatalaiban ismeretlen a korrupció, az adók méltányosak, az utcák tiszták, nem látni sem nyomortanyákat, sem hajléktalanokat. A munkanélküliség három százalék körüli, a bankokban hegyekben áll a pénz, gigantikus építkezések vannak, meg szédületes pénzügyi fejlődés. Délkelet- Ázsia Svájcaként említik.

Az eredményekhez azonban rafinált egyensúlyt kell tartani a "mézesmadzag és a korbács" között, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben durva, ellentmondást nem tűrő törvényekkel szabályozzák a dolgokat. Néhány példa: a rágógumit betiltó törvény, a drogcsempészetért halál jár, a Playboy magazint már a '60-as években betiltották, az autók vandál firkálásáért botozás jár, graffitizni úgy lehet, hogy előtte le kell adni a terveket, és majd azok közül kiválasztják, melyik mehet a falra. A sajtószabadság korlátos, csakúgy, mint a szabadságjogok, a parlamentben csak kormánypárti képviselők vannak, egész történelme során mindössze négy (!!) választott ellenzéki képviselő akadt, viszont az "alternatív nézeteket is meghallgató és építő ellenvéleményeknek helyt adó" korméányzati stílus nevében az úgynevezett "meghívott" honatyák beleszólhatnak az ügymenetbe- igaz, ha ellenkeznek, arra nem kell számítaniuk, hogy két ciklust végigvisznek.

Mindezekben nagy szerepe van Lee Kuan Yew egykori miniszterelnökének, aki tudományos alapossággal, kemény kézzel megtervezte a modern Szingapúrt, s aki ilyen-olyan beosztásban több mint négy évtizede irányítja az országot. Vitázik Konfuciusszal, aki szerint az ember jobbá tehető. Szerinte nem, viszont képezni és fegyelmezni lehet.

A szingapúri életérzés tökéletes kifejezője a helyiek szerint a "kiaszu", azaz a "veszítés réme": a diákokat már tíz éves koruktól rangsorolják teljesítményük alapján- jó helyekre pedig csak az elit kerülhet. A szingapúriak elsők akarnak lenni mindenben, a győzelmeket viszont alaposan megkeseríti a veszítéstől való félelem.

Az egyik helyi szerint "Szingapúr olyan, mint egy forró fürdő. Belemerülsz, fölvágod az ereid, s elfolyik az életed. De olyan jó meleg".

Hát ehhez nincs mit hozzátenni. Olvassátok el a cikket. Az öreget meg lehet, hogy valami fejvadász megkereshetné, hogy vágjon itt is rendet.

Kampány

Gyanútlanul elmegy az ember szombat este egy jazzkoncertre, gondolja, majd ott jó lesz. Jó hang, jó zene, kikapcsolódás, jó esetben még katarzis is.

Odáig teljesen rendben van, hogy az eseménynek otthont adó színház direktora köszöntőt mond, pláne, mert a fesztivál nyitóelőadásáról van szó.

De engedtessék meg, hogy felhúzzam a szemöldökömet (meg az agyamat)akkor, amikor direktor úr után országgyűlési képviselő úr is a színpadra lép, és blablázik valami közhelygombócomot a kultúráról köszöntőként.
Tökmindegy, hogy ki, tökmindegy, milyen párt.

Szivárgás van, kérem szépen,kampányidőszak. Ne csodálkozzak, hogy tévébe, újságba, postaládába, számítógépbe, elmébe, életbe szivárog a politika...
.... de hogy még a jazz-be is, na, azt mocskosul utálom.

(Zárójelben: azért, hogy a dolog igazi mélységeit, vagyis inkább cizellált finomságait is lássátok, az igazsághoz hozzátartozik: országgyűlési képviselő úr adott színház sajtófőnökének a pasija. Gondolom tehát nem volt túl nehéz némi kis fellépési lehetőséget biztosítani széles e nyilvánosság előtt...

P.S.: "Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország..." )

Vancouver

Ma hajnalban, a záróünnepség bambulása közben jutott eszembe, hogy egy sort sem írtam a téli olimpiáról, pedig teljesen rá voltam kattanva az elmúlt több mint két hétben.
Nem vagyunk egy téli nemzet. "Csak" kettő árva pontocskát szereztünk. De akkor is. Egyszerűen imádtam. Azokat is, akik ezt a két pontot szerezték (a gyorskoris csajok)

A síversenyeket eddig is mindig néztem, főleg a síugrást bírtam, elképesztő, hogy abban a fura szögben milyen oltári hosszúakat lehet repülni, szerintem zseniális.
Most nem kivételeztem, mint az olimpiákon mindig, ezúttal is mindent néztem, igen, még a biatlont, meg az ötven kilométeres sífutást is. Új kedvencem is lett, a snowboard cross, meg a gyorskori. A szánkó és a bob... ezek pedig az extrém sportok között is extrémek, szerintem totálisan eszement dolog 150 kilométeres óránkénti sebességgel száguldani egy jégteknőben gyakorlatilag meztelenül. Na jó, a bobnál van azért némi védettség,de akkor is durva.

Igazából a fantasztikus sportteljesítményeken túl én a versenyek emberi oldaláért vagyok oda. Az esélyesség terhéért. Az esélytelenek nyugalmáért. A könnyekért- a győztesek és a vesztesek könnyeiért. Az ellenfél tiszteletéért, a kiszámíthatatlanságért,a nemes vetélkedésért, az apró nüanszokért, az ezredmásodpercekért, amelyek valakit a mennybe, másvalakit a pokolba taszítanak, a precizitásért, az elszántságért, a küzdésért, az akaratért, az erőért...

Tényleg oltári jó dolog ez a sport.

És még mindig nem vagyok képes sem megérteni, sem pedig elfogadni, ha valaki csak a seggét mereszti, miközben gyártja a fasza kifogásait.

Az jó,

ha valaki pontosan ismeri a nyomógombjainkat...

Ez igen! (cukiság)

És Rómeó. És Júlia.

Shakespeare és a klasszikus sztori. Egy kicsit másként. Na jó: nagyon másként. Rudolf Péter és a feleség, Nagy- Kálózy Eszter. Vagy talán inkább Nagy- Kálózy Eszter és a férj, Rudolf Péter. Azért kellett a pontosítás, mert hogy tökéletesen egyenrangú felek. Egyik sem több, sem kevesebb mint a másik. Mindösszesen ketten a színpadon, eljátszva a halálraítélt, halhatatlan szerelem történetét. Ahol mindketten játsszanak mindenkit. Egyik pillanatban a férfi és a nő is Rómeó, majd Mercutio, aztán meg már a dajka. Szerintem Rudolf Péter sosem gondolta volna, hogy egyszer még a dajka szerepét (is) játssza a világ talán legismertebb drámájában. S nemcsak ők ketten minden szereplő, hanem maguk a díszlet is. Ők ketten a szöveg, a dal, a templom, az erkély, a bál, a férfi, a nő, a szerelmes és az ellenség, az anya, az apa, a barát, a pap, a humor és a tragédia egyaránt.
Igazi színház, igazi színészekkel.
Egy élmény volt.

Pina colada...

...egy kicsit másképp...
hmmmmmm, finomságos.
nagyon,
de nagyon.

NY

ma csomót gondoltam rá...
mert néha nagyon kell az embernek valami igazi nagyváros.

Hózik, fázik

Január 25.

az utóbbi egy hétben ez már a harmadik nap, amit különféle baromira bonyolult számítgatások alapján az év legundorítóbbjának titulálnak tudósok. A másik kettővel (január 21 és talán 23?) nem igazán volt bajom,
de
ez a mai,
ez tényleg gusztustalan volt.
Hétfő és jéghideg, fénytelen, tele negatív hullámokkal,
asszem én már tényleg szerzek egy lézerkardot, hogy ezeket messziről elkergessem,
és
biztos azért is látom olyan sötétnek ezt a napot,
mert
a meghitt,vigyorgós,finomságos hétvégémhez hirtelen akkora kontrasztot képez, mint a Szaharának a Himalája.

Úgyhogy iszom is egy pohár isteni forralt bort :-)

és itt van nektek is egy kis mosoly :-))

Jár vagy nem jár?

Itt van ez a Farkas Péter ügy,amely kissé bolygatja a kedélyeket. Én is gondolkodtam rajta, meg persze diskuráltunk is róla többször BB-vel. Nincs teljes egyetértés (nem baj), talán azért is, mert ugye nem igazán objektív az ügyben. (nem baj). És jók az érvei is. (remélem, majd elmondja itt is)

Szóval, mint az ismeretes: 1992. Barcelona birkózó olimpiai bajnoka, Farkas Péter jogerősen el van ítélve marihuána termesztés miatt. A szökése, bujkálása, megtalálása jelen esetben mindegy, ugyanis a vita tárgyát a Lex Farkas adja, azaz az a törvény (az olimpiai bajnokok havi járadékával kapcsolatos), amelyet gyakorlatilag egyetlen esetre alkottak.
E szerint "„A járadékra jogosult érdemtelen a járadékra, és a járadék folyósítását meg kell szüntetni, ha a járadékra jogosultat a bíróság jogerős ítéletével szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtotta, amíg a külön törvényben meghatározott bűntettesek nyilvántartásában vagy a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásában szerepel"

A törvény különbözőképpen szakncionálja a "bűnösségi fokokat", de ha Farkas konkrét példáját vesszük, és az első fokú ötéves büntetést, akkor a szabályozás szerint összesen 21 évig nem juthat a pénzhez, amikor az letelik, akkor lesz újra érdemes az életjáradékra.
Az ügy nem csak Farkast érinti, Kósz Zoltán, Majoros ittas vezetés miatt érintett, de még vannak néhányan, akik vétkezni merészeltek, és a csekély vétségek esetén is legalább három évig nem kapnak járadékot. (azon felül, hogy persze megkapták a bíróság által kiszabott büntetést is)

És akkor a kérdések: vajon minden elismerésünk és tiszteletünk mellett köztörvényes bűnözőnek fizessünk-e az adófizetők pénzéből? (itt jegyzem meg BB gondolatát: Hunvald György, a VII. kerületi polgármester az előzetes letartóztatása alatt is frankón kapta a fizetését. Egy sportoló mögött pedig legalább valós teljesítmány áll) Vajon kell-e, szabad-e összemosni a két dolgot: azaz az olimpiai bajnoki címet elvenni nem lehet, a bűnéért pedig megkapta a méltó büntetését. Vajon nem túl szigorúan akar-e a törvény gyakorlatilag egy ember miatt túlságosan példát statuálni: Kósz Zoltán ittas vezetése miatt került a bűnügyi nyilvántartó rendszerbe, kérdezem én: vajon ki nem követett el még ilyen, vagy más, apróbb vétséget? Azért, mert valaki olimpiai bajnok, azért soha nem hibázik? De, de persze, és vállalja is a felelősséget- de kell ezt duplán szankcionálni, és ilyen súlyosan?

Én nem gondolom, hogy a drogdílerséget nem kellene büntetni, akár az olimpiai járadék részleges megvonásával is, de szerintem sokkal jobban el kellene különíteni a nagyobb kaliberű bűncselekményeket, meg a gyorshajtás szintű, totálisan mindennapi és emberi vétségeket.

Nem tudom, nem könnyű kérdések ezek, pláne, hogy azért mégiscsak bálványok dőlnek le, és az erkölcsi hatása is nagyobb, hisz teljesítményüknek köszönhetően mégiscsak félistenként tisztelt emberekről van szó.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Monday night football

a kanapén heverve amerikai focit nézni az nagyon jó.

Sztrájk

Kezd baromira elegem lenni ebből a BKV-MÁV, mikor, milyen sztrájból, még akkor is, ha momentán engem nem érint.
VAGYIS MÉGIS
mert az én pénzem is folyik ki azon a k..a nagy csövön,amelyik a fent említett két cégbe pumpálódik, csak milyen kár, hogy semmi haszna, mert gyakorlatilag működésképtelenek. Gondolom, nem kell bizonygatnom, mindenki utazott már vonattal Magyarországon, aki meg nem, hát csak adjon hálát neki.

Én is munkavállaló vagyok. Én is tudom, hogy vannak, KELLENEK, hogy legyenek jogaink, de azért az mégiscsak túlzás, hogy egyesek részesedést kérnek a cég eladott vagyonából (annak ellenére, hogy milliárdos veszteszégeket termel kábé létezése óta), és én meg miért nem kapok részesedést belőle, mikor az én adóforintjaim is odavándorolnak a céghez.

Irritáló az is, hogy munkabeszüntetnek napokig (akár hetekig), mert nincs fizetésemelés, meg évvégi prémium, meg mittudomén még mi nem, persze, csupa jó dolog, amit a kollektív szerződés garantál.

Persze, lehet, hogy csak jósokmindenkivel együtt irigykedem, mert nemhogy fizetésemelés nincs, hanem csökkenés van,folyamatosan(de legalább munka is) miközben a kaja, a kocsi, a lakás, a fűtés, a villany, a közlekedés, meg az egész élet sokkal, de sokkal drágább, és mindenki kompenzációt akar, a bank, az eon, a vízművek meg a többi, én meg csak állok ott a sor végén, és engem, na engem kurvára nem kompenzál senki.

A békávés meg mávos emberkéknek meg üzenem, hogy üdv a való világban.

Thomas

Jelentős, vagyis inkább JELENTŐS hendikeppel indul az ember, ha leáll egy ötévessel Thomasos memóriakártyával játszani.
Pláne, ha az életében nem látott egyetlen Thomas epizódot sem, és neki a mozdony az mozdony, pedig igenis nagy különbségek vannak a piros alapon kék, a kék alapon piros, a zöld-sárga, a sárga-zöld, a lila-piros és a pirosaslila mozdonyok között kéremszépen....

De legalább a kinevetavégén?-t én nyertem VOLNA, ha a célegyenesben a "már unalmas" indokkal a játékban UTOLSÓ helyen álló anyuka nem fújta volna le a menetet.

Az idei első :-)

2010

(avagy egy bejegyzés, csak a rend kedvéért :-))

Ez egy jó év lesz. Mert azt akarom.
És mert majd megteszem a tőlem telhetőt, hogy igazam is legyen.
:-)