Az igazán jó, mi több, vicces és szórakoztató tud lenni, ha félévente egyszer az ember bezárkózik három napra, pizsamában flangál egész nap, dvd-zik meg olvas. Önként és dalolva. (Figyelem: kulcsszvavak!!!)
DE
ha az ember beteg, nagyon, annyira, hogy nem tanácsos, ha túlságosan sokáig (vagyis egyáltalán bármeddig) egy légtérben tartózkodjon vele bárki (egyáltalán valaki), akkor ez az egész nagyon, de nagyon fárasztó és nyomasztó tud lenni. Nem elég önmagam tüdőbetegeket meghazudtoló köhögését hallgatni egész álló nap, még kényszerzubbonyba vagyok száműzve (jelen esetben a lakásom, persze, amit imádok, de mégis...). És ilyenkor az ember már nem akar filmet nézni, nem akar olvasni, feküdni, na azt pláne nem, még akkor sem, (akkor pláne) ha gyakorlatilag csak ezt a három dolgot szabad.
Szóval kész vagyok. Arról nem is beszélve, hogy a szokásos szuperhétvége... na, az frankón gallyra ment, illetve "becserélve" két húsz (na jó, lehet, hogy harminc) perces sétára.
Mindjárt kezdek hisztis lenni. Vagy nem is mindjárt, hanem mostazonnal.
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése