2011. március 27., vasárnap

És akkor Budapest...


Sok minden nekem ez a város most. Egy kicsit visszatérés, még inkább újrakezdés, lehetőség, rátalálás,eltávolodás, összeköltözés, új élet, új otthon.

Azt tudtam, hogy ha elpályázok a régi munkahelyemről, akkor a városból is elmegyek. Mert ha már újra (vagyis valami újba) kezd az ember, akkor legyen az igazán. Az külön oltári mák, hogy a feltételek is adottak ehhez (mint ahogy adottak a veszprémihez is, ergó a felmondás motivációja, miértje nem a pesti lét volt), vagyis van, hol lakni, a még ennél is fontosabb: valakivel együtt lakni, vagyis élni, s halmozva az élvezeteket egy közös otthont kialakítani, ami egyáltalán nem kis feladat. Sőt. Izgalmas, tanulós, odafigyelős, néha könnyű és teljesen egyértelmű, máskor meg nagy erőfeszítés kölcsönösen, de hát a jó dolgokat nem adják ingyen, és különben sem vettünk zsákbamacskát egymással. A lényeg, ha az ember száz százalékig biztos benne: megéri az erőfeszítés. (egyszer lehet, hogy írok az együttélésről is)

Ez az egyik Budapestem. A másikban élvezem a személytelenséget, a lehetőségeket, azt, hogy nem csak, hogy játsszák a filmet, amit meg akarok nézni, hanem az otthonunktól számított tíz kilométeres körzetben minimnum öt helyen meg is nézhetem gyakorlatilag bármikor,és imádom, hogy ott van tőlünk egy köpésre a Pata Negra, ahol isteni tapas-t lehet enni, meg, hogy lehet futni a Margit-szigeten, hogy a fittness klub pont szemben van a házunkkal,és csak átszaladok kábé tizenöt másodperc alatt (tényleg!), hogy bármikor lehet kaját rendelni, hogy kedden is telt ház van a bárban, hogy közel van hozzánk a Duna-part,hogy egy csomó pékség, étterem, kávézó van a szomszédban, hogy el lehet bújni, meg ki is lehet tűnni,hogy szuper sétálni a körúton, bámulni az esti fényeket, hogy sok új embert ismerek meg, és egyáltalán: kiváló hátteret biztosít az újrakezdésemhez.
És nekem most erre van szükségem.
És persze Budapestben az is a szuper, hogy közel van Veszprémhez. És amikor csak akarom, ide érek egy óra 15 perc alatt. Ha jó értelemben vett unalomra, "ismerősségre", a kedvenc spinning órámra, csajos traccspartikra, meg a régi életem jó dolgaira vágyom.

2011. március 15., kedd

Mára


(Eszembe jutott ez a kép, New Yorkban készítettem a Library Wayen. Thomas Jeffersontól, ma, 2011-ben, a szabad sajtó napján...)

2011. március 10., csütörtök

Anna...

...and the Barbies koncertezik holnap Veszprémben, naná, hogy az Expresszóban. Végre, végre, meghallgatom őket élőben, ugyanis ez még eddig nem bírt összejönni. Pedig bírom őket, s emlékszem arra a pillanatra is, amikor baromi kezdőként (mármint ők voltak baromi kezdők) kicsit kétkedve fogadtam őket ilyen névvel, hogy "Anna és a Barbik", aztán odaadták az első lemezüket ajándékba, és kábé rongyosra hallgattam.
És nekem bejön a második is, a Gyáva forradalmár.
Egyébként pedig élő showjaikról még az is áradozik általában, aki nem is annyira bírja a zenéjüket.
Szóval: péntek este ott a helyünk a koncerten :-))

P.S.: Most már egy ideje itt a székhelyem Budapesten, és még nem is írtam róla, milyen is ez, úgyhogy a következő post ez lesz :-) (asszem)