Városálom?

Írtó érdekes cikket olvastam a NatGeo magazinban http://www.ng.hu/ Szingapúrról Marc Jacobsontól. Gondoltam, néhány érdekes gondolatot közzéteszek. Kedvcsinálónak.

Az egykori brit gyarmat 3,7 millió polgárának jövedelme ma meghaladja sok európaiét. Hivatalaiban ismeretlen a korrupció, az adók méltányosak, az utcák tiszták, nem látni sem nyomortanyákat, sem hajléktalanokat. A munkanélküliség három százalék körüli, a bankokban hegyekben áll a pénz, gigantikus építkezések vannak, meg szédületes pénzügyi fejlődés. Délkelet- Ázsia Svájcaként említik.

Az eredményekhez azonban rafinált egyensúlyt kell tartani a "mézesmadzag és a korbács" között, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben durva, ellentmondást nem tűrő törvényekkel szabályozzák a dolgokat. Néhány példa: a rágógumit betiltó törvény, a drogcsempészetért halál jár, a Playboy magazint már a '60-as években betiltották, az autók vandál firkálásáért botozás jár, graffitizni úgy lehet, hogy előtte le kell adni a terveket, és majd azok közül kiválasztják, melyik mehet a falra. A sajtószabadság korlátos, csakúgy, mint a szabadságjogok, a parlamentben csak kormánypárti képviselők vannak, egész történelme során mindössze négy (!!) választott ellenzéki képviselő akadt, viszont az "alternatív nézeteket is meghallgató és építő ellenvéleményeknek helyt adó" korméányzati stílus nevében az úgynevezett "meghívott" honatyák beleszólhatnak az ügymenetbe- igaz, ha ellenkeznek, arra nem kell számítaniuk, hogy két ciklust végigvisznek.

Mindezekben nagy szerepe van Lee Kuan Yew egykori miniszterelnökének, aki tudományos alapossággal, kemény kézzel megtervezte a modern Szingapúrt, s aki ilyen-olyan beosztásban több mint négy évtizede irányítja az országot. Vitázik Konfuciusszal, aki szerint az ember jobbá tehető. Szerinte nem, viszont képezni és fegyelmezni lehet.

A szingapúri életérzés tökéletes kifejezője a helyiek szerint a "kiaszu", azaz a "veszítés réme": a diákokat már tíz éves koruktól rangsorolják teljesítményük alapján- jó helyekre pedig csak az elit kerülhet. A szingapúriak elsők akarnak lenni mindenben, a győzelmeket viszont alaposan megkeseríti a veszítéstől való félelem.

Az egyik helyi szerint "Szingapúr olyan, mint egy forró fürdő. Belemerülsz, fölvágod az ereid, s elfolyik az életed. De olyan jó meleg".

Hát ehhez nincs mit hozzátenni. Olvassátok el a cikket. Az öreget meg lehet, hogy valami fejvadász megkereshetné, hogy vágjon itt is rendet.