avagy arról, hogy a kor nem számít: a gyerekek kicsinek is nők vagy férfiak.
Jelenet 1.
Helyszín: a nappalim
Idő: tegnap délelőtt
Idő: tegnap délelőtt
Szereplők: Levente (Viki barátnőm 5 éves kisfia) meg én
-Nikiiiii, ez miii?
-Körömpolírozó. (és persze a kiscsávó azzal a lendülettel már kezébe is kapta a "szerszámot")
-Neeeeeeem, szerintem ez egy kard. (és már mutatja is a mozdulatokat, suhint jobbra, meg balra, mint valami ninja)
Naná, hogy kard. Jó a gyerekeknek, akiknél még bármiból lehet bármi.
Naná, hogy kard. Jó a gyerekeknek, akiknél még bármiból lehet bármi.
Jelenet 2.
Helyszín: anyukámék konyhája
Idő: tegnap, ebédidő
Szereplők: Dóra (2,5 éves unokahúg) meg én
-Na és Dóra, mit hozott neked a nyuszi?
- Rúzst meg bocis zsepit, nééézd! (igazából egy közönséges rózsaszín labelló, mint az anyukájáé, és persze volt még csomó más ajándék... de hát ugye mi a prioritás a kiscsajnak...)
...Majd azzal a lendülettel leszedte a kezemről az új, nagyon színes karkötőmet, amit a tesóm szerint a gyerek már akkor kiszúrt, amikor beléptem a kapun. És természetesen azzal is aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése