Mondatok

Szabó Magda: Az ajtó

"Nehéz este volt, bár a férjem mindent elkövetett, hogy könnyebb legyen, ő vitte le Violát az utcára, amiről tudtam, tortúra lesz, Viola rángatta, engedetlenkedett, mindig pimasz volt, ha vele kellett járnia. Még tévét nézni is leült velem, holott csak rádiózni szeretett, igazán mindent megpróbált, hogy segítsen,

egyikünk se szólt Emerencről, de mindketten róla hallgattunk..."

Flashmob- Oprah

hát, ez is Amerika :-))
Őrültjó :-)

Csöpi

Bromden, a Főnök szerepében láttam utoljára színpadon,

néma volt, másfél felvonáson át.

De én még soha, de soha nem láttam embert olyan intenzíven, szavak nélkül "csak úgy" jelen lenni színpadon.

Most meg elvitorlázott a földi létből...

Jó szelet!

everybody wants to be italian

"Jake Bianski egy halpiacot üzemeltet Észak-Bostonban, csupa olasszal körülvéve. Évek óta odáig van Isabelláért, aki egykor a barátnője volt, ma azonban már házas, három gyereke van, és továbbra sem érdeklődik Jake iránt. A férfi azonban mindenkinek úgy mesél róla, mint a barátnőjéről, többek között a gyönyörűséges állatorvos Marisának is, akivel alkalmazottai hozták össze egy szingliklubban. Marisa érdeklődik Jake iránt, amíg az el nem kezd beszélni "barátnőjéről". A férfi végül megkéri a lányt, hogy legyenek csupán barátok. Így is lesz.Jake és Marisa mindketten olasznak tettetik magukat a másik előtt, látszólag különböző, ám végső soron igen hasonló okokból. Ahogy a baráti kapcsolat halad előre, Jake lassan elbizonytalanodik a lányt illetően. Kétségek gyötrik, és nem mer lépni, hiszen mi lesz, ha Isabella mégis beadja a derekát. Mi lesz akkor, ha kiderül, hogy Marisa éppúgy nem olasz, ahogy Jake sem?"

A sztori ennyi. A cím alapján akár jó mozi is lehetne, mert végülis ki ne akarna legalább egy kicsit olasz lenni. Na jó: nagyon.

DE ez a film mégis nagyon de nagyon szar lett. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen unalmas, béna, cseppet sem vicces (tiszta szerencse, hogy vígjátéknak hirdették), fantáziátlan, ötlettelen, gagyi, egy pillanatig sem szerethető nagy rakás fos filmet, amelyikben egy normális karakter, jelenet, párbeszéd vagy pillanat nem volt, amelyikben aaaaannnnnyira de aaaaannnnnyira szánalmasan lúzer pasas (egyébként persze tökhelyes) töketlenkedik felszedni kábé a világ legjobb nőjét, hogy azt már nézni is fizikai fájdalmat okoz.

Nem megnézni, otthon maradni, aztán inkább forró kakaóval dörmögő dömötört olvasni.

Esős

szerintem ma én voltam az egyetlen ember ebben a városban, aki örült a felhőszakadásnak...

... mert nekem van szupervagány, nagyon színes, nagyon csíkos és nagyon vidám gumicsizmám... :-))

meg van itt egy dal is

http://www.youtube.com/watch?v=wC1VJ6Xo9EM

Kedd

Lazulás volt, finikávé, naplemente és A vízpart, vacsora, amolyan ráérős, meg jacuzzi, gyertya és borok, és szauna, és holdfényben úszás éjszaka a jéghideg medencében, és nem, nem volt világmegváltás, senem okoskodás, senem komoly dolgok, csakis és kizárólag fecsegés meg csacsogás, meg vigyorgás, meg buborékok, és relax,
és nagyon,
de nagyon jól esett,
és tudom, hogy ez igazából semmi különös,
aztán meg mégis,
és igen, ha kedd, akkor kedd,
mert mondom mindig, nem elfelejteni,
ezek itt életünk napjai...

Munkanap

Tiszta szerencse, amikor olyan interjúalannyal hoz össze a munka, akitől/aki
1.: több leszek
2.: szórakoztat, vicces
(a 3-as eset az az ideális, szuper, ritka, elmébe elraktározandó, amikor az első kettőt egy személy produkálja)

Bár külön-külön, de ma mindkettőhöz szerencsém volt.

I. A Viccesfiú
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly, miközben éppen melózott a Füred kempingben a haverjával, rájött, hogy allergiás valamire a tejben. Gondolta, kéne írni valami olyan programot, amit a mobiltelefonból előhívva vásárlás közben látjuk, hogy az a sok "E223" meg minden sz'r micsoda is pontosan az ételekben. Mivel építőmérnök, nem programozó, ezért négy napjába is beletelt, mire megírta a programot, mert utána kellett olvasnia angolul, hogy is megy ez pontosan. Meg is nyert egy innovációs díjat, most meg tárgyal a mobilcégekkel, akik naná, hogy imádják az ötletet, hisz (legalábbis elméletileg) olyan baromira nagyon törődünk az egészségünkkel. Szóval, lehet, hogy valamikor a közeljövőben már simán a mobilunkra tölthetjük a programját.
Azt mondja nekem, nem egy nagy cucc az egész, pedig dehogynem, mert hát másnak eddig marhára nem jutott az eszébe. (nem mellesleg, két éve már nyert egy pályázaton, Amerikába és Kínába is meghívták)
Mindeközben a 19 éves egyetemista tökjófej, vicces, csevegős, kicsit őrült, fut, meg boxol és bulizik, Bécsben meg Berlinben akar néhány félévet tanulni, persze, ez jósokpénz, de mint mondta: ha elhatározta, úgyis megcsinálja.
Nagyonbírtam. Őszinte, laza, fiatal, intelligens, és mindenek előtt nem veszi magát túlságosan komolyan. Lesz belőle valaki.

II. A "Többleszek"
Tulajdonképpen a valaha pedagógiát vagy pszichológiát tanultak számára ismert Gordon módszer szülőknek szánt kurzusáról beszélt nekem két tréner. Nem volt semmi spanyolviasz, vagy "úúúúmegááá", szimplán csak az, amit az ember eddig is tudott: konfliktuskezelés, kommunikáció egymással, a barátokkal, a családdal, a szomszéddal, kimondani, amit gondolunk, figyelni a másikra, no meg szó volt a boldog szülők boldog gyerekeiről, a tetteink következményeiről, a felelősségvállalásról.
Evidens, tökegyszerű, mégsem csináljuk, pedig mennyivel könnyebb, egyszerűbb, egyértelműbb és boldogabb lenne minden. Mi, és ezáltal ez a hülyevilág is.
Szimplán csak jó volt hallani.

P.S.: Egy dal. Kiváló egy őrült tekeréshez.