Zanza

Néhány napja nem írtam, ez persze nem jelenti azt, hogy nem történet volna semmi.
Sajnos volt közte szomorú is, nagyon is szomorú, de erről inkább nem, az előző bejegyzés akart rá utalni. Inkább jöjjön a többi.

1. Bizonyos dolgok soha nem változnak. Szerencsére. Time Cafe, Budapest, Ráday utca. A Lánchíd az esti fényekben. Siklóval fel a várba, aztán gyalog lefelé abban a farkasordító hidegben, mert ugye "olyan jó néha érezni, hogy élek."

2. Szar a gyomrom. Őszintén szólva nagyon várom a jövő hétfőt, amitől végre visszakerül minden a régi kerékvágásba. Nem akarok ünneprontó lenni, jó ez a lazítós-családos-barátos- ünnepes év vége, de én már nem bírok kaját látni. Nem mintha egyszerre olyan baromi sokat, netán nehezeket ettem volna, hanem az a mindig, folyamatosan, állandóan egy kicsit ebből is, abból is. S mivel az ország gyakorlatilag két hétre úgy ahogy van, bezárt, a futógépet sem látogattam a szokásos mértékben, maradt csak a korcsolya, és ebből a punnyadásból marhára elegem van. Hétfőn este kosár :-)))

3. Hat hét, hat tánc. Kulka János, Vári Éva. Ma megnéztem a Petőfiben. Zseniális egy darab, benne két zseniális színész ugyanilyen játékával. Könnyed, vicces, nevetős, elmélkedős, vidám, szomorú, mély, táncolós 110 perc, amelynek nincs egy unalmas pillanata sem. És az jó, úgy kijönni a színházból, hogy több lettél...

4.Év vége. Vége az évnek. Holnap az utolsó nap.Nem tudom, örüljek-e vagy sem. Egyrészt nem bánom, hogy vége, másrészt ki tudja, mi jön. Mondjuk, pont ez benne a szép. Titok, meglepetés. Majd meglátjuk.

God

"Vajon Isten megbocsájtja azt, amit egymással teszünk?
Aztán körülnézek, és rájövök, Isten már rég lelépett innen"

Kultúrház

Ritkán sikerül filmnek folytatása jóra. Örülök, hogy a Valami Amerika2 azon kivétel, amely, mint tudjuk, erősíti a szabályt.
Szóval, nem volt könnyű a feladat, Herendi Gábor hét évvel ezelőtti filmje azon túl, hogy igazi kasszasiker lett, visszaadta a reményt: lehet a film, ha magyar, jó. A Valami Amerika nem az a ködös-gondolkodós-érthetetlen művészfilm, hanem a jó értelemben vett közönségmozi, poénokkal, rengeteg nevetéssel,eredeti ötletekkel, felejthetetlen Schütz Ilával, akkor, azóta felfedezett fiatal színészekkel. Film, ahol csak egy dolgunk van: nevetni, élvezni, és néha odanyúlni a pattogatott kukoricás dobozba.

A Valami Amerika2-ben aztán minden folytatódik, jön egynéhány új szereplő (Csuja Imre itt is k...a jó, Tompos Kátyáról nem is értem, miért nem hallottunk még eddig a mozikban (amúgy a Nemzetiben játszik a csaj), minden régi poén újból előjön, és ez jól is sül el, egy percig sem erőltetett, gagyi vagy béna, mi több, tök szerethető film, jah, jók a zenék...
És hát, nehogy elfelejtsem. Divinyi Réka. A Jolly Joker. Úgy tűnik, a jó magyar film receptje mostanság így kezdődik: "Nyerd meg magadnak Divinyi Rékát..." Szóval, a Csax szex és más semmivel berobbant fiatal forgatókönyvíró párbeszédeit már a Kaméleonnál is n agyon dícsértem, hát most is jó emberre bízta Herendi a könyvet.Vagyis a mozit.
Nekem tetszik, szerintem ebben a végeláthatatlanul hosszú karácsonyi-szilveszteri ünnepsorozatban nézzétek meg. Moziban. Nem letölteni, lelopni a netről, hanem szépen széles vásznon adózni a magyar mozi oltárán :-))

És a másik. A kedvenc. Az egyik kedvenc. Bächer Iván. És az ő új könyve, a Névsorolvasó. Emberportrék, vagyis portrék, mindenféle emberekről. A szomszéd néniről, a színészről, a cseh íróról, a rendes emberről, a hegedűemberről, a közösség emberről, a gyerekgyáros emberről, a hírlapíró emberről. Tele van olyan mondatokkal, hogy az ember egy pillanatra szinte elszégyenli magát, hogyan is van mersze tollat, vagyis billentyűzetet ragadni, aztán meg inkább issza, issza csak a betűket, mint valami sivatagi vándor a vizet.

Most jók ezek az álmos téli esték.

Téli napforduló

"A nyári napforduló az északi féltekén június 21-re, a téli pedig december 21-re esik, a déli féltekén éppen fordítva. A decemberi téli napfordulón az északi félteke a legtovább marad árnyékban, ezért ott ekkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. A téli napfordulótól kezdve a nappalok hosszabbodni kezdenek..."

YESSSSSSSSS! :-))))

love actually

szellemes, vicces, kedves, kedvenc, mély, vidám, szomorú, elgondolkodtató, élvezetes,szerethető, imádnivaló, kihagyhatatlan, muszáj, kell, karácsony előtt megint, mindig...

...és a zenék benne....! (meg a mondatok, a szereplők, a jelenetek, a pillanatok... elfogult vagyok, nahhh)

Csúszka,

az nagyon jó, kikapcsol, megmozgat, fejet szellőztet, izmokat éreztet, felszabadít, régi emlékeket hoz elő,
jó, hogy van egy darabka tél itt a városban...

És kipróbáltam az új korimat, amit a Jézuska adott ide előlegbe. (Naugye,mondtam én, van Jézuska :-)) )

Menjetek korizni :-)

Bűn és bűnhődés

Ha egy perccel korábban indul. Vagy később. Ha az egyik kollégával hosszabban elbeszélget. Vagy rövidebben. Ha egy kilométerrel/órás sebességgel gyorsabban megy. Vagy lassabban. Ha nem dolgozik annyit. Ha többet alszik. Ha nem olyan fáradt. Ha még az utolsó kilométeren is száz százalékkal koncentrál. Ha nem alszik el a volánnál. Ha...

...akkor most nem fekszik kórházban, mert akkor nem okoz közlekedési balesetet, akkor nem hal meg az a 25 éves fiú, akkor tudná, hogyan folytassa az életét, akkor nem bűnhődne, míg csak él, akkor nemcsak a teste, a lelke is meggyógyulna egyszer...

...Ha nem ismerném gyermekkorom óta, ha nem vele koptattam volna az iskolapadot, ha nem vele építettem volna sátort a nagyhegy tetején, ha nem neki mutattam volna meg, hogy kell az aszfalton is fejen állni,ha nem buliztam volna vele annyit...

...akkor talán elintéztem volna azt a múlt keddi újsághírt egy "hú, ez de szar"-ral, mert akkor egy arctalan valaki lenne a többi között, és akkor talán nem utáltam volna annyira ezt a mai reggelt, amikor zaklatottan felhívott az apukája, hogy írjunk néhány sort a fiú feleségének,szüleinek...

És ha az ember ilyenkor tudná a választ a miértekre, arra, vajon mi a jobb, a helyesebb, mi az igazi büntetés, lehet-e megbocsájtani, elfelejteni, túlélni, túllépni,

nekünk meg okulni, hogy ne rohanjunk, figyeljünk oda a másikra, élvezzük a nekünk adatott pillanatokat, mert ki tudja, velünk, mikor, mi...és egyáltalán nem utolsó sorban ne merüljünk el nyakig a pitiáner problémáinkba... Mert azok nem léteznek,jórészüket mi kreáljuk saját magunknak, hogy majd adott pillanatban jóóóól tudjuk sajnálni saját kis életünket. Ahelyett, hogy szimplán csak őszinték lennénk legalább önmagunkhoz, és megpróbálnánk kihozni a legjobbat belőle.

Hát, ennyi.

Dialóg

-Volt már valaha álmatlan éjszakája?
-Még nem. De magára szánok egyet.

:-))

Woody

Vicky és Cristina New Yorkból elmentek Barcelonába, hogy aztán ott összetalálkozzanak Javier Bardemmel (nem véletlenül Oscar-díjas a pasas...) és Penelope Cruz-zal, hogy ebből olyan igazi laza, Woody Allen-es, merengős, vicces, "nademostakkorvaneigaziszerelem" film kerekedjen. Jóóóóó.
Scarlett Johansson pedig fantasztikus.

Három

napig szülinap, lassan, meghitten, csendesen indulva, szombaton bulisabbra, vasárnap családiasra váltva,

más volt, jó volt, nem volt híja finom vacsinak, bornak, tortának, barátoknak, odafigyelésnek, szeretetnek, és ez most nem a fontossági sorrend volt.

Tök jó nekem :-))

P.S.: És a Mikulás márpedig létezik!! :-)

Pontosan

egy évvel ezelőtt volt az eddigi legkedvencebb szülinapom, meglepetésekkel, szeretettel,odafigyeléssel teli...
Az egyik legjobb nap eddigi jóóó sok évemben :-))

Kormányközlemény

A gazdasági válság, és az emelkedő energiaárak miatt arra

kényszerültünk, hogy kikapcsoljuk a "fényt az alagút végén".

A kellemetlenségért elnézést kérünk.


:-))

Bécs,

az egy jó város. Szeretem. Szellős, kiegyensúlyozott, logikus, átlátható, elegáns, finom és arisztokratikus. Pont ugyanezekért lehetne akár nem szeretni is (hisz mennyire jó is tud lenni egy kicsit kaotikus, kanyargós, összevissza, elragadó, bájos, zűrös, kopott kis város), de nem, valahogy Bécset nem lehet nem szeretni. Talán, mert nekük ez volt az első hely, ami a Nyugatot, Európát jelentette, talán, mert pontosan emlékszem, amikor a nagyanyám karkötős meg nyakláncos, meg mindenféle órát hozott nekem Bécsből, de érdekes módon legszívesebben, legelőször mégis egy cseresznye alakú rágóra jut eszembe. Csak kétszáz kilométer... és milyen távol voltunk tőle akkor.
Az a baj, hogy most is.
Mindegy.
Azért jó mindig oda menni, erőt gyűjteni, csak úgy nézelődni, pirosra fagyott orral sétálni, fényeket nézni, puncsot inni, karamellás latte macchiato-t a Kärntner Strasse-n, és nem kihagyni azt a finom pikáns kolbászt ott a sarkon...

P.S.: Már csak néhány perc és december. Durva.

Kaméleon

Foglalkozását tekintve szélhámos. Azt csinálja, amihez a legjobban ért: hazudik. Átvág, becsap kicsit öregecske, kicsit butácska, ám kellőképp magányos nőket. Szerelemmel hitegeti őket, aztán jól megkopasztja a bankszámlájukat. Farkas Gábor, az önbizalom hiányos, labilis, sebezhető fiú, aki egykoron intézetben tengette mindennapjait, s aki két dolgot tud a pénzről "azt, hogy nem boldogít, és azt, hogy én ezt magasról leszarom", zseniális átváltozó művész, aki egy kaméleon ügyességével változtatja külsejét, életét, foglalkozását attól függően, hogy mi illik a megszerzendő nő profiljába. Aztán persze beüt a krach: szerelmes lesz.
Goda Krisztina harmadik nagyjátékfilmje a tökéletes telitalálat. A téma igencsak mai: hazugság,(ahogy a rendező maga fogalmazott a mai veszprémi közönségtalálkozón "manapság senki nem lepődik meg azon, ha egy hazudozó fényes karriert fut be"), de ennek megvalósítását, a jellemek ábrázolását hihetetlen jól oldotta meg. Ehhez persze kellettek Divinyi Réka patikamérlegen kimért pontosságú párbeszédei, a fantasztikus színészek, Nagy Ervin, a mi Csányink, ezúttal jó kis mellékszerepben, az ismét tök jó Hámori Gabi (mellesleg szerintem gyönyörű a csaj, pontosabban baromi jó kisugárzása van), Kulka János ismét doki szerepben, meg még Trill Zsolt, aki, hát, hihetetlen...jah, és a képi hatás, na az...már az első kockánál látszott, hogy ez jól van megcsinálva.

Szóval, akár egy szimpla vígjáték is lehetett volna ebből a hazudós alapsztoriból,de nem az lett: igenis mély emberi történet, arcokkal, sorsokkal, jellemekkel, csavarokkal és persze a rádöbbenéssel, hogy nem is biztos, hogy mindig a hivatásos szélhámos a legnagyobb szélhámos.

A bemutató előtt Kálomista Gábor producer azt mondta nekem, hogy "figyeld meg, ez az utóbbi két évtized legjobb magyar filmje, amelyet a legnagyobbak között fognak emlegetni". Hát, nekem bejött, nagyon, az tuti. Nézzétek meg! És nem letölteni, hanem moziban megnézni! Kérlek... :-))

P.S.: még egy fontos hozadéka volt a filmnek, a Kulka Jánossal készített interjúm, amelyet nagyon élveztem, (azt mondta, ő is) és szerintem jót fogok belőle írni. És ilyenkor boldog vagyok. Feladat volt, kihívás. Megcsinálva, elraktározva a "hihetetlen, de élmény" polcomra. :-)))

P.S 2.: Ez a hazugság jó téma. Legközelebb mindenképp visszatérek rá, nemcsak a film kapcsán.

Gyönyörű

NE TOVÁBB

szép ahogy a padlóról
felszárad az elfolyt víz
lassan párolog el
mint aki bűnt követ el

szép ahogy a telt kádból
kifolyik a fürdővíz
és az ajtó alatt
tiszta szobába szalad

és még az a szép
a szemből, amikor
szájig szalad egy
könnycsepp
bár épp akiért
sírsz az sosem érti meg

szép ahogy a konyhában
sűrűbb lesz a félhomály
s asztal mellett ülve
eltelik a délután

adj új szeretőt. rögtön
jöjjön inkább új börtön
más bántson legalább
én magamat ne tovább
(Jónás Tamás)

GéGé kolléga mutatta ma meg ezt a Marozsán Erika dalt, amelynek Jónás Tamástól van a szövege.
A dal, a gyönyör maga.

Borozgatánk II.

Reggel tízig éhgyomorra már hétfajta bort megkóstolni, az milyen? :-)))
Ahogy tegnap ígértem, röpke beszámoló a gyakorlatilag egésznapos pincekörútról, címszavakban: Zánka, Badacsony, Keszthely, Rádpuszta, Tihany, több mint 35!!! féle bor ivászata, finom kaják, csodálatos-csodálatos Icon=Konyári pince a déli parton, jó sok gyönyörű bor, ízek, zamatok, illatok, savak, színek, Ferenc pincében a nap megkoronázása vörös aszúval (!!) meg isteni sonka-kolbász-szalonna-lilahagyma levezetésnek.... huhhhh... nagyon jó volt, de egy kicsit most szünetelek borral és kajával is, az tuti... :-))

(A fotón a Konyáriék-féle Icon Pince. Nem, nem egy hotel.)

Borozgatánk

Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk- szokták volt mondani, úgyhogy ennek szellemében az egész hétvégét, plusz a holnapot egy borismereti tanfolyamon töltöttem Füreden. Mit ne mondjak, annak ellenére, hogy ma is este nyolcig "nyúztak" minket, nagyon frankó a dolog. Pláne, hogy a tegnapi full elmélet után ma már gyakorlat is volt, azaz kóstolhattunk finom kis nedűket, no meg nem finomakat is, tanulandó a borhibákat.
Hétfőn aztán folyt köv, reggel nyolckor (!!!) indulós buszos kirándulás körbe az egész balatoni borvidéken, visszafelé végállomás a tihanyi Ferenc pince. Szerintem szép kis napnak nézünk elébe, majd elmesélem :-))))

Aki elirigyelte tőlem a dolgot, a következő hétvégén is lesz egy kurzus, ajánlom szeretettel :-)

Portugál

-...no, de egyszer csak volt valami álmod!
-Egy néger nő.
-És? Tettél érte valamit?
-Vártam, hogy betoppanjon.

Happy Birthday

Igazándiból ma arról akartam írni, hogy nem hiszem, hogy valaha a büdös életben ez az ország normálisan fog működni, ahol van tisztelet, alázat, ahol nem csakis és kizárólag a saját, önös érdekek vezérelnek, ahol hozzáértők végzik a dolgukat, ahol nem csak a csalás, hazugság, ármánykodás, megfélemlítés mentén történnek a dolgok,

de nem,

igazából mégsincs ehhez kedvem, erőm, és különben is, megígértem valakinek, hogy én, legalább én nem lehetek pesszimista,

úgyhogy inkább azt mondom, Happy Birthday, a jó öreg Mickey Mouse ugyanis tegnap volt 80 :-))

"Néha...

...meg kellene engedni magunknak, hogy egy percre ne legyünk kemények"

Nem értem

"A magyar társadalom még mindig erős előítéleteket táplál a dolgozó, különösen a vezető munkakört betöltő nőkkel kapcsolatban - mutatta ki egy új kutatás. A felmérés azon kérdésére, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az "egyáltalán nem" kategóriát, és a megkérdezettek mindössze 23 százalékát érintené rosszul egy ilyen szituáció.Nagy különbség van ugyanakkor a válaszadók neme szerint: tízből négy férfit zavarna ha női főnöke lenne, míg tízből kilenc nő számára ez egyáltalán nem jelentene gondot."

Ez mekkora egy f'szság. Mintha egy férfi nem lehetne ugyanolyan tökéletesen alkalmatlan a feladatára, mint amennyire alkalmas lehet egy nő.
És ez nem valami nőpárti férfiutáló duma, egyáltalán nem, de még mindig nem bírom felfogni az ilyen értelmetlen megkülönböztetéseket bármiféle szempont alapján... Akkor is, ha pontosan tudom, hogy az "egyenlő munkáért egyenlő bér" egyelőre még utópiának is merész.

Premier pláne

Izgultam. Az előtte lévő napokon is, de akkor és ott, szombat délután a színház stúdiójában, nagyon. Mert onnan már nem volt visszaút. Ott voltak a színészek, a közönség, a barátok, meg a kritikusok versenyére érkezett zsűri... Izgultam, de azért a kíváncsiság nagyobb úr volt: abban a pillanatban az adott színész mit olvas ki, hogy éli át, hogy értelmezi az én életem pillanataiból "lekottázott" darabot. Öt színész (muszáj felsorolnom őket:-)) Terescsik Eszter, Módri Györgyi, Tóth Loon, Máté P. Gábor, Baranyi Péter) és öt írás. A saját kis premierem.

Meg kell, hogy mondjam, nagyon érdekes élmény volt (az a "hihetetlen, de élmény" kategória). Próbáltam egyáltalán nem nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de aztán kicsit átértékelődtek bennem a dolgok. Mert ez az egész ott, nagyon, de nagyon jó volt, és igenis, nagy dolog! Érdekes volt hallani a mondataimat más szájából, és a színészek olyan jól csinálták, hogy le voltam nyűgözve. Néhány pillanatra még arról is meg bírtam feledkezni, hogy ezek az én mondataim, csak hallgattam őket, kívülről, már-már levegőt sem véve, hogy "húúú, basszus, ez tök jó". Nem is nagyon tudok mást mondani, mint hogy köszi az ötletet és a lehetőséget a Robinak, mert kaptam egy löketet, egy kis visszajelzést, hogy van, amiért érdemes csinálni, fennmaradni, nem belesüppedni a mocsárba, kellene ilyen többször, hogy az ember megméressen, erőre kapjon, és szembesüljön azzal újra és újra, hogy a lelke...
Boldog voltam.
És jó volt ez arra is, hogy az ember megtudja, ki a fontos neki, és kinek fontos ő. Nem árt ezzel tisztában lenni.
Úgyhogy köszi, mégegyszer, mindenkinek, aki ott volt, vagy nem volt ott, de gondolt rám :-))

Nem mellesleg pedig a kritikusok versenye is fantasztikus volt szerintem (és mások szerint is), jó volt az ötlet, a megvalósítás, a darabok, a feladat, a kihívás...

Megint tanú

"Leszel a tanúm? "- eddig háromszor tették fel nekem kedves jó barátaim ezt a kérdést. A különbség csak az, hogy az első kettőben házasságkötést szentesítettem, tegnap este viszont válóperes okiratra kellett rávésnem a nevem. Mit ne mondjak, fura egy érzés volt.

Ma- Töredékek

Rendben van, rendben vagy, egész vagy, szabad vagy, temagad vagy, úgy jól, ahogy vagy... csak az idő... még nem jött el...


Bulgakov: Moliere-Álszentek összeesküvése. Végre egy igazi színház, igazi játékkal, igazi színészekkel, rég nem volt ilyen élmény... Meg kell nézni!

Kint esik, bent meleg, fények, bor, zene, gyertya, lilacsoki, mindenszépésjó.

Holnap premier :-)Izgulok. Picit.

(Hófehérke)

A mérgezett almadarabka bennrekedt,
az üvegkoporsó teteje lezárva,
elsétál mellettem a herceg,
kezében rádiótelefon,
hívása volt,
észre se vett.

(Boda Magdolna)

"I have a dream"

1955. márciusában egy 15 éves fekete kislány, Claudette Colvin, nem volt hajlandó átadni a buszon a fehérek számára fenntartott helyét egy fehér férfinak, ezért letartóztatták. Decemberben az eset megismétlődött, amikor Rosa Parks ugyanígy cselekedett, és akit ezért szintén letartóztattak.

"Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket."
(Martin Luther King)

Alig több mint fél évszázaddal később az a nemzet megválaszt egy feketét elnöknek.
Felnőttek. Most nőttek csak fel igazán.

És mi...? Egyáltalán valaha...?

Nyolc tipp, hogy a munka ne legyen kínszenvedés

Most olvastam a hvg.hu-n.


Ahhoz, hogy menjen a munka, a dolgozók hatékonysága ne csökkenjen, szükség van a motivációra. Kerüld a negatív kollégákat, ne folyj bele a munkahelyi vitákba, tartsd távol magad a viszálytól! Tanácsok.

A világ vezető cégeinél az alkalmazottak eszményi környezetben – saját íróasztalnál, irodájukban – dolgozhatnak, ingyen étkezhetnek, és a bér mellé számos egyéb juttatás is társul: céges autó vagy telefon. Önmagában ez azonban kevés ahhoz, hogy a munka hatékonysága ne csökkenjen. Ha hiányzik a motiváció, vagy zavaró külső körülmények belejátszanak, még a legjobban felszerelt irodában is lidérces lesz a munka. Melyek azok a körülmények, amelyek táptalajt adnak a termelékenységnek?

Egyszerű alapelvek
Susan M. Heathfield, az About.com nevű HR-tanácsadással is foglalkozó oldal szakértője szerint az a fontos, hogy pozitívan gondoljunk a munkánkra, azokra a feladatokra koncentráljunk, amelyeket szeretünk, miközben tartsuk távol magunktól a negatív gondolatokat, gonosz pletykákat. Véleménye szerint olyan kollégák társaságát érdemes keresni, akikkel jól érzi magát az ember, és akikkel szívesen beszélget.

Minden nap csinálj valamit, amit szeretsz!
Ahhoz, hogy jól érezd magad a munkahelyeden, vagy ha nem szeretsz ott dolgozni, de teljesítened kell – nem találsz más állást, kénytelen vagy jelenlegi munkakörödben helytállni – érdemes minden napodat feldobni valamivel. Lehet az egy csésze kávé a teraszon egy nyugalmas tízpercben, de az is segíthet, ha délelőtt vagy délután a cigiszünetben elcsevegsz egyik kollégáddal. Az is segíthet, ha a munkádban keresel olyan feladatokat, amelyek feldobnak: legyen szó a telefonos kapcsolattartásról, adminisztrációról, szervezésről vagy böngészésről a neten.

Fejlődés, külső segítség nélkül
Ne ess kétségbe, ha úgy érzed, munkahelyeden már mindent elértél, amit lehet, magadtól már nem fejlődsz. Keress új kihívásokat, sose mástól várd, hogy elősegítse fejlődésedet, szakmai előmeneteledet. Ha úgy érzed, munkád nem elégít ki, képezd tovább magad szakirányú képzéseken vagy tanfolyamokon, még akkor is, ha ezek nem kapcsolódnak szorosan jelenlegi szakmádhoz. Ne félj attól, hogy belevágj valami újba!

Zárd ki a negatívumokat!
Ahhoz, hogy elkerüld a munkahelyi stresszt, a legtöbb fizikai és pszichés betegség legfőbb okozóját, törekedj arra, hogy távol tartsd magadtól azokat a dolgokat, amelyek lehúznak, elkedvetlenítenek és zavarnak a koncentrációban. A rosszindulatú kollégák társaságát kerüld, ne adj okot rá, hogy pletykáljanak rólad. Igyekezz elkerülni a konfliktusokat – ez szinte lehetetlen, ha nap mint nap emberekkel dolgozol együtt, ám türelemmel és toleranciával átlendülhetsz a problémás helyzeteken.

Légy tisztában a céges ügyekkel!
Mi történik a cégnél? Hol a helyed? Ha nincs rálátásod a dolgokra, előfordulhat, hogy felmerül benned, semmi keresnivalód nincs a vállalatnál, és ez munkakedvedre is rányomja bényegét. Tájékozódj a céges ügyekről, üzletkötésekről, változásokról, és ne maradj ki a megbeszélésekből, találkozókból sem!

Kérj visszacsatolást!
„A főnök soha nem mondja, jól végzem-e a dolgomat” - a panasz gyakori, sokan ugyanis nem kapnak visszajelzést munkájukról. Pedig a pozitív és negatív megnyilvánulások, a jó teljesítményért járó elismerés, a rossz lépésekért járó keresetlen szavak ösztönözhetik az alkalmazottakat. Ha főnököd kerüli az értékelést, nem érkezik tőle visszajelzés, kérd meg, hogy hetente egyszer mondja el véleményét munkádat, vagy egy-egy elvégzett feladatról nyilatkozzon.

Barátkozz!
Egy hozzád közel álló személy, akivel megoszthatod apró-cseprő dolgaidat, munkahelyi problémáidat, kétségeidet, aki meghallgat és tanácsot ad, akkor is ösztönözhet, ha alábbhagy a munkakedved. ha tudod, hogy van, akire számíthatsz, komfortosabban érzed magad munka közben is.

Ne félj az erőpróbától!
Attól tartasz, nem tudsz helytállni, ha arra kerül a sor, hogy megvédd az igazadat? Generálj olyan helyzeteket, amelyekben kiderül, hogyan tudsz érvelni és hogyan reagálsz mások megnyilvánulásaira - figyelj viselkedésedre, hanghordozásodra, stílusodra. Eek legyenek összhangban, hogy kiállásod erőt, magabiztosságot sugározzon.

Útravaló

Utazni jó. Kell. Mindig, újra és újra. Mert mindig kap valamit az ember, nem pedig elvesznek tőle. (Na jó, kivéve, ha kifog egy lehúzós taxist :-) ) Kap élményt,életre szóló "szerelmet", új benyomásokat, kielégítheti a kíváncsiságát, vágyainak, érdeklődésének tárgyát, megtanul elfogadni, másságot értékelni, új ízeket, illatokat, más mentalitást, életérzést befogadni, megtanul más embereket, kultúrákat tisztelni, vagy egyszerűen csak rácsodálkozni dolgokra...
Szóval, mindig kapunk valamit,útravalóul bele a hátizsákunkba, akkor is, ha az az ország, az a város éppen akkor, abban a pillanatban nekünk nem annyira...
Ha nem az út, hát az útitárs a fontos. Tőle, tőlük kapunk valamit. És akkor már az út sem volt hiába...

"Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak emberi értelmet."
(Márai)

Welcome to Sofia

Az első találkozás egy országgal mindig meghatározó. Hogy szerelem lesz belőle, állandó vágyakozás, kíváncsiság, "visszaakarokmenniiii/ittakarokmaradni" vagy épp az ellenkezője: köszi, elég, hadd húzzam már haza a csíkot. Éppen ezért gondolom azt, hogy mindenkinek, aki vendégfogadással foglalkozik, (legyen az vendéglős, kozmetikus, sarki kisbüfés, lángosos, taxisofőr, eladó, pincér, recepciós, satöbbi satöbbi) hatalmas a felelőssége ebben az idegenforgalom nevű bizniszben.Mindezek mellett, miután még ráadásul a munkám nagy részében is főként ezzel foglalkozom, kritikus is vagyok.

Hogy mennyire fontos ez az első találkozás, illusztrálandó csak egy aprócska történet, két-három évvel ezelőttről Strassbourg-ból. Épp megérkeztem a városba, húztam magam után a kis bőröndömet, mikor megszólított egy nagyon kellemes pasas, hogy megkérdezze hány óra, mellesleg pedig megjegyezte, hogy "you are beautiful, and welcome to France". Én meg csak lestem,mosolyogtam, rebegtem egy "merci"-t, és persze abban az egy pillanatban hittem neki, és igazán jó érzéssel húztam tovább a bőröndömet. Mondtam is itthon mindenkinek: ez ám az országimázs, ki kell állítani a reptérre egy jóképű pasast, meg csajt, hogy az ideérkezőknek köpje be, hogy "gyönyörű vagy, komám", aztán mindjárt nem érdekli, milyen szar szolgáltatásokat kap.

No, de hogy visszakanyarodjak az eredeti történehez,szerda reggel megtörtént az első találkozásom Bulgáriával: Sofia Airport. Annak ellenére, hogy mindösszesen egy órányi alvás után pattantam hajnali fél négykor kocsiba, a kezdés egészen kellemes volt, hiába a fáradtság, az álmos szemek, Bécsben valahogy mindenkinek volt még kis ereje a mosolyra. Aztán sikeresen (és természetesen nagyon kíváncsian) megérkeztem Szófiába, és épp a taxisokhoz igyekeztem, mikor egy pasas kedvesen megszólított, hogy taxit keresek-e. Egy kicsike gyanú azért volt bennem (miután az Európai Unióban Bulgária szinonimája a korrupciónak), de ő mondta, hogy természetesen "official taxi", én meg rákérdeztem mégegyszer, hogy ez most akkor biztos-e, de persze, mi mást válaszolt volna, mint, hogy "persze, hogy biztos".Amúgy meg minden klappolt is: pontosan ugyanolyan taxi volt, mint a többi, árjegyzékkel, telefonszámokkal, ráadásul a reptér totál tele volt biztonsági emberrel, szóval, gondoltam, nagy baj nem lehet...Persze, amikor beszálltam, lett csöpp kis ellenérzésem, mert ilyen szakadt pasast soha az életben nem láttam: az a klasszik mackóalsó, zsebek kint lógnak, és olyan kurva bolyhos volt, hogy maximum portörölgető rongynak lehetne használni, ha nem tök műszálas lett volna. Na, de ez mindegy, nem is ragozom tovább: a kábé 20-25 perces fuvarért fel is számolt nekem az ember kábé 70 levát (majdnem negyven euró)! Nem nagyon volt fogalmam a szófiai taxi-tarifákról, de azért azt sejtettem: ez kicsikét sok. Jah, amúgy a Kempinski-ben laktam, az ürge gondolom azt mondta magának: ezt akkor jól le lehet húzni. Aztán még azért azt megkédezte az út végén, hogy kérek-e számlát. (nem, b'meg, mit képzelsz, még számlát se kérek?!! )

A gyanú az egyre erősebb volt bennem, hogy ez jókora átb'szás volt, de ezt igazán a konferenciára érkező HVG-s kollégák erősítették meg bennem. Ők is majdnem áldozatul estek a bepalizásnak, de szerencséjükre ők többen érkeztek Budapestről a Malévval, és valamelyiknek volt annyi lélekjelenléte, hogy beköpje "hivatalos delegáció", úgyhogy őket tényleg egy official taxi-hoz irányították. Mint kiderült, virágzik Szófiában is a taxi maffia (ismerős lehet ez a mi jó öreg Budapestünkről is), és frankón be vannak építve azok a bizonyos biztonsági őrök is, akiknek a jelenlétében én naiv, annyira bíztam. Szóval, a fiúk elmondták, hogy ez az út mindösszesen 15 euró, de úgy tűnik, kicsit még ők is herdálták a cégpénzt, ugyanis visszafelé a hotelben megrendelt taxi nemhogy 15 euróért, hanem 12 LEVÁért (kb 6 euró) kifuvarozott. A végén rá is kérdeztem kétszer a sofőrnél, amikor mutogatott a számla aljén a 12-re, hogy "de akkor euróban?!".
Nah, szóval, egy szó mint száz, nem kicsit, hanem nagyon, de nagyon át lettem b'szva.
Persze tudom, tudom, utólag mondhatja mindenki az okosságait: előtte meg kell kérdezni a tarifát, ismeretlen kocsiba nem szabad beszállni, és az ajtót sem nyitjuk ki idegennek, de ott, és akkor minden körülmény azt látszott alátámasztani, hogy ez pont egy ugyanolyan hivatalos taxi, mint a többi, és különben is Európa, meg minden... Mindegy, legközelebb már tudom, és figyeljetek ti is, ha Szófiába utaztok valamikor.

Nah, hát ezzel a "kellemes" élménnyel, benyomással indult a kis kirándulás, és ugye értitek, mit gondoltam az első találkozás fontossága alatt. Sajnos, (mint itthon is sokan) még nem jöttek rá, hogy ez a szabadrablás csak rövid távon működik, hosszú távon egyáltalán nem éri meg!!

Amúgy Szófia ezen kívül sem egy nagy szám, a helyiek szerint sem az a tipikus turistabarát hely. Vannak kellemes részei, de nem mondhatnám, hogy szép, de leginkább a számomra oly fontos "fílinget" nem éreztem. Jah, és a mosolygást meg a kedvességet ők sem nagyon ismerik. Meg is beszéltük a kollégákkal, tisztára olyanok az arcok, mint Budapesten.
Viszont a kaja, no, az isteni volt, fini sajt, fini olivabogyó, fini saláta, fini rakia (vagy rakija?)... Hát, Szófia ennyi.
S bár most az egész úgy tűnhet, hogy nem volt jó ez az elmúlt néhány nap, azért ez nem így van: ez pedig a HVG két főszerkesztőjének köszönhető, akik pont úgy heccelték egymást mint Jack Lemon és Walther Matthau, hihhhhhhhetetlenül intelligensek, viccesek, érdeklődők, tájékozottak, mindketten igazi újságírók, akikre fel lehet nézni, és igazán élmény volt (ez volt igazán az élmény), hogy ezeket a napokat a társaságukban tölthettem.


Nah, bocs, ha ma túl hosszú voltam, de ezt az országimázs sztorit mindenképpen el akartam mesélni, hátha valaki épp Szófiába készül :-))

Montázs

Igazándiból még november elsejéhez tartozik, a sajtótermékben megjelent írás, Zsuzska és Kellei kolléga tök megdicsérte, és végre nekem is tetszett valami... Íme,aki nyomtatottat nem olvas. Egy montázs sok-sok dalból,előttük tisztelgve.

"Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár, dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák, aztán sűrű, sötét erdő ölén rátalált az álom, s te ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, én arcomat a fénybe fordítom, a perceket újra számolom, és nem sírok, csak bánt a cigarettafüst, attól könnyezem... Én nem tudom, szereted-e még, ha csillagos az ég, keresed-e még, hogy melyik a miénk, mert két, összeillő ember, fénylő, tágra nyílt szemmel..., teli voltunk élettel, szabad volt a szívünk, és én úgy hittem, sosem kell félnünk, de emlékszel? utolsó beszélgetésünket a száguldó mentőautó szirénája szakította félbe, de kérlek, ne félj az elválástól, a távollét olyan, mint a szél, s hiába viharként tombol már a messzi távol, akkor is lesz nyár és szerelem, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el, mert most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, s bár az esőt felszárítani úgysem tudod, az álmot meg nem álmodni úgysem tudod, de azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot visszahozzák néked egy szép napon, akkor is, ha az egy buta kis játék, csak hazudok és elhiszek, és csak várom, hogy kicsi, gyere velem rózsát szedni, és karodba bújnék, mert nem számít, hogy hány év messzeség, csak boldogság, gyere haza...
Szécsi Pál, Máté Péter, Cserháti Zsuzsa, Radics Béla és sokan mások, akik itt hagytak nekünk örökbe egy darabot a szívükből..."

Örökre szépek

"Kisanyám, aztán vigyázz magadra azon a repülőn"- mondta azon a hat évvel ezelőtti nyári napon a nagyanyám, aztán én elrepültem, ő meg néhány nap múlva felszállt...
Ma neki is gyújtottam gyertyát.

Körúti hajnal... Anno

Hajnali kettőkor a körúton még mindig a töröknél múlattátok az időt gyrost meg azt a ragacsos keleti édességet falatozgatva, beszélgetve- röhögcsélve, és nem siettetek, nagyon nem, mert be akartátok betonozni az elmétekbe örökre azt a pillanatot, meg az előtte levőket is, azt a fantasztikus jam sessiont, örömzenét, az "Ain't No Sunshine"-t, a rumos teát, a Lánchidat, a fényeket, a hajnalban is mozgalmas nagykörútat, ahol "Még üveges szemmel aludtak a boltok" és ... "Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő", a táncot, meg a DJ-t, aki egymás után játszotta a legjobb zenéket, ami ott és akkor tökéletes volt nektek, akkor is, ha utána még a lelketek is fájt, de nagyon, és nem számított az sem, hogy mások kérdőn néztek rátok, hogy "na, de szerdán...?!", ez egyáltalán nem érdekelt itt senkit, ha szerda, akkor szerda, mert ha valakinek nem tűnt volna fel, mégiscsak ezek itt életünk napjai...

Hajszál pontosan egy éve volt, szuper volt, és naggggyon röpül az a k...a idő...

Benne leszek a színházban

A barátaimat tudom, már az őrületbe kergetem ezzel, de hát nem minden napos esemény, hogy az ember benne lesz a színházban. Benne a sajtóanyagban, a műsorfüzetben.A Petőfi színház nagyszabású 100. éves szülinapi bulijának részeként ugyanis szerepet kapnak az újságírók is. Színikritikusokat (Kellei Gyuri kollégát is) kértek fel rövidke kis egyfelvonásos színpadi játék megírására, és amíg a zsűri töri fejét azon,kié a legjobb, addig Terescsik Eszter szemezget az elmúlt években megírt kis Noteszlap-jegyzeteimből. Tökjó :-)Pláne, hogy tiszta véletlenül szombat este személyesen is megismerkedtem az Eszterrel az Ír pubban, iszogatás közben, és nagyon tetszenek neki az írások, ráadásul ő nagyon szimpatikus nekem, úgyhogy biztonságban érzem a "gyerekeket" :-)))

Amúgy az egész ötlet jó szerintem, mert igenis fontos, hogy helyi szerzők, újságírók kapjanak ilyen jellegű bemutatkozási lehetőséget,másrészt ez jó kis kihívás, izgalom. Fura lesz, hogy valaki hangosan kimondja a leírt gondolataimat...
Én nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, sokan mások is,és eljönnek majd megnézni a programot november 15-én...

Aki kíváncsi program részletekre, nézze meg a www.petofiszinhaz.hu oldalt.

Üres

Nincs semmi. Épp ez az. Szerencsére. Vagy mégsem. De akkor meg miért? Pedig minden jó, folydogál a saját medrében, még az ősz is, ahogy kell, sőőőt... Talán éppen ezért. Nem tudom. Olvasgatom a régi jegyzeteimet, úgy írnék valami jót, de nem... Egyszerűen hiába történik sokminden, valahogy mégsem történik semmi. Agyilag, gondolatilag ki vagyok ürülve, fogyva, tisztára, mint a hűtőm, csak azt valahogy sokkal egyszerűbb feltölteni.Fogod magad, elmész a boltba, aztán veszel egy csomó cuccot. De nem, a gondolatokkal nem ilyen egyszerű. Hiába sok nevetés, beszélgetés, új arcok, forralt bor,tánc meg zene, futás, nem és nem. Nincs mit tenni, most ez van. Valami közöny féle. A legszarabb. Talán nem kéne erőlködni, görcsölni, akarni. Talán akkor majd jön. Vagy nem.

egyszer így lenne jó

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
vízreereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.


Boda Magdolna. Szép, nem? Mindenképpen meg akartam nektek mutatni ezt a verset.

Lúzer FC

Még mielőtt a címben megjelölt témára térnék, egy aprócska megjegyzés: ez itten kérem a 100. (azaz SZÁZADIK!!) bejegyzés a kib(l)ogozhatatlanon, úgyhogy egyben a köszönet helye is. Jár mindenkinek, aki rendszeresen visszanéz, beköszön vagy egyszerűen csak néha erre téved,puszta véletlenül, bekukkant és elolvas, netán még építő jellegű észrevételeivel kommentálja is az eseményeket :-))) Szóval, ladies and gentlemen, danke schön :-))

Nah, szóóóval, lúzerek, biztosan mindenki ismer egy csomót, van belőlük bőven. De testközelből, mondhatni két méter távolságon belül ilyen szánalmas lúzerséget pasi részéről elkövetni... háááát, nem mostanában láttam, mondhatni nem véletlenül tartanak ott a dolgok, ahol tartanak, és nem hiába kell megkülönböztetni a hímnemű egyedet a férfi fogalmától. Na, de hogy megvilágosítsam a történetet, a sztori a következő. Tök alap felállás: péntek este három csaj+ egy pasiból álló igazán kellemetes társaságunkhoz (Eszter, Timi, BB+én) becsatlakozott még egy hímnemű,J., amolyan haver-féle a baráti társaságunkban. Már induláshoz készülődvén ácsorogtunk a pult előtt, mire egy ismerős csaj megszólította ezt a későn érkezett (egyedülálló- ez fontos) urat, hogy "húúúú, a barátnőjének nagyon tetszik, legközelebb szívesen bemutatná". Persze, erre mi sem voltunk restek, kapva kaptunk az alkalmon, és azonnal áldásunkat adtuk a dologra. Közben még dumálgattunk, és az említett hölgyemény (akinek tetszett J.)visszatért barátnője társaságába, így nem tudta elkerülni a bemutatkozást. A lány attraktív, stílusos, tök szimpatikus volt, micsoda mázli J-nek- gondoltuk mi. Ám ő, mintha kedves, igazán jó nőket, akinek ráadásul még tetszel is, csak úgy le lehetne akasztani minden egyes sövényről a Takácskertben, szóval ő a bemutatkozáson túl nem volt hajlandó tudomást venni a lányról. Mi el voltunk képedve, mert igenis, ez egy ziccer helyzet, tilos kihagyni, mi az, hogy csak legalább egy kávé erejéig nem bír vele cseverészni, hisz mit veszíthet, és miért nem bír egyáltalán valami humoros dologgal jól kijönni ebből a helyzetből, és egyáltalán: hogy lehet valaki ennyire balfasz?! Én tudom, hogy biztos nem könnyű megszólítani egy nőt, pláne nem könnyű eredetinek lenni, de, hogy 31 évesen meg sem próbálni, és csak zavartan toporogni.... Háááát, ez elkeserítő. Egyébként már beszélgettünk erről sokat, tényleg tanítani kellene ezt az ismerkedősdit a férfiaknak, mert a többség nagyon béna benne. De az értelmesebbje legalább rájön, hogy ez a képesség nem mindenkivel veleszületett dolog, ergó ha kell, nézz utána, gondolj ki praktikákat, mindig alkalmazható, humoros-vicces-elgondolkodtató-eredeti témákat, amit bármikor, bárhol be lehet vetni, ami elindítja a társalgást, felolvaszhatja a megfagyott levegőt, vagy egyszerűen csqak megnevetteti a nőt, satöbbi, satöbbi... De meg sem próbálni!!!...na, az tényleg lúzer egy dolog. Hát, ezt gondolom én erről. És ti?

Hatvan perc

Ennyit kapunk ma. Ajándékba. Csak úgy. Különösebb haszna úgy egyébként nincs, de ha már adják, ki kell használni. Értelmesen. Vagy ha úgy tetszik, tök értelmetlenül. Valami olyasmire, amit már régóta halogattunk. Amit akartunk, de valahogy nem jött össze. Mert mondjuk nem volt rá idő. De most ezt a kifogást nem fogadjuk el. Mert mikor kapunk legközelebb kerek hatvan percet csak úgy, hogy "nesze, tessék, csinálj vele, amit akarsz"?! Hajrá, hajrá :-)))

Csak optimistán

Azért be kell látnunk, a korán sötétedős, hideg, torokfájós estékben is meg lehet találni a jót. Forralt bor :-)))
Csak optimistán.

Az euró árfolyamot elnézve viszont kezd alábbhagyni az optimizmusom.

"Rémisztő hangulat alakult ki késő délután a forintpiacon. A két éves mélypontot is áttörve már több mint 281 forintot adtak egy euróért, ami több mint 12 forintos gyengülés az előző napi árfolyamhoz képest. Öt óra után szinte az volt az ember érzése mintha vízbe dobott kő lenne a forint. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy eljöhet-e az a szint, amikor az Magyar Nemzeti Bank (MNB) megjelenne a piacon. Különösen azt figyelembe véve, hogy korábbi vélemények arról szóltak, ha az árfolyam nem pattan vissza a 270-es szint környékéről, akkor nagyon könnyen jöhet a 280-as határ is."

Olyan igazi

volt ez a hétvége, olyan normális, akkor is, ha tudom,sokféle különböző értelmezése van annak, mikor, mi tekinthető épp normálisnak, de itt és most ez az volt, már pénteken jól kezdődve takarókba burkolózós, forró teás, "jó, hogy újra..." estével, aztán kölykökkel falevél gyűjtögetős, kutyás délutánt követő ráérős, dumálós, iszogatós saturday night jó zenékkel, barátokkal, új arcokkal,a vasárnapi napsütés a füredi mólónál ért, az ebéd utáni kávé meg hol másutt, mint a Karolinában, megspékelve banános csokitortával (meg "kölcsönvett" túrótorta falatokkal BB-től), aztán nem kevésbé kellemes vacsora folytatás Renivel, Timivel, "mamatortával" (hmmmmmmmm), töklámpással, illatokkal,dallamokkal, mondatokkal....soha rosszabbat...

....aztán megint hétfő....

Paris

Kedves jóbarátom júliusban Párizsban járt. Ajándékba igazi-igazi képeslapot kértem tőle, hogy egyszer végre a számlákon meg a szórólapokon kívül valami értelmes dolog is legyen a postaládámban. Hát, ma meg is érkezett a lap. Végülis jobb később, mint soha... És persze ma is örültem neki :-)

Szombat

Kikapcsolni a telefonokat. A tévét, a laptopot, a mosógépet és önmagunkat is. Autóba pattanni, betenni a lejátszóba a kedvenc albumot, elmenni csak úgy... A(z egyik) kedvenc Barnag, Vöröstó, Dörgicse. Nem sietni, ráérni, tekeregni, kerülőúton menni, nézelődni, lassan hajtani, újból rácsodálkozni, megint felfedezni,csak úgy ücsörögni, időt hagyni,időt kapni. Észrevenni. Leveleket, fákat, színeket, érzéseket, gondolatokat. Beszippantani must illatú levegőt, szabadságot, őszt, a napsugarak melegét. Élvezni a pillanatot, a csendet, azt a könyvet, az alma ízét, a tompa fényeket, a puszta létet. Önmagunkkal kettesben. Mert néha kell. Nagyon kell.

"Néha minden csak akkor kezdődik, amikor csendben maradsz"

FITT(ipaldi)

Tudtátok, hogy a legújabb kutatások alapján az európaiak 50 százaléka, a magyar nők fele, a férfiak 60 (!!), s a gyerekek mintegy 25-30 százaléka túlsúlyos? És azt, hogy az elhízás a WHO által a tíz legsúlyosabb krónikus betegségek közé tartozik? Hát azt, hogy a mozgáshiány az egyik elsőszámú kiváltója a gyenge egészségügyi állapotnak és a korai halálnak, s hogy a passzív életformát választók a rendszeresen mozgókkal szemben 400 (!!) százalékkal emelik az esélyüket az idő előtti elhalálozásra?!

Ez most csak azért jutott eszembe, mert egy kollégámmal hosszasan diskuráltam erről: nem fogyaszt elég vizet (gyakorlatilag semennyit), rengeteget dolgozik, egész nap ül a számítógép előtt, viszont legalább nem mozog semmit. Pontosabban, egy hétig bőszen futott, de ez három hete elmúlt... Meg aztán eszembe jut a barátnőm is, aki múlt héten kétségbeesetten esemesezett, hogy ő aztán nem megy el abba a bizonyos buliba, ugyanis nem fér bele abba a gatyájába, amiben akart menni. Gyorsan, kampányszerűen el is ment futni javítandó a helyzeten. Asszem azóta legfeljebb a cipőspolcon látta a futócipőjét, és persze vett gyorsan egy másik gatyát. Meg persze jönnek a kifogások: "egyszerűen hidd el, hogy nincs időm", férj/feleség, barátok, gyerekek, kutya, macska, meló, másodállás, főzés, vasalás, takarítás, jah, és különben meg még bigyóvadászatra is kell menni.

Ugye, aláírjátok, hogy ez csak szánalmas próbálkozás, kifogás, kifogás. Mert ahogy Berlinből ide-, majd Szingapúrba exportált Andreas barátom is megmondta: "időnk nincs, azt szakítani kell". Én pontosan tudom, hogy sokkal egyszerűbb a tévé/számítógép előtt ülni, még a klotyóra is kocsival menni,borozni/sörözni a haverokkal, vagy egyszerűen csak elcseszni az időt valami tökfelesleges baromsággal, mint elmenni futni, biciklizni, görkorizni, vagy egyszerűen csak GYALOG a melóba!! Nem vagyok álszent, én is szeretek borozni, nem füvön meg magvakon élek, imádom a csokis kekszet, majd' mindenhova kocsival megyek, nekem is volt már többször is, hogy minden pillanatot elátkoztam, amikor róttam a szokásos Veszprém-Szentkirályszabadja távot,de ettől függetlenül persze megcsináltam! És félreértés ne essék: tényleg nem azt próbálom bizonygatni, hogy milyen "faszagyerek" vagyok, csak nem értem, hogy nem bírja felfogni mindenki, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne mozogjon, ne törődjön az egészségével. Hát nem tartozunk magunknak ennyivel?! És ha valaki eseteg elfelejtette volna: nem, ezt más nem teszi meg helyettünk... Ráadásul nem arról van szó, hogy a sport egészséges, és csakis azért kell csinálni, puszta kötelességtudatból, hanem ÖRÖMET okoz. Kikapcsol, ellazít, kifújja az agyból a káros gondolatokat, boldogsághormonokat szabadít fel, megtanít küzdeni, akarni, nem feladni, és még sorolhatnám hosszan, de minek, úgyis tudja mindenki.
Tudja, csak fel nem fogja. Mint ahogy azt sem, hogy heti 2-3-szor futni, bicajozni, mozogni fél órát minden bizonnyal olcsóbb, mint 40-50 éves kortól orvoshoz járni, fogyasztószereket, vérnyomáscsökkentőt, szívgyógyszert szedni, ízületi-, vérkeringési-, bélrendszeri panaszokkal, krónikus fáradtsággal,magas testzsírszázalékkal, cukorbajjal, magas koleszterinnel küzdeni...

Na, ez volt a mai szentbeszéd, de tényleg kiakadtam. Menjetek el mozogni, jóóóó? :-)
Tudjátok: "a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" Csak elkezdeni nehéz, a többi aztán már jön magától.
Jah, és könyörgöm: igyatok vizet!! Szénsavmenteset!! (azt nem is mondtam az elején, hogy a világ népességének nagy többsége krónikus dehidratációban szenved)

Sütőtök krémleves

saját készítésű, ez volt ma a vacsora, isteni :-)

Címszavakban

Budapest, Budapest, szabadság, beszélgetések, babák, találkozások, Ikea, "finikávé",chilis csokitorta, A nyomozó, igazi reggeli, szombat éj, Morrison's, röhögés hegyek,lassú ébredezés, Szex és New York századszor, megint, pizsiben, ágyban, igazán csajos nap,csíkos táska,love at first sight, ráérősen, mosolygósan, jó volt, jó van, pedig ma már munka, de nyertünk a meccsen :-))


Ez pedig az új Jamas Bond dal Aliciától meg Jack White-tól. Another way to die.
BB-től kölcsönbe. Remélem, nem bánja :-)))

Murphy,

a jó öreg, működésbe lépett, hogy a fene ette volna meg! Mert miért is nem éppen pontosan azon a napon kell a városban koncerteznie a kedvenc zenekarnak, amikor végre valahára kiteszem a lábam innen?!!!!

De hogy közérthetőbb legyek: idő hiányában egész nyáron szinte ki sem mozdultam a Veszprém-Balcsi "tengelyből", mire végre nyári szabadságom utolsó napjaiban áthelyezném a székhelyemet a fővárosba, el innen, kicsit vissza a régi életbe, kedvenc barátok, kedvenc helyek, régóta halasztott találkozások satöbbi, satöbbi.

Mire Renáta a veszprémi Est segítségével tegnapelőtt közli velem, hogy a kedvenc Anna and the Barbies zenekarom, akiket már egy jóval korábbi bejegyzésből ismerhettek, s akik szuperszellemes szövegeit, baromi jó dalait én terjesztem, mint valami földalatti mozgalom az összes barátomnak, szóval, Annáék péntek este jönnek az Eszpresszóba. Szuper. Soha jobbkor. Ti minden esetre menjetek el, mert tényleg kurva jók. Én meg bepótolom őket valamikor Pesten. Vagy még gondolkodom...

Amúgy nemsokára meglesz az egyik jó kis nóta, az After Hours klippje, majd megmutatom :-)

Lost

emlék volt, régi volt, direkt nekem tervezett volt,szép volt, enyém volt mert én voltam, kedvenc volt, és a kulcsszó most itt a volt. Mert elveszett...:-(

21 gramm

Azt mondják, a halála pillanatában az ember 21 grammot veszít a testsúlyából. Néhány pénzérme, egy darabka csokoládé, egy kolibri súlya. Vajon a lélek teszi ki ezt a 21 grammot? Vajon ezt a 21 grammnyi terhet azok viselik aztán, akik túlélnek minket? Vajon mennyi az a 21 gramm?

Sean Penn, Benicio del Torro, Naomi Watts. Alejandro González Inarrittu filmje. Meg kell nézni.

Ha

Ha egy napon eljössz,
megkínállak kandírozott szeretettel
és borsmentateával.
Ha eljössz,
és ha lesz teám….

(Boda Magdolna)

Hideg

Hideg van. Tíz fok éjfélkor.Én nem tudom, mi van itt. Sem tompa fények, sem lassú meleg, senem színekben tobzódás, mustillatú levegő...Az idén érdeklődés hiányában elmarad a vénasszonyok nyara?!
Tiltakozom.
Ezt a verset pedig épp most találtam. Jóóó.


Megint úgy jött el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesült.
Csak jött és körberajzolta
barna ujjával
a gesztenye leveleit.
Megint.
(Boda Magdolna, Ősz)

Kedvenc

Tegnap egész nap ezt a két dalt hallgattam, ezek is kedvencek...
Amúgy ha már a kedvencnél tartok: egy kis reklám a munkahelyemnek :-)) (pedig szabin vagyok, végrevégre :-))) ) Jó kis játékot indítottunk, amelyben az utóbbi év(tized) legjobb dalait keressük, szavazzatok, szavazzatok ti is!! (koktel@naplo.plt.hu)

Vendégvárók

Tényleg vár-e a vár? címmel éppen az egy héttel ezelőtti sajtótermékben írtam egy riportot a veszprémi várról, vagyis annak előnyeiről, hiányosságairól, kihasználatlan lehetőségeiről.(lsd www.naplo-online.hu, hétvége rovat)A riport írása közbeni kutakodásom eredménye az volt, hogy a legnagyobb gondot az egyházi fenntartású intézmények jelentik. Mégpedig: 1. Nincsenek is nyitva. 2. Ha nyitva is vannak, max.délután 5 óráig. 3. Nyitva vannak, viszont legalább baromi barátságtalanok az öreg nénik, akiket odaültettek, jah és nyilván több nyelven el bírják igazítani az érdeklődő turistát.
Ezeket nem a saját szarkazmusom mondatja, hanem a tourinform irodába visszaérkezett jelzések alapján statisztika van róla. De ha nem lenne statisztika, ma akkor is meggyőződhettünk róla saját bőrünkön.

A sztori a következő: Ma és holnap kulturális örökség napok vannak Európa szerte, melynek célja:
"-megismertetni, közelebb vinni az európai polgárokat kulturális örökségükhöz,

-felhívni a figyelmüket az örökség folyamatos megőrzésére, védelmére (különös tekintettel a veszélyeztetett emlékekre),

-lehetővé tenni számukra, hogy jobban megismerjék és megértsék egymást a nyelvi és kulturális különbözőségek ellenére" satöbbi, satöbbi...

Lényeg, hogy a kiállítóhelyek megnyíltak, ingyenesen meg lehetett tekinteni országszerte rengeteg templomot, múzeumot, kiállítóhelyet, sok-sok olyan épületet, amelyik egyébként zárva van a nagyközönség előtt. Mint például az Érseki Palota, és az ottani levéltár.
Mivel a minap épp egy sajtótájékoztatón jártam a palotában, és egy szeletkéjébe bepillantást nyertem, természetesen első utunk ma oda vezetett. (márcsak azért is, mert persze ez zárt be legkorábban) Sajna az ajtónál tovább azonban nem jutottunk, hála az érseki palota roppantmód barátságos, invitatív, példamutatóan vendégváró alkalmazottai hozzáállásának.

No, de, hogy végre előadjam a sztorit: mi belépünk, köszönünk,a két hölgy pedig cseveg zavartalanul. Kicsit tipródunk tanácstalanul, de mivel a kutya ránk nem hederített, már a lépcső felé léptünk volna, hogy "jó, akkor biztos bármerre lehet menni". Mire észbekap az egyik "vendégváró", és ránk ripakodik, hogy ugyan már hova mennénk. Mire én: elnézést, de azt gondoltuk, mehetünk, ugyanis önök nem mondtak semmit.
Erre ő: persze, mert maguk üvegnek néztek minket.
Én: elnézést, mi köszöntünk, és ha jól értem, mégiscsak önök lennének itt a vendégfogadók. (mindezt természetesen tök normális, kedves hangnemben)

Erre valamit mondott, azt most nem tudom már idézni pontosan, lényeg, hogy akkor mi a lehetőséget megköszönve azzal a lendülettel húztunk át a Dubniczay palotába, a László Károly gyűjteményt megnézni.

Kérdezem én: tényleg én vagyok a totális hülye, hogy azt gondolom, hogy amikor mi beléptünk, nekik fogadiuk kellett volna minket? Hogy esélyt sem szabadott volna adni, hogy egyáltalán mi a lépcső felé is vehessük az irányt, mert le kellett volna minket "támadni", hogy: "üdvözlöm önöket, miben segíthetünk? Jártak már nálunk? Szeretnének tárlatvezetést? Nem ám, hogy erre még nekik áll feljebb?!!! Elképesztő!!! Voltak ezek valaha vendégségben, tisztában vannak azzal, hogy vendéget várni, fogadni mekkora felelősség?! Persze, a kérdés csupán költői... (jah, és egy apró mellékzönge: az egyháznak ismét sikerült közelebb hoznia a vallást az emberekhez. Akkor is, ha ez itt és most persze nem közvetlenül vallási élmény volt, de aztán meg mégis, mert könyörgööööm, az Érseki Palotában esett meg- ahol szerintem ha lehet, a szokásosnál ezerszeresen kellene odafigyelni az ilyenekre)

Ergó: a bevezetésben feltett kérdést megválaszolva: nem, kurvára nem vár a vár.

De, hogy a történetnek azért pozitív végkicsengése legyen, el kell mondanom azt is, hogy a többi helyen viszont kiváló-kiváló tapasztalataink voltak. A már említett László Károly gyűjteményben nagyon kedves hölgy kalauzolt minket (persze neki, és az összes többi helyen is elmeséltük, hogy jártunk az Érsekségen), a Téglamúzeumban BB kapott egy saját téglát, amibe a nevét égetik majd bele, ráadásul az interaktivitásra vonatkozó ötletünket is megköszönte a hölgy, a Vass-gyűjtemény pedig fantasztikus volt, mint mindig, bár én őszintén szólva az épületbe vagyok beleszerelmesedve totálisan.... És igen, itt is nagyon kedves hölgyek voltak, akik ha kellett, segítettek, de nem lihegtek a nyakunkba, hanem hagyták nekünk a felfedezés örömét.
Hát valahogy így kellene ezt csinálni kérem.
Az egyháznak meg tényleg lehet, hogy nem ártana, ha kicsit rá lenne kényszerítve a profit orientált működésre, mert akkor legalább nem engedhetnének meg ilyen arcátlan viselkedést.

Jah, és még egy: a kulturális örökség napok vasárnap még tart. Aki teheti, menjen el. Érdemes.

Fejetlenül

...arról beszélgettünk éppen, hogy létezik-e olyan, hogy csak úgy csinálsz valamit, ösztönből, szívből, gondolkodás nélkül, fejetlenül,szenvedélyből,kihasználva a pillanatot,hogy elragadjon,nem foglalkozva a következményekkel, nem előre lesakkozva egyedül a játszmát...

Szerintem igen.


"Szenvedélyek alkotnak és rombolnak mindent. Ha az ész uralkodna a földön, semmi nem történne rajta."

Dögrováson

Odakint előzetes a télből, idebent 24 fokos utóérzés a nyárból két takaróval, hosszú pizsiben, forró gyógyteával, oltári fej-és torokfájással, aspirinnel,alvással, totális gyengeséggel... húúúú, de utálom.

Régi kerékvágás

Ma megvolt a szezon első kosármeccse (NYERTÜÜÜÜÜNK:-) ),múlt héten meg az első angolórák is, ergó minden újra a régi kerékvágásban. Az most más kérdés, hogy ez most akkor jó vagy nem, mert akkor megint csak kilyukadnánk a klasszikus "húúú, mennyire rohan az idő" állításhoz. Ezt meg minek is boncolgatnánk, észreveszi azt mindenki maga...
Sokkal inkább durva az, hogy BB képes volt ma a winter kollekcióban található narancsos-fűszeres teát kérni. Sokkoló, legalább mint az almás-fahéjas joghurt :-)

Én viszont még bojkottálom a téli cuccokat, és őszi mélabúba (nevezhetjük nyugodtan depressziónak is) sem vagyok hajlandó esni semilyen körülmények között. Pedig a körülmények... nah, azok aztán igazán szarok, már csak a köd hiányzik.
De ne aggódjatok, jön még kutyára szalonna, meg indiánnyár, elintéztem, ugyanis mindjárt kiveszem végre a nyári szabimat :-))

Sokk

Már nem lehet kapni a kedvenc nyári szériás málnás-lime-os joghurtomat. Lecserélték almás-fahéjasra. No de kérem, mág csak szeptember 11.van!!! Holnap már kiteszik a csokimikulásokat is?! Sokkolva vagyok.

Utószezon

Kissé "hűvös" volt a fogadtatás, de ez csak néhány pillanatig tartott. Ahogy egyre beljebb merészkedtem, egymáshoz idomultunk, a testem hozzászokott a hőmérsékletéhez,úgyhogy alig egy perc elteltével már lágyan, selymesen, simogatóan, tisztán vett körbe. Balaton, Alsóörs, talán az utolsó idei fürdőzés, hosszú úszás a lassú, lágy őszi melegben a lenyugodni készülődő nap fényénél, amelyik ezüstre festette a hullámokat. A part álmosan terült el, csak néhány nyugdíjas, anyuka, vagány kiskölyök, pár úszó, néhány kacsa és vitorlás osztozott ezen a mai késő délutánon. Nem volt idegeskedés, kapkodás, hangoskodás, valahogy mindenki befelé figyelt, meg a vízre, amelyik elaludni készült, együtt a nyárral.
Nem lehetett ennél szebb búcsúzkodás.

Reggel

Nem vagyok az a reggeli ember. Szeretem a bagoly-létet, az éjszaka csöndjét, gyerekként is éjfélekig olvatam titokban a takaró alatt, reggel aztán meg...

De az elmúlt napokban valahogy úgy alakult (valószínűleg fáradok, mert nem bírtam fent maradni), hogy egyszerűen beájultam tök korán, ergó, kénytelen voltam 5-6 körül felkelni, hogy az írnivalóimat teljesítsem.

És ilyenkor aztán mindig újra rácsodálkozom, hogy a reggel legalább ugyanolyan jó, mint az este: hűvös hajnal, felkelő nap, az első zajok, a reggeli mocorgás, ráérős ébredezés, nyújtózkodás, egy finom tea, igazi, ücsörgős-ráérős reggeli.... Szóval kontrasztnak kiváló. Azért persze nem hiszem, hogy rá fogok szokni :-)))

una palabra

...vagy egy órán át kerestem ezt a dalt, épp nem a blogra, de ha már nagy nehezen meglett, akkor megmutatom... És azt is, ami miatt kerestem. (a második videó)Zseniális- csak ennyi a komment hozzá.

Frappé

...és igeeeeen, ma végre megkaptam, amire vágytam, egy igazi-igazi frappét, fagyi és tejszínhab nélkül, ahogy azt illik, ráadásul bónuszként 23 Celsius fokos estében, csilingelő árbocok hangjával körítve... A tökély maga :-)))

Schőnig

Ismét bebizonyosodott, hogy a Schőnig cukrászda egy nagy rakás szar. Igen, az "ismét" szóból jól sejtitek, nem először jártam ott, és mindig csalódás volt. Persze, jogos a kérdés: akkor meg minek megyek oda...
Általában igyekszem elkerülni a helyet, kivéve, amikor kizárólag otthoni fogyasztásra kávé mellé zserbót vásárolok vagy mézes krémest, ezt nem bírják elrontani.Egyébként ma is kizárólag időtakarékossági és logisztikai okok miatt mentünk oda a Renivel, és persze elvárásaim nem voltak, csak egy olyan átlag Schőnig szintet akartam, de az sem bírt összejönni.

Igazándiból a cuccaiktól sem vagyok elájulva, mert nem túl jók, a fagyi általában szar, de vásároltam ott már születésnapra savanyú torta szeletet, normális helyen a somlóit sem tejszínhabozzák be előre órákkal, mert a tejszín köztudottan kényes dolog, ráadásul hat órás hűtőben állás után nem az igazi az állaga, de hát tulajdonképpen nem is a cuccokkal van alapjáraton a baj. Hanem az egész bagázs hozzáállásával. Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy van egy hely, amelyik alapjáraton kellemes, s bár a berendezés koppintás, azért igényes, szép. DE: iszonyú flegmák, bunkók a kiszolgáló csajok, mosoly még csak puszta véletlenül sem hagyta el egyiknek a száját sem.

És íme a mai kis közjáték. Mivel jó meleg volt, jeges kávét szerettem volna inni. Kérdezem a csajt (a szőke, talán a tulaj lánya? Nemtom, minden esetre ő már ezer éve ott van), hogy ők hogy csinálják. Két gombóc fagyi, tejszínhab, csokiöntet, jah és kávé-mondja. Brrrrrrrrr. Mire én:jégdarás, frappé változat nincs? (Ugyanis nem mondhatnám, hogy jeges kávé címszó alatt kokrétan fagyis cukorszirupot szeretnék fogyasztani -persze ezt nem így mondtam ) Mire a csaj: nincs, mert azt sokan nem szeretik. Jó- mondom én, aki a vendégek másik felébe tartozna, aki úgy szereti- de nincs valami ötleted, hogy esetleg hogy oldhatnánk meg nekem valami hasonlót?

Igen, erre egy normális, vendégbarát helyen az lett volna a válasz, hogy: de, persze, mire gondolsz pontosan, kitalálunk valamit, (mivelhogy kávé meg tej van, feltételezem jég is) satöbbi, satöbbi. DE a SCHŐNIGBEN a flegma szőke egyszerűen rávágta, hogy NINCS, majd bunkón elviharzott, hogy jó, ameddig mi ötletelünk, talán kiszolgálna másokat. Anyád-gondoltam. Sajna a somlóit már kikértük, meg a Renivel különben is akartunk dumálni, úgyhogy nem hagytuk ott egy az egyben a helyet. Minden esetre a jegeskávémból a cirkusz helyett lett egy szimpla light kóla.

Meg ismét egy értetlenkedés, hogy még mindig vannak helyek, ahol képtelenek felfogni, hogy a vendéglátásban illik mosolyogni, kedvesnek lenni, és a vendég óhaját teljesíteni, de legalábbis megpróbálni azt. Különben leszarhatod, milyen kurva szép kávézód van. Mellesleg én ezt itt most elmondtam nektek, és még elmondom minimum száz embernek, és mindenkit megkérek, adja tovább még legalább két embernek :-))))

Birkák és vámpírok

Azon tűnődöm ölemben a laptopommal a földön ülve, hogy .... Szóval csomó mindenen tűnődöm, jó részét asszem meg is tartom magamnak... de talán azt az egyet nem, ami újból-és újból előbukkanik, mostanság egyre többször. És ez nem jó.

Szóval: adva van egy dolog, éppenséggel a munkád, szereted. Egészen kicsi korod óta ezt akartad csinálni, az a klasszik "mióta az eszemet tudom". De nem igazán hagyják. Nem, szerencsére nem az, hogy szakmailag beleszólnak, csak úgy a körülmények nem "teremtődnek" (jó, kimondom: nem teremtik meg) meg hozzá, amelyek között tudnád is végezni rendesen a dolgot. Aztán meg csak veszed észre, hogy megtámadott egy csapat vámpír, akik mindenféla őrült, pitiáner, kisstílű intézkedés képében szívják el az energiádat őrületes sebességgel, és gondolkodsz: le kéne szarni minden körülményt, megcsinálni a dolgodat szó nélkül, letenni a ceruzát, aztán hazamenni, nem tudomásul venni semmit, nem szólni, nem harcolni, nem kínlódni, nem idegbajt kapni attól, hogy hülyének vagy nézve újra és újra, meg birkának tekintve, mert persze az is vagy, mert asszisztálsz mindenhez, próbálni nem tudomást venni arról, hogy mindig van egyenlőbb az egyenlők között, hogy a partnerség és a konstruktivitás, a tisztelet, a tisztesség, a munka megbecsülése, az ember értéke most is csak valami kurva nagy szavak, amelyek elméletben léteznek, gyakorlatban viszont abszolút, egyáltalán nem működek, és utálod, de mocskosul, hogy erre megy el az erőd, nem másra, az alkotásra, és tudod: hiába kéne, amíg lelked van, addig nem fog menni, hogy leszard. A kérdés csak az: meddig bírja a lelked...

Pláne, hogy egészen kicsi dolgok kellenének, amtől a gépezet legalább annyira működhetne jól, mint amennyire most rosszul. És engedtessék meg nekem, hogy ezt most utáljam, dühöngjem, le/kiírjam.

Amúgy pedig igazán szépek az első őszi napok, akkor is, ha kicsit fura a korai sötét, és akkor is, ha a gyanútlanul leselkedő-lecsapó derékfájásomtól megint alig bírok menni, és pláne szépek, mert a laptopommal az ölemben a földön ülve az esti fényeknél csomó mindenen tűnődhetek, más lényeges dolgokon, amelyeknél ráadásul még eredményre is jutok... De asszem ezt most megtartom magamnak:-))

P.S.: " A szabadság a lélek joga, hogy lélegezzen. Ha nincs levegő, rosszak a törvények. "

Mr Smith

"Aki elfut, örökké menekülhet"
(Mr. és Mrs. Smith)

Good Will Hunting

Zseniális. Imádom. Már vagy százszor...

Coctail

Sex on the beach
5 cl vodka
3 cl baracklikőr
5 cl narancslé
5 cl feketeribizlilé

Az összes hozzávalót pár darab jéggel a shakerbe tesszük, alaposan összerázzuk, a poharunkat tört jéggel félig megtöltjük, majd ráöntjük az italt... Hmmmmm :-))

Maaaaaaaaaaaajdnem így csináltam én is, mint alább...:-))))

Bejing

Erő. Kitartás. Harc. Fájdalom. Szendvedés. Öröm. Feladni. Továbbmenni. Gyakorlás. Szorgalom. Sors.Vér. Veríték. Áldozat. Alázat. Muszáj. Játék.Tisztelet. Küzdelem. Bátorság. Tudás. Lélek. Szív, szív, szív. Lendület. Továbbvisz. Megakadályoz. Ész.Drukk. Szerencse. Izgalom. Izom. Hit.Csapat. Együtt. Egymásért. Magadért. Magány. Közöny. Siker. Csillogás. Bukás. Pénz. Hiány. Könnyek. Elfogyott mind. Tisztelet. Mindegyikőjüknek.Peking. Arany. Három.Köszönjünk.

Negyedik

Vízilabda, nők, bronzmeccs, Ausztália-Magyarország 9:9, büntetőkkel 3:2

"Néha vereséget szenvedünk, de a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mintha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcolunk"

Mezítláb

Egy nap, amikor felkelsz, és rájössz, hogy abszolút semmi, de semmi dolgod nincs. Szabadság, fene nagy. Mintha a lottón nyertél volna, de azért mégsem, mert ezért az egyetlen napért is nagyon, de nagyon keményen megdolgoztál. Hogy aztán értékelni, élvezni tudjad minden pillanatát. Egyesével. A nyár maradéka, mezítláb,Balaton, strand, víz-, lángos és naptejillat, újságok, relax, úszás (majd'megdöglik...- már megtárgyaltuk, BB,szürreális élmény volt...), napelemek feltöltése, meg egyáltalán, csak úgy lenni, feküdni, érezni... jóóóóó :-))

Félidőben

Olimpia, mi más? Hisz nem lehet úgy mostanság kollégákkal, barátokkal,bárkivel úgy beszédbe elegyedni, hogy ne Peking jönne szóba, meg az eddigi csúfos vagy éppen nem csúfos szereplésünk. Merthogy a vita tárgya éppen ez. Félidőben járunk és nincs arany. Ez kinek a hibája? A sportolóké? A hülye politikáé? A miniszterelnöké magáé? A MOB-é? A sportvezetőké? Mert nincs utánpótlás? (ez mondjuk nagyon, de nagyon is igaz!!!! ) Mert nincs pénz? Ha meg nincs pénz, azt eddig is tudták, miért jósoltak, vártak mégis öt-hét aranyat? És ha egyszer nincs pénz, akkor mitől tudott mégis világbajnoki aranyérmes lenni az a férfi kardcsapat, amelyik most meg alig bírta elcsípni a hetedik helyet? És különben is, miért nem jó a hetedik hely? Miért kell Pars Krisztián negyedik helyére azt írni pl. az indexen, hogy CSAK a negyedik? A világ negyedik legjobb dobóatlétája az nekünk smafu? Nem tudjuk értékelni az ezüstöket, bronzokat, negyedik-hatodik helyeket, amelyekből viszont szereztünk bőven? Gyorsan meg kellene nevezni végre a bűnbakokat, bár pl. a már említett Pars vagy éppen Igaly Dia is sportszerűen bevallotta, hogy ők rontották el, nem okolnak semmit és senkit mert abban az adott helyzetben ők teljesítettek úgy, amelynek a negyedik, meg a 13. hely lett a vége... És különben is, mindenki dopplingol, neeem? De ha mindneki doppingol, akkor mégis mi dönt mégis mindig más javára? A még jobb dopping? Az, hogy fejben jobban ott van? Az, hogy lelkes, küzd, kockáztat, mindent egy lapra tesz fel, belehal, koncentrál, soha nem ad fel, lelke van és szíve is, ami űzi, viszi, hajtja előre?

Nem tudom. Mint ahogy biztos a nálam sokkal okosabbak sem. Talán egyik sem, talán mindegyikből egy kicsi. Szóljon, aki tudja. Minden esetre miért lenne más a sportolók "kasztja", mint az ország úgy egyébként?! Mitől ne lennének ők ugyanúgy kiábrándultak, elkeseredettek, szomorúak, motiválatlanok mint édesmindenki?!

Eszembe jutott, egyszer hallottam valahol, hogy egy ország nagyságát, milyenségét az mutatja meg, hogy bánik a kultúrával, a színészeivel, a sportolóival. Meg tudnám folytatni a sort: a kismamákkal, a mozgássérültekkel,a nőkkel, az idősekkel, meg aztán a fiatalokkal, gyerekekkel, férfiakkal, a dolgozókkal....

Szóval, asszem, egy cseppet sem kéne csodálkoznunk, hogy most egyelőre itt tart ez az olimpia. De szerintem tilos feladnunk. Én szurkolok, (magamnak, magunknak, az országnak meg úgy egyébként is) ugyanis még nagyon nincs vége a játékoknak. :-))

Tonight

Van úgy, hogy egyszerűen csak szembejön veled egy dal, és megment.


P.S.Varázslatos az éj ma.

A nap,

amikor be akarod szippantani magadba az utolsó nyári esték hangulatát, mintha nem tudnád, hogy az elvesztegetett pillanatokat bepótolni késő...
De azért megpróbálod. És jó. Még jó.

...izzik a galagonya

egyre inkább erősödni látszik bennem a felismerés, mely szerint "őszülünk", ugyanis azon túl, hogy már a 19 óra 40-es futás indulás is későinek bizonyul, és tegnap hajnaltájt "röpködtek a mínuszok" (mondhatni k'rva hideg volt), ma megpillantottam, hogy bizony piroslik a galagonya és a csipkebogyó is a kerékpárút mentén. Hát ez van. Ha tetszik, ha nem.

Egyébiránt a hétvége krónikájához hozzátartozik, hogy péntek éjszaka megnéztük az új Batman filmet, ami frenetikus (pedig hozzáteszem: nem vagyok egy batman rajongó, asszem ez volt az első opus, amit végignéztem), és hundertprocentlich egyet értek az indexes kollégával, aki szerint Heath Ledger Joker alakítása "vegytiszta zsenialitás". De, idézhetném BB-t is, aki azt mondta: "nah, az ember tényleg komolyan vette, hogy a csúcson kell abbahagyni". (tudjátok, meghalt gyógyszer/kábítószer túladagolásban). Szóval: látni kell.

Van is a filmből egy kedvenc mondatom: "az őrültség olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell neki."

S ha már krónika, akkor jöjjön a szombat este, amikor is inkognítóban beálltam egy éjszakai bárba pultosnak-felszolgálónak, hogy szülessen belőle egy riport, a végeredmény hét vége körül olvasható, látható...
Hajnalban aztán haza, és már le sem feküdtem, hogy élőben láthassam, amint ez a Cseh Laci gyerek valami hihhhhetetlen nagyot úszott (még jóóó, hogy az MTV nem az NBC,én meg nem vagyok valami idióta amerikai, aki képtelen lennék hajnalban felkelni,hanem igazodjon inkább az egész olimpia az ÉÉÉNN, és a nagy USA napirendjéhez.Brrrr....) és örültem, de nagyon annak az ezüstnek... Mert ezzel a Phelps-szel kapcsolatban azért mondhatni vannak kétségeim, de ezt majd máskor. Tessék szurkolni.

Helyzetjelentés

Jóóóól kifáradtam, amíg letekertem Almádiba egy fagyira,illetve leginkább vissza, a hegymenetben, de nem számít, szeretem érezni, amint működnek az izmaim, aztán paradicsomos mozzarella, meg kellemes csevej egy régi baráttal, és már csak egyet kell aludni, hogy végre kezdődjön az olimpia... hát, mára ennyi... :-)

Viharlesők

Viharos időket élünk mostanság, és most szó szerint értem. Nem emlékszem, hogy "az én időmben" lett volna-e ilyen nyár, amikor menetrendszerűen minden este megjött a vihar. Fény-és hangeffektus, égszakadás, földindulás, dörgés, villámlás. Tisztára, mint a trópusokon.Vagy valami középkategóriás sci-fi-ben.

Amúgy meg imádom a vihart. Az idén bámultuk is este/hajnaltájt (épp mikor...) elég sokszor, amikor a hideg és a meleg összecsap, talán mintha valami olyasmit kiabálnának egymásnak, hogy "na gyereeee öreeeg, lássuk, ki az erősebb". Az elemek harca. Gyönyörű. Ma este épp Füreden ért minket utol, vagy ki tudja, értük mi utol, lényeg, hogy a kedvenc Karolinánkban ültünk, meg előtte a mólón bambultuk, ahogy haragoszöldre váltott a víz, a hajók hánykolódtak,az árbocok csilingeltek, a szél fújt, az egész Balaton felett az ég pedig egyetlen vastag fekete takaró volt, és akkor megkönnyebbülésként végre elkezdett esni. Szürreális, de élmény. Most pedig, így hajnali kettő tájt felfrissült, esőillatú, szépséges, nyugodt éjszaka, mintha mi sem történt volna, mintha az időjárás felelős csak röhögne egy jót a markába, hogy "ti meg nem értitek a tréfát?!"

És itt van még egy dal, akkor is, ha már csak két órával is, de túl a hétfőn. Az egyik nagy-nagy kedvenc. BB, neked. Tudod," sok a gond ha az ember egyszer, csak egyszer él" :-))