Az első találkozás egy országgal mindig meghatározó. Hogy szerelem lesz belőle, állandó vágyakozás, kíváncsiság, "visszaakarokmenniiii/ittakarokmaradni" vagy épp az ellenkezője: köszi, elég, hadd húzzam már haza a csíkot. Éppen ezért gondolom azt, hogy mindenkinek, aki vendégfogadással foglalkozik, (legyen az vendéglős, kozmetikus, sarki kisbüfés, lángosos, taxisofőr, eladó, pincér, recepciós, satöbbi satöbbi) hatalmas a felelőssége ebben az idegenforgalom nevű bizniszben.Mindezek mellett, miután még ráadásul a munkám nagy részében is főként ezzel foglalkozom, kritikus is vagyok.
Hogy mennyire fontos ez az első találkozás, illusztrálandó csak egy aprócska történet, két-három évvel ezelőttről Strassbourg-ból. Épp megérkeztem a városba, húztam magam után a kis bőröndömet, mikor megszólított egy nagyon kellemes pasas, hogy megkérdezze hány óra, mellesleg pedig megjegyezte, hogy "you are beautiful, and welcome to France". Én meg csak lestem,mosolyogtam, rebegtem egy "merci"-t, és persze abban az egy pillanatban hittem neki, és igazán jó érzéssel húztam tovább a bőröndömet. Mondtam is itthon mindenkinek: ez ám az országimázs, ki kell állítani a reptérre egy jóképű pasast, meg csajt, hogy az ideérkezőknek köpje be, hogy "gyönyörű vagy, komám", aztán mindjárt nem érdekli, milyen szar szolgáltatásokat kap.
No, de hogy visszakanyarodjak az eredeti történehez,szerda reggel megtörtént az első találkozásom Bulgáriával: Sofia Airport. Annak ellenére, hogy mindösszesen egy órányi alvás után pattantam hajnali fél négykor kocsiba, a kezdés egészen kellemes volt, hiába a fáradtság, az álmos szemek, Bécsben valahogy mindenkinek volt még kis ereje a mosolyra. Aztán sikeresen (és természetesen nagyon kíváncsian) megérkeztem Szófiába, és épp a taxisokhoz igyekeztem, mikor egy pasas kedvesen megszólított, hogy taxit keresek-e. Egy kicsike gyanú azért volt bennem (miután az Európai Unióban Bulgária szinonimája a korrupciónak), de ő mondta, hogy természetesen "official taxi", én meg rákérdeztem mégegyszer, hogy ez most akkor biztos-e, de persze, mi mást válaszolt volna, mint, hogy "persze, hogy biztos".Amúgy meg minden klappolt is: pontosan ugyanolyan taxi volt, mint a többi, árjegyzékkel, telefonszámokkal, ráadásul a reptér totál tele volt biztonsági emberrel, szóval, gondoltam, nagy baj nem lehet...Persze, amikor beszálltam, lett csöpp kis ellenérzésem, mert ilyen szakadt pasast soha az életben nem láttam: az a klasszik mackóalsó, zsebek kint lógnak, és olyan kurva bolyhos volt, hogy maximum portörölgető rongynak lehetne használni, ha nem tök műszálas lett volna. Na, de ez mindegy, nem is ragozom tovább: a kábé 20-25 perces fuvarért fel is számolt nekem az ember kábé 70 levát (majdnem negyven euró)! Nem nagyon volt fogalmam a szófiai taxi-tarifákról, de azért azt sejtettem: ez kicsikét sok. Jah, amúgy a Kempinski-ben laktam, az ürge gondolom azt mondta magának: ezt akkor jól le lehet húzni. Aztán még azért azt megkédezte az út végén, hogy kérek-e számlát. (nem, b'meg, mit képzelsz, még számlát se kérek?!! )
A gyanú az egyre erősebb volt bennem, hogy ez jókora átb'szás volt, de ezt igazán a konferenciára érkező HVG-s kollégák erősítették meg bennem. Ők is majdnem áldozatul estek a bepalizásnak, de szerencséjükre ők többen érkeztek Budapestről a Malévval, és valamelyiknek volt annyi lélekjelenléte, hogy beköpje "hivatalos delegáció", úgyhogy őket tényleg egy official taxi-hoz irányították. Mint kiderült, virágzik Szófiában is a taxi maffia (ismerős lehet ez a mi jó öreg Budapestünkről is), és frankón be vannak építve azok a bizonyos biztonsági őrök is, akiknek a jelenlétében én naiv, annyira bíztam. Szóval, a fiúk elmondták, hogy ez az út mindösszesen 15 euró, de úgy tűnik, kicsit még ők is herdálták a cégpénzt, ugyanis visszafelé a hotelben megrendelt taxi nemhogy 15 euróért, hanem 12 LEVÁért (kb 6 euró) kifuvarozott. A végén rá is kérdeztem kétszer a sofőrnél, amikor mutogatott a számla aljén a 12-re, hogy "de akkor euróban?!".
Nah, szóval, egy szó mint száz, nem kicsit, hanem nagyon, de nagyon át lettem b'szva.
Persze tudom, tudom, utólag mondhatja mindenki az okosságait: előtte meg kell kérdezni a tarifát, ismeretlen kocsiba nem szabad beszállni, és az ajtót sem nyitjuk ki idegennek, de ott, és akkor minden körülmény azt látszott alátámasztani, hogy ez pont egy ugyanolyan hivatalos taxi, mint a többi, és különben is Európa, meg minden... Mindegy, legközelebb már tudom, és figyeljetek ti is, ha Szófiába utaztok valamikor.
Nah, hát ezzel a "kellemes" élménnyel, benyomással indult a kis kirándulás, és ugye értitek, mit gondoltam az első találkozás fontossága alatt. Sajnos, (mint itthon is sokan) még nem jöttek rá, hogy ez a szabadrablás csak rövid távon működik, hosszú távon egyáltalán nem éri meg!!
Amúgy Szófia ezen kívül sem egy nagy szám, a helyiek szerint sem az a tipikus turistabarát hely. Vannak kellemes részei, de nem mondhatnám, hogy szép, de leginkább a számomra oly fontos "fílinget" nem éreztem. Jah, és a mosolygást meg a kedvességet ők sem nagyon ismerik. Meg is beszéltük a kollégákkal, tisztára olyanok az arcok, mint Budapesten.
Viszont a kaja, no, az isteni volt, fini sajt, fini olivabogyó, fini saláta, fini rakia (vagy rakija?)... Hát, Szófia ennyi.
S bár most az egész úgy tűnhet, hogy nem volt jó ez az elmúlt néhány nap, azért ez nem így van: ez pedig a HVG két főszerkesztőjének köszönhető, akik pont úgy heccelték egymást mint Jack Lemon és Walther Matthau, hihhhhhhhetetlenül intelligensek, viccesek, érdeklődők, tájékozottak, mindketten igazi újságírók, akikre fel lehet nézni, és igazán élmény volt (ez volt igazán az élmény), hogy ezeket a napokat a társaságukban tölthettem.
Nah, bocs, ha ma túl hosszú voltam, de ezt az országimázs sztorit mindenképpen el akartam mesélni, hátha valaki épp Szófiába készül :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése