Nincs semmi. Épp ez az. Szerencsére. Vagy mégsem. De akkor meg miért? Pedig minden jó, folydogál a saját medrében, még az ősz is, ahogy kell, sőőőt... Talán éppen ezért. Nem tudom. Olvasgatom a régi jegyzeteimet, úgy írnék valami jót, de nem... Egyszerűen hiába történik sokminden, valahogy mégsem történik semmi. Agyilag, gondolatilag ki vagyok ürülve, fogyva, tisztára, mint a hűtőm, csak azt valahogy sokkal egyszerűbb feltölteni.Fogod magad, elmész a boltba, aztán veszel egy csomó cuccot. De nem, a gondolatokkal nem ilyen egyszerű. Hiába sok nevetés, beszélgetés, új arcok, forralt bor,tánc meg zene, futás, nem és nem. Nincs mit tenni, most ez van. Valami közöny féle. A legszarabb. Talán nem kéne erőlködni, görcsölni, akarni. Talán akkor majd jön. Vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése