2008. szeptember 1., hétfő

Birkák és vámpírok



Azon tűnődöm ölemben a laptopommal a földön ülve, hogy .... Szóval csomó mindenen tűnődöm, jó részét asszem meg is tartom magamnak... de talán azt az egyet nem, ami újból-és újból előbukkanik, mostanság egyre többször. És ez nem jó.

Szóval: adva van egy dolog, éppenséggel a munkád, szereted. Egészen kicsi korod óta ezt akartad csinálni, az a klasszik "mióta az eszemet tudom". De nem igazán hagyják. Nem, szerencsére nem az, hogy szakmailag beleszólnak, csak úgy a körülmények nem "teremtődnek" (jó, kimondom: nem teremtik meg) meg hozzá, amelyek között tudnád is végezni rendesen a dolgot. Aztán meg csak veszed észre, hogy megtámadott egy csapat vámpír, akik mindenféla őrült, pitiáner, kisstílű intézkedés képében szívják el az energiádat őrületes sebességgel, és gondolkodsz: le kéne szarni minden körülményt, megcsinálni a dolgodat szó nélkül, letenni a ceruzát, aztán hazamenni, nem tudomásul venni semmit, nem szólni, nem harcolni, nem kínlódni, nem idegbajt kapni attól, hogy hülyének vagy nézve újra és újra, meg birkának tekintve, mert persze az is vagy, mert asszisztálsz mindenhez, próbálni nem tudomást venni arról, hogy mindig van egyenlőbb az egyenlők között, hogy a partnerség és a konstruktivitás, a tisztelet, a tisztesség, a munka megbecsülése, az ember értéke most is csak valami kurva nagy szavak, amelyek elméletben léteznek, gyakorlatban viszont abszolút, egyáltalán nem működek, és utálod, de mocskosul, hogy erre megy el az erőd, nem másra, az alkotásra, és tudod: hiába kéne, amíg lelked van, addig nem fog menni, hogy leszard. A kérdés csak az: meddig bírja a lelked...

Pláne, hogy egészen kicsi dolgok kellenének, amtől a gépezet legalább annyira működhetne jól, mint amennyire most rosszul. És engedtessék meg nekem, hogy ezt most utáljam, dühöngjem, le/kiírjam.

Amúgy pedig igazán szépek az első őszi napok, akkor is, ha kicsit fura a korai sötét, és akkor is, ha a gyanútlanul leselkedő-lecsapó derékfájásomtól megint alig bírok menni, és pláne szépek, mert a laptopommal az ölemben a földön ülve az esti fényeknél csomó mindenen tűnődhetek, más lényeges dolgokon, amelyeknél ráadásul még eredményre is jutok... De asszem ezt most megtartom magamnak:-))

P.S.: " A szabadság a lélek joga, hogy lélegezzen. Ha nincs levegő, rosszak a törvények. "

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

nem hangzik jól...
egy idő után csak a munka szeretete fog ott tartani. az meg egy idő után kevés lesz..

nik írta...

Igen, igaz. Tudod, szerintem kicsit olyan ez, mint a párkapcsolat. Ahhoz sem elég feltétlenül, csakis és kizárólag a szerelem.

Névtelen írta...

szerintem egy kapcsolathoz a szerelem a legkevesebb ami kell..

Névtelen írta...

Nikike, ezt asszem ki kéne tárgyalnunk. Szóval, nem vagyok ott és máris történik valami. Tegnapiért bocs, de nagyon zaklatott voltam, nehéz még feldolgozni, megszokni ezt az új körülményt. Szóval hívlak este. Puszi: Virág

nik írta...

Úgy pontos, ahogy mondod: a szerelem az alap, a kiindulás, aztán meg még sokminden más is kell...

nik írta...

Virágocska,

nem hívtál, de most az egyszer megbocsájtok, és nem teszek szemrehányást. Gondolom, az ok az "új körülmény" volt :-)))

Ügyesek vagytok, hidd el, menni fog :-)

De azért nem bánnám, ha valamikor bírnánk már beszélni :-))