2009. január 2., péntek
Az ígéret szép szó
Megígértem magamnak valamit. Mondhatni megfogadtam, de nem újévkor. Azt bárki tudja. És különben is,változtatni valamin, elkezdeni valamit, leszokni valamiről, rászokni valamire bármelyik nap éppen annyira alkalmas. Nem kell várni hétfőt, hónap elejét, szülinapot, januárt, ezek mind csak kifogások, tologatások, mentségek. Időhúzás. Lopás. Életünk napjaiból.
Szóval, megígértem magamnak valamit. Igaz, baromi rövid határidőt szabva magamnak, éppen az előzőekből kiindulva.
Megígértem magamnak valamit, még az óévben, hogy ne cipeljem tovább amúgy is fájós hátamon azt a terhet, mint valami bazi nagy zongorát, amit a tizedikre (századikra) kell felcipelni, és kib'szás, mert a lift éppen bedölglött, de neked meg kell az a zongora, nagyon kell.
Megígértem magamnak valamit, betartottam, mert hát hogy tudnék úgy belenézni a tükörben a saját szemembe, ha én azt nem teljesítettem volna a magam szabta határidőre. Mert hát mégis: magunknak hazudni, magunkat becsapni a lúzerség csúcsa, a definíciója maga, pedig tudom én, jók vagyunk önámításban, önbecsapásban, no de ezt azért már mégse... És különben is: ilyenkor baromira jól jön a háznál az az esetenként akár csökönyösségnek is mondható elszántságom, kitartásom, akaraterőm, amivel nem nagyon vagyok hajlandó feladni dolgokat. Hogy ez most jó vagy nem jó... nem is akarom eldönteni.
Megígértem magamnak valamit, betartottam,és most büszke vagyok magamra, és végre letettem azt a zongorát a hátamról. (lehet, hogy csak egy lépcsőfordulónál pihenni, de akkor is...) És ez jó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Nem értem!
Azt gondoltam visszakérjük a kurva zongorát -végre- nem pedig otthagyjuk a lépcsőfordulóban.
Kocsog rokonok.
Ez most még egy másik zongora volt, tudod.
Azt pedig visszakérjük, mindenképpen, ne aggódj.Kell a nappalimba :-))
Csak szeretném jelezni, hogy nekem is megígérted, hogy kijössz és sétálsz velem, meg a Lucuval és beszélgetünk, mindenről, sokat, csinálhatok neked egy langyos kapucsínót :), és találkozunk, nemcsak telefonon, mert nekem a barátnőmre szükségem van és szeretném meghallgatni, érdeklődni, megkérdezni, hogy van és csak úgy megölelni. Na csók.
Jaj, tudom, megígértem, utálom is magam, és megyek, tényleg, száz éve nem láttalak titeket, nincs mentség, illetve van, de azt majd inkább szóban... Nem ígérek, de hétfőn odaérek, jó? Csak kérlek, ne langyos legyen a kapucsínó, mert tudod, hogy forrón szeretem :-)) Addigis Bényi Luca (alias Minikami) fejére nyomj helyettem is egy cuppanósat :-)
Fel tudjuk venni a kapcsolatot? Email vagy msn vagy ilyesmi?
(mail: straubbazsi@gmail.com)
Jajj, mindenképpen vegyük már fel a kapcsolatot.
Talán. :-)
Vigyázz, névtelen, a beszólásaiddal, mert tudom, ki vagy, és azt is, hol laksz :-))))
Megjegyzés küldése