Utózönge

Egész nap vissza- visszakanyarodott a beszélgetés a tegnapi Presser koncerthez, és bizony némiképp ellentmondásos nyilatkozatok születtek a témában. Volt, aki hozzám hansonlóan nagyon jól érezte magát, aztán valaki hiányolta a két órás koncertről a kedvenc dalait (ezzel az a baj, hogy Presserünk ugye több száz nótát komponált, tehát tuti, h kimaradnak egyes kedvencek), aztán más a dalok szövegeit kritizálta, meg, hogy túl mélabúsak, másvalaki meg egyenesen felháborodott: hogy lehet erre a pasasra azt mondani, hogy zseniális, merthogy akkor mit mondunk Mozartra meg Bachra?
Jah, és a többség nehezményezte, hogy baromira kényelmetelek voltak a székek az Arénában, illetve, h f'sz volt a közönség- ez utóbbiakkal tökéletesen egyetértek. Nekem is kitört a derekam már a legelején, ráadásul utálom az ülős koncerteket (na jó, kivéve Bach és Mozart), és tényleg béna közönség volt, alig mertek énekelni, miközben én például lehetőségeimhez mérten végig énekeltem, táncoltam, illetve fütyültem.

Hát, biztos vannak mindenkinek részigazságai, csak azt nem értem, ha valaki eleve előítéletekkel viseltetik bizonyos előadó vagy annak a dalai iránt, az mégis mi a fenének megy el a koncertjére. A Mozartos megjegyzéshez inkább nem is fűznék semmit... aúgy pedig mindenképpen pozitívnak ítélem meg ezt a dolgot: mert úgy tűnik, a koncert senkit nem hagyott hidegen, vagy inkább langyosan, és ez jó. A közönynél ugyanis nincsen szarabb.