Sokat gondolkodtam rajta, hogy írjak-e ide róla valamit, de hát annyira az eszemben jár, hogy milyen sokat köszönhetek neki, életem első főnöke, hogy mennyit sztorizott, nevetett, kiabált, okított, és, hogy majd' fél évig együtt dekkoltunk a világ legkisebb irodájában,röhögtünk, veszekedtünk, egyszer jól rá is vágtam mérgemben az ajtót, de aztán jött utánam nevetve, megbocsájtva...
... most meg "a földi létből kereket old"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése