Két napig robogtam. Tiszára, mint Audrey Hepburn. Csak nem Rómában, és a fiatal, sármos Gregory Peck sem csatlakozott hozzám. :-(( Mindezektől eltekintve tök jó érzés volt. Olyan szabad. Testközelben az elemekkel. Az illatokkal. A tavasszal. A széllel. A napsütéssel. Volt idő nézelődni. Figyelni. Látni egy más perspektívából. Nem sietni. Naná, hisz bejáratós volt az Aprilia, úgyhogy 50-55 kilométernél többet nem ment. De nem is baj. Elég volt, motoron nagyon is. Robogtam vele a városban, át a Viadukton, aztán meg Csopakra, lefelé a Nosztorin. Visszafelé Paloznak meg Lovas, a hegyoldalban a szőlőtőkék mögött elő- előbukkant a víz, imádom azt az utat... Pláne ilyenkor,tavasszal, amikor minden tele van illatokkal, színekkel... Aztán jött a vár,némi kis pózolás GéGé kamerájának a Zsuzskával meg az ő robogójval együtt, ez volt a fárasztóbb része a dolognak, de hát nem is mondta senki, hogy címlaplánynak lenni könnyű... Azért nekem bejött ez a robogó életérzés :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése