2008. május 1., csütörtök

15 perc hírnév



Vannak pillanatok, amikor legalább olyan jól énekelek, mint Cher. Mint Alicia Keys. Nem, inkább, mint Axl Rose, Sting, Whitney Houston, Frank Sinatra, de mindegy is... Főleg a kocsiban. Ott baromi jól megy. Vagy itthon, amikor üvöltve rásegít a cédé. Takarítás közben. A számítógép előtt ülve. Meg Almádiban, a hegyen,BB-nél,amikor mint valami szertartás, az első dolgunk az a bizonyos Cher dvd.... Vagy mondjuk a déli parton a beachen, amikor már némi kis bacardi keveredett a light kólámba :-)))És táncolok is. Önfeledten. Jól. Szenvedélyesen. Mindegy, hogy mit. Lényeg a ritmus, a zene, a mozgás, nem számít semmi és senki... Ez főleg Brüsszelben megy, a sokat emlegetett Che Guevara bárban. A kedvenc. Ahol senki sem ismerős. Nincs felelősség, álarc, viselkedni akarás, jókislányság, megfelelni vágyás, csak a zene, a salsa, az ösztönök, amiket általában jóóól elnyomunk. De néha utat törnek maguknak.Mindegy, hogy hol vagyunk. Ha a saját nappaliban, hát ott. Nem érdekel, lát-e valaki, amint egyszerre ugrálok, balettozok, hip-hop-ot táncolok,Chert énekelek, és elképzelem, milyen vagyok egy bátrabb változatban... Különben is: 15 perc hírnév jár mindenkinek. És néha az is kell, hogy egyedül táncoljunk...Vagy valaki mással. Az egyik legnagyobb kincs, tudni jól táncolni valakivel.Egyszerre, harmóniában, értve, tudva, érezve a mozdulatait... Hmmm, jóóóóó :-))


És itt van egy jó kis jelenet a Step up-ból. Ha gyakorolni támadna kedvetek. Velem együtt :-)))

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Táncolj Niki! Táncolj Niki!