First day ... vagyis birthday :-)

Hát itt vagyok. Tervezgettem ezer éve, a szándék megvolt, csak valahogy a megvalósulás ment olyan nehezen... Kellett hozzá némi kis padlófogás, krónikus motiválatlanság, testi-lelki betegség, aztán meg az a mondat, C.G. Jungtól, hogy "csak akkor van esélyünk rá, hogy kikapaszkodjunk a veremből, ha beleestünk". A helyzet szerencsére nem annyira gáz, mint ahogy tűnik, lényeg, hogy beléptem a bloggerek népes táborába... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nehézségeket nagyban fokozta, hogy nem bírtam (-tunk) nevet adni a "gyereknek". Abszolút nem könnyű feladat kitalálni valami frappáns, rövid, netán szellemes címet, amely nem éppen utolsó sorban illik viselőjéhez, és pláne kifejezi azt, amiről elmélkedni kíván gazdája... Szóval, gondolkodtunk ezerrel a barátokkal (és Hilltop-ék Irsai Olivérjével :-) ) együtt, de hát ha muszáj, akkor naná, hogy semmi épkézláb ötlet nem jut az ember eszébe. Az ominózus Irsai Olivéres estén kedvenc szomszédommal (aki igazából mostanság különböző új szomszédoknak adja ki a kérót) Eszterrel ötleteltünk, amikor is megszületett a név. Stílszerűen az épp telefonon bejelentkező NB-nek köszönhetően, aki gyakorlatilag egy másodperccel azután, hogy röviden felvázoltam, mivel is foglalatoskodunk, azonnal rávágta azt, hogy "kibogozhatatlan"-innen pedig már csak egy ugrás volt a végeredmény... az alcím pedig régóta biztos volt. Mert szeretem azt a mondatot. Vagy inkább a benne rejlő lényeget. De erről majd később, folyamatosan, mindig... Lényeg, hogy NB a blog hivatalos keresztapja (ezúton is köszi), Eszter pedig a kiváló asszisztencia (és a bor) miatt természetesen tiszteletbeli keresztmama :-)))

A kezdeti nehézségek persze biztosan kitartanak egy darabig, úgyhogy nézzétek el nekem, sőt, minden bizonnyal az arculat sem a végleges, de asszem kezdetnek elmegy... aztán majd menet közben csinosítgatom :-)

És várom a véleményeket, észrevételeket meg minden...

Még csak egy (-két) mondat a történelmi hűség kedvéért. Ma kissé felhúzták az agyam egy totális semmiséggel. Igazából egy elég rosszindulatú beszólás volt, de nem szabadott volna komolyan vennem. A bosszankodás csak szívja az ember energiáit. Nem szabad teret adni neki, mert önző módon képes bezabálni mindent, ami útjába kerül... Rá kell jönnöm minden egyes alkalommal, hogy tényleg-tényleg értékelni kell a jó pillanatokat. Most például nagyon szép fényeket adnak a gyertyák a nappalimban, jó zene szól, és írás közben finom italt kortyolgatok... Kell ennél több? Végülis ezek itt életünk napjai.. Igaz, BB? :-)))