Mindig érdekes tanulság számomra, milyen gyorsan le bír épülni az ember nagy nehezen, hosszú évek alatt oltári kínok, hosszú éjszakák, áttanult nappalok kemény munkájával megszerzett szókincse. Persze, tudom, a jobbik eset mégiscsak az, ha legalább van, miből leépülni, de ez sovány vigyasz, amikor épp kommunikálnod kell. És ilyenkor hiába nézel tv-t, olvasol újságot adott nyelven, az mégsem aktív kommunikáció, azzal aztán ugyan nem kérsz egy sört valami pub-ban.
Szóval, az apropó, amiért mindezt írom, az az, hogy nemrég értem haza, egy német emberkével teáztunk-beszélgettünk kicsit kosár után. Amúgy imádok beszélgetni külföldiekkel, mindig nagyon érdekes számomra, mit gondolnak rólunk, hogy látnak minket... Most például a szokásokról beszélgettünk: vajon komolyan gondolja egy magyar, ha azt mondja neked: "itt élsz, szeretsz kosarazni, hát ugorj le a hétfői edzésünkre, ha van kedved..." - szóval, ezt kérdezte tőlem ez a német honpolgár, természetesen a fenti mondattal engem idézve. És vajon őszintén mond-e igent a kosárlabda utáni kérdésre, hogy " iszunk egy sört?". Huhhh, bevallom őszintén, nem igazán tudtam megválaszolni a kérdéseket, már úgy összességében a magyarokra általánosítva.
Ebbe persze benne van az is, hogy leginkább önmagamra nézve nem tudtam... Szóval, persze, hogy mond ilyet az ember, ha birtokában van az idegen kommunikációs eszközének, és tudja, az egyedül van egy idegen országban, pláne, ha ő is volt már így. Naná, hogy annak ellenére, hogy nem így tervezte az estét, igen-t mond a meghívásra, mégsem akar savanyú, merev f'szkalapnak tűnni, meg aztán különben is : mégis miért ne?! De valahogy érdekes, hogy jogosnak éreztem mindkét kérdést, mert valahogy pontosan így gondoltam, ahogy ő: udvarias gesztusként félig komolyan, félig meg talán nem. De azért ez pont így volt jó, a beszélgetés egész kellemes volt, a tea finom, a beszédem is kezdett begyorsulni a szokásos sebességére :-))
És ez az este arra is jó volt, hogy totál elszégyelljem magam, ami miatt ma nem tudtam angolórára menni.
És még egy nagyon fontos: működik a blogon a komment funkció, úgyhogy ha valakinek bármi nemű észrevétele, megjegyzése, ötlete van, az ne fogja vissza magát, kérlek :-)) Itt kell megemlítenem az "elsőimet": a keresztszülőkről már meséltem, a legeslegelső igazi olvasó BB volt (naná, végülis ő b'sztatott, noszogatott, bátorított talán legtöbbet), a legeslegelső igazi kommentet pedig szpd kolléga jegyzi (naná, hisz egyrészt addig csak neki volt hozzáférése, másrészt pedig a blog működésében elévülhetetlen szerepe van neki, tapasztalt, régi bloggerként :-))) Úgyhogy kösziiiiii!
...és ha kapok közlési engedélyt, akkor holnap belemerülök a "meddig mehet el egy nő a pasinál?' című örökzöld kérdés boncolgatásába :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése