A változás, változtatás általában valami jó dolog. Persze, bizonytalan, mert nem tudni, mi lesz a vége (pláne, hogy ez az élet mindig valahogy csak visszafele érthető...), de éppen ettől izgalmas. És valljuk be, néha nagyon is ránk fér. Mert unjuk saját magunkat, a körülöttünk lévő tárgyakat, embereket, helyzeteket, vagy egyszerűen csak az élet maga kényszerít minket változtatásra...
S hogy ez miért jutott eszembe? Tegnap volt szerencsém végigkísérni két kiválasztottat, Fortuna (na jó, az Erzsi és az én vállamat nyomja a felelősség) kegyeltje, Móni és Zita átváltoztatását. A részletekről (és igeeen, ez itt a reklám helye) majd a szombati Naplóban olvashattok, én inkább a dolog tanulságát osztom meg veletek, mint láthatjátok, képekben is. Szóval, adott két fiatal hölgy (a képen Móni előtte és utána...), reggel még szürkén, önbizalommal nem éppen felvértezve, láthatóan zavarban, ám a jelentkezésükből egyértelműsítve a változtatás legnagyobb szándékával. (Hisz nem csak úgy csendben elmentek fodrászhoz, hanem vállalták, hogy a fotós kamerája kísérje végig a "pillangóvá" válásukat. ) Szakszerű kezek, fodrász, sminkes, meg aztán jónéhány tonna ruha, cipő felpróbálgatása a stylisttal, majd végül a fotó, és délután 5-re valami teljesen más emberekkel beszélgethettem a nap tapasztalatairól... Mosolyogtak, kihúzták büszkén magukat, vigyorogva pózoltak a kamera előtt, és zsebelték be az elismerő pillantásokat! Fantasztikus volt látni! És remélem, tudom, hogy ezzel az egy nappal kicsit megváltozott az életük! Megtapasztalták, hogy nem kell beletörődniük önmagukba! Hogy igenis legyen bátorságunk a változtatásra, vállaljuk fel önmagunkat, emeljük ki azt, ami szép (mindenkin van valami, ami szép!). És hogy nem a ruha teszi az embert?! Engedjétek meg, hogy ezzel ne értsek teljesen egyet, pláne, hogy évek óta vagyok aktív részese ilyen átváltoztató akcióknak... Igenis fontos, hogy ne rejtsük el önmagunkat, hogy találjuk meg a saját stílusunkat, hogy ne a divatot, meg a szomszédot majmoljuk, hogy ne gondoljuk, hogy ha pasink/ csajunk/ gyerekünk van, akkor nekünk már pont elég lesz a mackóalsó, és ne gondoljuk azt sem, hogy egy jól megválasztott öltözék, smink és frizura nem dobhat az önbizalmunkon. Nem is kicsit.
Szóval, nekem nagy öröm volt látni azokat az elégedett mosolyokat, amelyek talán valami új kezdetét jelezték... És aki esetleg elfelejtette volna (Varga Robi ex-kollégámat idézve) " ...mert holnap kezdődik életem hátralevő része, és az jó lesz"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése