Nietzche is megmondta: " A művészet azért van, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba". És mivel az elmúlt egy-két nap fontosabb történései a kultúrához (művészetekhez) köthetőek, alant ezt most meg is osztom veletek. Szóval, hogy időrendben kezdjem a sztorit, először is jöjjön Pásztor Anna és a tesója, Simi az Anna and the Barbies zenekarból. Bevallom őszintén, a név hallatán csöppnyi kétely fogalmazódott meg bennem, pláne ismerve, micsoda alantas mélységekbe bír lemenni a magyar popkultúra. De hát, az előítéleteket nem bírom, másrészt pedig rendes tollnokként mégiscsak le kell ellenőrizni az infót, úgyhogy az interjú előtt természetesen alaposan tájékozódtam a friss első lemezes bandáról.
Aztán ezen a ponton (már amikor belehallgattam a nótákba) áldottam is az eszem, hogy a kételyemet legfeljebb magamnak fogalmaztam meg, ugyanis tetszett a dolog. Érdekes, friss, egyedi, igényes- ezek voltak az első gondolatok. Aztán a személyes találkozás szerencsére csak ráérősített a dologra: Anna klasszikus balett után kortárs táncot tanult mindenfelé a nagyvilágban, színészetet, a rap-be pedig Londonban és Amerikában szeretett bele. Amúgy a Balkan Fanatic-ból ismerhetitek a nevét. A tesója, Simi pedig Zeneakadémiát végzett. Tehát nemcsak valami önjelölt muzsikusokkal van dolgom-ez hamar kiderült. No, de a részletekbe most nem megyek bele (majd az újságban elolvashatjátok :-) ), a zenéjüket érdemes hallgatni. Anna definíciója szerint "csak fejest ugrottunk a műfajokba", ez való igaz, a rap-től a latinos dallamokon át a rock-os beütésig van itt minden, de cseppet sem eklektikus az összhatás, hanem ösztönösen olyan, mintha patika-mérlegen méregették volna ki az egyes műfajok arányait, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Szóval, szerintem eszméletlen jók, én azóta csak az ő CD-jüket hallgatom a kocsiban, és itt van nektek is a link, ha van kedvetek személyesen kontorllálni, felülbírálni az én információmat, vagyis inkább ízlésemet :-))
A kedvencem az after hours, ezt Jamie Winchesterrel közösen nyomják. Egy kis ízelítő Anna rap-jéből." jó néha sötétben a holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot igézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek" A www.myspace.com/annaandthebarbies oldalon megtaláljátok a dalt, a harmadik a listán! Hallgassátok meg!!!
És itt a másik, az Álmatlan, ennek a kilpjét az MTV is nyomja már. :-)
A másik történés tegnap este az Indul a bakterhát színházi verziója itt, Veszprémben, Eperjessel, Kőrösi Csabival, Öri Ádámmal és a szerintem némiképp (na jó, nagyon!) indokolatlanul sztárolt Csillag születik nyertes, Utasi Árpival. (utóbbi két fiú váltva játssza majd Bendegúzt) A darabról csak annyi: szórakoztató (talán mégiscsak ez a legfontosabb szempont, ha színházba megy az ember), oltári jókat lehet röhögni rajta, Eperjes, Kőrösi és Öri Ádám nagyon jók, baromira tetszett a színpadkép is... A második felvonásban színre lépett Árpinkat viszont sajna nem igazán lehetett érteni, ez mondjuk egy színházban mit ne mondjak... hm... finoman szólva is kínos. Ciki. Szóval, szerintem nézzétek meg, és ha nem akartok lutrit, akkor Ádámmal.
Kedves Olvasóim, a Kultúrház adását hallhatták, láthatták, olvashatták... :-)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése