Örök, örök, mindig visszatérő téma, ami újra és újra elgondolkodtat, vitára késztet, és végül ugyanoda lyukadok ki...
De, hogy érthetőbb legyek, a sztori a következő: a pasi épp randevún egy menő budapesti helyen. Amíg a lány kimegy a mosdóba, egy másik lány azonnal kihasználja az alkalmat, odamegy a pasihoz, és megkérdi: ez most igazi randi-e, mert ha nem, akkor ő szívesen odaülne az asztalához.
Előtte néhány nappal ugyanott, de másik nővel. Az szintén eltűnt a mosdóba néhány percre, míg főszereplő pasinkhoz kettő, azaz KETTŐ csaj ment oda, ha esetleg nem jönne be az előző nő, akkor ők megadnák a számukat....
Bátor dolog, az tény, titokban talán még irigykedem is. De most én gondolom rosszul a dolgokat, hogy ennek valahogy fordítva kellene történnie?! Hogy a pasi, ha egy kicsit is férfinak gondolja magát, akkor vegye a bátorságot és menjen oda a nőhöz?! Vállalva akár a bukás, a visszautasítás kockázatát is... Az csak valami romantikus filmekből összeszedett téveszmém, hogy a pasi hódítani akar, elcsábítani, elkápráztatni, hogy az egész történetben éppen az eleje, a játék a fontos, amíg a megszerzed, amit akarsz?! Hangsúlyozom megszerzed, és nem készen, fáradság nélkül megkapod.... Szóval, azt gondolom, hogy az ilyen, magukat terítéken kínáló nők miatt vannak kihalófélben az Igazi Férfiak (szoktam mondani, hogy az UNESCO-nak, ENSZ-nek vagy mittudoménkinek lassan fel kéne ezeket az egyedeket venni a veszélyeztetett fajok listájára), mert miért is erőlködnének, strapálnák magukat, ha egyszer ingyen is megkapják azt, amit akarnak. És totálisan igazuk is van, ennyire mégsem lehet mazochista senki, hogy ha valamit egyszerűen is meg lehet kapni, akkor minek bonyolítson?!! Kérdés: tényleg ezt akarják?
Aztán persze meg itt van az érem másik oldala, hogy börtönszabályok vannak, és az erősebb győz. Vedd el, szerezd meg, amit (akit) akarsz!
Hát, assszem ez nem a nekem való játék, akkor sem, ha lehet, hogy én, az ultraliberális ebben az esetben ultrakonzervatív vagyok... Vagy talán rohadtul idealista? Túl sok lányregényt olvastam, és azt hiszem, hogy vannak még hagyományos férfi, meg női szerepek? Hogy vannak igazán igaziak, akik szeretik saját kezükbe fogni a gyeplőt, akik bátrak, mernek, és nem olyan lúzerek, hogy megengedhessék maguknak, hogy őket a csaj szedte fel?!
Nem tudom, de tényleg. Vagyis dehogynem, tudom-tudom magamban, de kezdem azt hinni, hogy újabban a befőtt teszi el a nagymamát, és ez a normális. Persze, az, hogy mikor, kinek, mi a normális, csupán nézőpont kérdése. És akkor most megint nem lettünk okosabbak.
Szerintetek hogy is van ez?
De, hogy érthetőbb legyek, a sztori a következő: a pasi épp randevún egy menő budapesti helyen. Amíg a lány kimegy a mosdóba, egy másik lány azonnal kihasználja az alkalmat, odamegy a pasihoz, és megkérdi: ez most igazi randi-e, mert ha nem, akkor ő szívesen odaülne az asztalához.
Előtte néhány nappal ugyanott, de másik nővel. Az szintén eltűnt a mosdóba néhány percre, míg főszereplő pasinkhoz kettő, azaz KETTŐ csaj ment oda, ha esetleg nem jönne be az előző nő, akkor ők megadnák a számukat....
Bátor dolog, az tény, titokban talán még irigykedem is. De most én gondolom rosszul a dolgokat, hogy ennek valahogy fordítva kellene történnie?! Hogy a pasi, ha egy kicsit is férfinak gondolja magát, akkor vegye a bátorságot és menjen oda a nőhöz?! Vállalva akár a bukás, a visszautasítás kockázatát is... Az csak valami romantikus filmekből összeszedett téveszmém, hogy a pasi hódítani akar, elcsábítani, elkápráztatni, hogy az egész történetben éppen az eleje, a játék a fontos, amíg a megszerzed, amit akarsz?! Hangsúlyozom megszerzed, és nem készen, fáradság nélkül megkapod.... Szóval, azt gondolom, hogy az ilyen, magukat terítéken kínáló nők miatt vannak kihalófélben az Igazi Férfiak (szoktam mondani, hogy az UNESCO-nak, ENSZ-nek vagy mittudoménkinek lassan fel kéne ezeket az egyedeket venni a veszélyeztetett fajok listájára), mert miért is erőlködnének, strapálnák magukat, ha egyszer ingyen is megkapják azt, amit akarnak. És totálisan igazuk is van, ennyire mégsem lehet mazochista senki, hogy ha valamit egyszerűen is meg lehet kapni, akkor minek bonyolítson?!! Kérdés: tényleg ezt akarják?
Aztán persze meg itt van az érem másik oldala, hogy börtönszabályok vannak, és az erősebb győz. Vedd el, szerezd meg, amit (akit) akarsz!
Hát, assszem ez nem a nekem való játék, akkor sem, ha lehet, hogy én, az ultraliberális ebben az esetben ultrakonzervatív vagyok... Vagy talán rohadtul idealista? Túl sok lányregényt olvastam, és azt hiszem, hogy vannak még hagyományos férfi, meg női szerepek? Hogy vannak igazán igaziak, akik szeretik saját kezükbe fogni a gyeplőt, akik bátrak, mernek, és nem olyan lúzerek, hogy megengedhessék maguknak, hogy őket a csaj szedte fel?!
Nem tudom, de tényleg. Vagyis dehogynem, tudom-tudom magamban, de kezdem azt hinni, hogy újabban a befőtt teszi el a nagymamát, és ez a normális. Persze, az, hogy mikor, kinek, mi a normális, csupán nézőpont kérdése. És akkor most megint nem lettünk okosabbak.
Szerintetek hogy is van ez?
(nah jó, azt azért így nagy titokban bevallom, a hecc kedvéért nekem is van egy ilyen pólóm :-)))
6 megjegyzés:
Igazán nehéz helyzet az, amikor olyanra akarsz valami frankót mondani, amire magad sem tudod igazán a választ.
Be kell valljam, nekem, a hasas pasasnak is jól esne, ha egyszer ebben a büdös életben odajönne hozzám egy nő és azt mondaná, engem akar. De ilyen még nem fordult elő. És még hosszú tömött sorokatz sem kívánok az asztalom előtt, megelégednék akár egyetlen jelentkezővel is. Persze lehetne arról is beszélni, mi van akkor ha a nő nem is tetszik? Mindenesetre imponálna a helyzet, nem vagyok egy elfutós típus... De addig sem akarok várni, amíg nagymama (bocs, nagypapa) leszek, mert akkor már csak a szám szélét tudnám megnyalni a befőtt (desszert) után...
Amíg azonban a fenti idilli(?) helyzet nem áll elő, addig marad a küzdés. Mert nekem minden egyes nőért meg kell(ett) harcolnom, s ha már megszereztem, akkor is harcoltam, mint az a bizonyos Don Quihote, csak nekem nincs akkora "lándzsám"...
Egyébként lehet, hogy jó ez így nekem, mert legalább értékelem, amim van. Hogy is szokták mondani? Amiért megdolgoztál, annak van értéke számodra, amit meg kapsz, azt (simán) meg lehet b...ni.
Nikike, légyszí, légyszí, légyszí, add kölcsön a pólódat. És most remélem, látod a széles vigyoromat :))) Csoki: viri
Hasas pasas, ha ezt most jól értem, akkor a lényeg annyi: semmi jónak nem vagy (lennél)az elrontója, de azért a nemes küzdelem adja meg a leves ízét :-)
Látom, érted a dörgést. Vág az eszed, mint a beretva - amivel én szoktam agyonszabdalni azt a fene nagy pofám.
Egy mondatban megfogalmaztad mindazt, ami nekem ezerben sem ment. Lehet, hogy túllihegtem magam?
Ebből is látszik, hogy a(z írott) szavak embere vagy. Mindent jókor sütsz el jó helyen!
Apropó!
Most látom, a Csokinak is kellene a pólód. Én is megnéznélek benne, még a rajta lévő kívánságnak is eleget tudnék tenni (talán). Egy kérdés: nem lehetne csuromvizesen felvenni?
Hasas Pasas
Csuromvizesen?! Viccelsz? a mazochizmusnak is van határa... ilyen éghajlati viszonyok közepette... :-)) (Feltételezem, ez most nem éppen a jó válasz :-))) )
Csak hogy tudjátok: hogy odajöjjön egy nő az egy nagyszerű bónusz, amit becsomagolunk és elteszünk szar napokra, pl. mikor takarítunk, mosunk stb.
Máskülönben egy alfa-hím mindig kontrolálja a helyzetet, önmagát és hogy kihez megy oda. Soha nem adja meg saját számát, mert akkor ő lesz a várakozó fél.
Hasas Pasasnak üzenem, hogy ne a nőért küzdjön, hanem önmagát fejlessze -ne csak fizikailag- alfa hímmé. A többi a már a természet dolga lesz.
anonymus
Megjegyzés küldése