Végre

Egyáltalán nem bánom (igazából: sőőőőt), hogy vége van már ennek a januárnak. Ritka gusztustalan egy hónap.

Bang bang

Már vagy fél órája tekertem, izzadtam, kidöglöttem, de azért arra még volt erőm, hogy vele együtt énekelgessem, hogy "If i could turn back time", és az izzadságtól csatakos edzőteremben hozzáképzeltem mindent, ami ehhez a dalhoz "jár" nekem az emlékeimben...

Ez meg itt az igazi kedvenc, a táncosok miatt is.

Hó' vanna

...avagy "csak" egy kép

Búék

Szóval, akkor boldog új évet mindenkinek, akinek nem jött be 2008 vagy éppen a Patkány éve, ugyanis ma, azaz igazából már tegnap elkezdődött a Bivaly éve. Mint azt az okos horoszkópok is megmondták: a Patkány éve bizony nem volt a legkönnyebb senki számára (ha esetleg valaki nem vette volna észre), és sajnos a mostani, a Bivaly éve sem lesz sétagalopp. Egy azonban biztos: ha lassan is, de fejlődés várható, s történhetnek nagy fordulatok is, amelyek megváltoztatják az összes ember életét. A Bivaly éve mindenkinek hozhat sikert, ám keményen meg kell dolgozni érte. Aki nem elég kitartó, az már borítékolhatja is a veszteséget. A kulcsszó a kitartás mellett a türelem, ne kapkodj el semmit, mindent meg fogsz kapni, ha eljön az ideje.

Vagy éppen nem.
De azért reménykedni sosem árt :-)

Az ember, aki ír

Fantasztikusan ír. Én nem tudom, hogy bírja így keverni-kavarni, csűrni-csavarni a szavakat, mondatokat, de félelmetes a pasas. Olvasom, és mondatonként csodálkozom, meg irigykedem egyfolytában, neki miért megy olyan jól, olyan könnyedén, olyan egyszerűen, annyira csípőből, erőlködés nélkül... Semmi bonyolult kifejezés, elburjánzó jelzők, semmi fakszni vagy túlzás, csak úgy ír. Bár végülis "írni csak írás közben lehet"- ő mondja ezt. Ebben a könyvében ír a főpénztárosmeberről, az öregemberről, a tanáremberről, a nyugat-keleti emberről, a fáradságfotózó emberről, a fölnevelt emberről, az úriemberről, az apavert emberről, a vándorfás emberről, a hírlapíró emberről, a rendes emberről, az ugyanemberről, az emberről, a megmaradt emberről, az édes emberről, meg a kellemetlenről, a bakterházasról, az újrakezdőről...

Írja például Karel Capek-ről: "Aki újságba ír, az feszt tanul. Ezt még akkor is jó, ha az ember azért mindig hülye marad. Mert csak belepiszkál, kóstol, kotorászik a dolgokba, elmélyülni nincsen ideje; másnap már egészen más ügyekbe kell piszkálnia, kóstolnia, kotorásznia.
De legalább változatos az élete."

Aztán a másik kedvenc a nyugat-keleti emberről, Daniel Barenboim (Buenos Airesben született orosz zsidósarj világpolgár, argentin-izraeli-palszetin! állampolgár) karmester és zongoraművészről.
" A történet roppant szerteágazó és nagyon tanulságos. És persze mégiscsak végtelenül egyszerű. Arról van szó, hogy az ember mindenek előtt ember. És csak azután arab, zsidó, keresztény, német vagy francia. aki a sorrendet összekeveri, az elveszett ember. Abból az ember elveszett."
Hát ilyen és ehhez hasonló mondatokkal van tele, majd még biztosan idézek, mert jó sok kedvencem van belőle. Ceruzával kell olvasni ezt a könyvet is.

Névsorolvasó. Bächer Iván.

weekend

A következő tapasztalatokkal gyarapodtam a hétvégi lájtos bulizás alkalmával:

1.Ha valaki szombat éjjel lemegy a Patriótába, akár csoportos öngyilkosságot is elkövethetne. Egy pincehelyiségben dohányozni.... szuper. Gyakorlatilag azt teszteltük, hány percig bírjuk levegő nélkül. Hát nem sokáig. Pedig a zene jó volt.

2. Nagyon sok a nagyon csinos fiatal lány (jó hír, kedves hímneműek), viszont nagyon sok a gagyi nő is. Még egy megfigyelés: a nők valahogy jobban néznek ki, mint a pasik. Vagy csak éppen ezen az estén éppen itt volt sok igénytelen, nem tudom.De Szófiában volt még ilyen megfigyelésem, hogy az utcán a nők tök jól öltözöttek voltak, míg a pasik az igénytelenség csúcsa...

3. ....aztán az Expresszóban a Depeche Mode esthez baromira nem volt elég az est alatt elfogyasztott két bacardi cola.

Uuuuuups

"290-re gyengült a forint az euróval szemben pénteken délben. Ezzel történelmi mélypontjára érkezett a magyar pénz.
A budapesti bankközi piacon 290 forintos értéken is született üzlet az euróra. Az árfolyam azóta erről a szintről már kissé visszacsökkent - közölte a hirado.hu.
Banki szakértők szerint 287-re is visszamehet a forint az euróval szemben, de nem zárható ki a 293-ra való emelkedés sem.
Ez esetben valóban "jó" úton haladna a forint a soha nem látott 300 felé. "

"A forint a dollárral szemben még jobban szenved, több napja gyengül a hazai valuta, 226 forintot ér most a dollár a bankközi piacon. A hazai devizahitel-törlesztőket leginkább érdeklő árfolyam svájci frank a déli 193-194 forintos szintet is áttörve már 195 forint fölött jár."

"Az adók és a járulékok azonnali csökkentésére van szükség, mondja Heim Péter, az AEGON vezető stratégája. Szerinte a kormány nem teszi meg ezeket a lépéseket, mert azt hiszi, az IMF-pénz megoldotta a problémákat,és a nehezén túl vagyunk, pedig a neheze csak most jön - fogalmazott elemzésében a szakember. Szerinte egy történelmi pillanat volt tavaly Magyarországon, amikor el lehetett volna azon gondolkozni, hogy komolyan hozzányúlunk a gazdaság alapvető szerkezeti problémáihoz, de a kormány ehelyett látszatintézkedésekkel foglalatoskodott."

Mikor tűnik fel itt már az illetékesek közül valakinek, hogy qrva nagy gáz van?! Majd amikor már végérvényesen, totálisan, visszavonhatatlanul tönkrementünk? Vagy egyedül csak engem érint szarul a svájci frank árfolyama?!

Oscar

Heath Legder és Penelopé Cruz is Oscar-díjra van jelölve,és ez jó. És meg is kapják-ez mégjobb. Tragikus sorsú hősünket a Túl a barátságon homokos cowboyáért már jelölték a szobrocskára (megjegyzem jogosan, szerintem k'va jó film), de akkor Philip Seymour Hoffman lett a befutó a Capote filmmel. (megjegyzem, ő is jogosan) Joker szerepénbek zseniális megformálása után pedig egyáltalán nem kérdés: bár halála után egy évvel, de övé lesz a díj. És mielőtt bárki elkezdene fanyalogni, nem, nem csak azért, mert meghalt. Ez így vagy úgy- frenetikus alakítás. Bár azt a tények kedvéért megjegyzem: itthon még nem mutatták be az összes jelölt filmet, tehát nem ismerem a többiek teljesítményét, de akkor is. Szerintem verhetetlen. (Amúgy kis pikantéria, hogy Ph.S. Hoffman ugyanebben a kategóriában megint jelölt)

Penelopé Cruz, hát aztán ő meg maga volt a tökély a Vicky, Christina, Barceloná-ban, ami ugye a jó öreg Woody mozija.
Én drukkolok nekik.

Varietas delectat

Egy épp jókor jött sms-nek köszönhetően tegnap végre visszatértem a spinning terembe, kicsit fűszerezni a kosárlabdát, futást. Hatalmasat edzettem, csakúgy, mint ma. Jó volt a zene, a hegymenet, felszabadultam, kifáradtam, hatalmasat izzadtam, újjászülettem...

Még mindig nem értem, hogy lehet meglenni mozgás nélkül.

Utózönge

Egész nap vissza- visszakanyarodott a beszélgetés a tegnapi Presser koncerthez, és bizony némiképp ellentmondásos nyilatkozatok születtek a témában. Volt, aki hozzám hansonlóan nagyon jól érezte magát, aztán valaki hiányolta a két órás koncertről a kedvenc dalait (ezzel az a baj, hogy Presserünk ugye több száz nótát komponált, tehát tuti, h kimaradnak egyes kedvencek), aztán más a dalok szövegeit kritizálta, meg, hogy túl mélabúsak, másvalaki meg egyenesen felháborodott: hogy lehet erre a pasasra azt mondani, hogy zseniális, merthogy akkor mit mondunk Mozartra meg Bachra?
Jah, és a többség nehezményezte, hogy baromira kényelmetelek voltak a székek az Arénában, illetve, h f'sz volt a közönség- ez utóbbiakkal tökéletesen egyetértek. Nekem is kitört a derekam már a legelején, ráadásul utálom az ülős koncerteket (na jó, kivéve Bach és Mozart), és tényleg béna közönség volt, alig mertek énekelni, miközben én például lehetőségeimhez mérten végig énekeltem, táncoltam, illetve fütyültem.

Hát, biztos vannak mindenkinek részigazságai, csak azt nem értem, ha valaki eleve előítéletekkel viseltetik bizonyos előadó vagy annak a dalai iránt, az mégis mi a fenének megy el a koncertjére. A Mozartos megjegyzéshez inkább nem is fűznék semmit... aúgy pedig mindenképpen pozitívnak ítélem meg ezt a dolgot: mert úgy tűnik, a koncert senkit nem hagyott hidegen, vagy inkább langyosan, és ez jó. A közönynél ugyanis nincsen szarabb.

Presser

"Elmegyek, elmegyek, messze megyek, egy kék asszony elvitte a szívemet"- ezzel a dallal kezdett ma este. Csak egy szál zongora, meg ő. Bizsergés már az első akkordnál. Aztán "Tízezer lépés kéne csak, tízezer elfeljtett csók", meg "valaki mondja meg milyen az élet", mert rozsdás szög van a szívemben, és tiszta szerencse, hogy a legvégén lesz még egy dal, ami rólunk szól... Fantasztikus fiatal zenészek, semmi fakszni, csak a hangszerek, a dalok, a ritmus, meg a lélek, az élvezet, a katarzis (igen,BB a katarzis, de tényleg :-) )... huhhh, jó volt.

Amúgy,

1968 és '71 között három Omega-bakelit "főzeneszerzője" és orgonistája: Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek, Tízezer lépés, Az éjszakai országúton.
971-ben megszületik a Locomotiv GT zenekar. Első "hivatalos" színházi darab zeneszerzésére (Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólcímű regényéből) a Vígszínház kéri fel 1973-ban. Azóta számos musicalt, zenés színpadi művet hoz létre,csak Magyarországon vagy 1,5 millió színházjegyet "ad el". Csak néhány cím: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1973), Harmincéves vagyok (1975), Jó estét nyár, jó estét szerelem ( 1977), A próba - balett , Állami Operaház Erkel Színháza (1981), A padlás (1987), Szent István körút 14. (1998).
A színházrendezők mellett a filmesek is hamar megtalálták, több magyar és külföldi film zeneszerzője: Madárkák,Álljon meg a menet,Egy kis hely a nap alatt, Idegen arcok (Szörény Rezső, 1974), Kenyér és cigaretta, Szépek és bolondok, Kihajolni veszélyes, Az erőd,Szabadíts meg a gonosztól, Égigérő fű... Vörös Colibri, Sztracsatella, Szerelem utolsó vérig...
(és még vagy harminc film)

Írt zenét és gyakran dalszöveget is - többek között - Katona Klárinak, Zoránnak, Demjén Ferencnek, Révész Sándornak, Kentaurnak, Kulka Jánosnak, Kern Andrásnak, Kovács Katinak, Zalatnay Saroltának, Malek Andreának, Király Lindának és Oláh Ibolyának.

Díjai: Erkel Ferenc-díj (1977), Érdemes művész (1990), Huszka Jenő-díj (1996), Kossuth-díj (2003), Prima Primissima (2004).

BB szerint egy Szent Tehén, szerintem meg zseni. Egy ikon, legenda, a magyar poptörténelem maga.

P.S.: Azt meg nem értem, hogy a mögötte vokálozó Voga Viki (igen, a Processzorúr lánya állítólag) miért nem világsztár még. Természetesen csakis Presser után.

Das Leben der Anderen

"A szürke, a barna, az olajzöld árnyalatai, a kihallgatások, a megfigyeltek teljes kiszolgáltatottsága, a tönkrement életek, a nyomasztás ezer apró momentuma mégiscsak az igazat állítják az NDK-ról." (Magyar Narancs, 2007.)

A mások élete. Német film. Magukról, a múltjukról, a besúgásról, a rendszerről, az életről akkor, ott, 1983-ban, Kelet-Berlinben. Kritika, önkritika vagy talán feloldozás.
Kurvajófilm. Most volt a Dunán. Aki még nem látta, nézze.

Köszi,

rendszeres olvasóimnak :-))
Eddig nálam nem is volt ilyen ikon, de most valahogy megtaláltam és ideeszkábáltam az oldalra, mindjárt az olvasgatnivalók alá.
És persze minden Olvasónak jár a köszönet, úgy egyébként :-)

Valahogy

...mindenki totál depressziós körülöttem,
csak nehezen viselik a januárt, amelyik már nehéz,
mint egy nagykabát, nagyon

nekem meg egyre nehezebb fenntartani a napsütéses hegyen adrenalinfröccsel összeszedett fene nagy jókedvemet,

de azért én igyekszem, nagyon,

még akkor is, ha ez egy hülye ország,
nagyon, de nagyon...

Aki a hegyre ment fel...

Hiányérzet van ilyenkor. Amikor volt valami nagyon jó, aminek vége van. Mint amikor elvettek az embertől valamit, ő meg csak akarja, akarja újra meg újra... És ezért folyamatosan visszajátssza, visszapörgeti ugyanazokat a pillanatokat. Tisztára, mint amikor napokig ugyanazt a dalt hallgatod. Megízlelve minden egyes szót, minden egyes dallamot, igen, újra meg újra. Amikor örülsz minden egyes tegnapi, tegnapelőtti hangnak a telefonban, mert újraidéződik minden. Mert azok az esték és nappalok már összekötnek titeket.

Szóval,síeltem a hétvégén. Hirtelen jött, jókor jött, nagyon kellett. Hideg, vakító napsütéses alpesi program, nagyjából 99 százalékig ismeretlen emberekkel. Amikor előtte picit izgulsz, hogy "húúú, vajon milyen lesz? ", de azért pontosan tudod, hogy "és az jó lesz", nem kicsit. Igen, éppen az egy százalék ismerős miatt (nem mindegy, melyik egy százalék), meg az ismeretlenek miatt, az új ismerősök miatt, a hideg miatt, a hegy, a vakítóan kék ég meg a napsütés miatt, a bénázó síelés miatt, az izomláz miatt, a forraltbor miatt, a síruhás buli miatt, az éjszakai szánkózás miatt, az őrültség, a szabadság, a szenvedély, a "nem érdekel", a tét nélküliség, jókedv, a lazulás, a nem gondolkodás, a spontaneitás, az önfeledtség miatt...

Ugyanarra a polcra kerül, mint az a bizonyos Tibi bácsis buli a VEN-en, ami szimplán csak egy estének indult, és akkor még csak félve jegyeztük meg BB-vel hajnali négy tájékán a hazafelé úton, hogy reméljük, lesz még ilyen az idén, aztán meg nem lett...

Hát, ha valami, akkor ez miatt kicsit félek, mert az május elején volt... Remélhetőleg nem lőttem ki már január 10-én az év legjobb hétvégéjét...
Nem. Naná, hogy nem.

Elhúzok

hidegebb éghajlatra, síelni...
... és az jó lesz.:-)

Vízkereszt. Vagy amit akartok.

Nem szedtem le még a karácsonyfát. Tetszik, szeretem a fényeit. Pedig igazából el kéne már tüntetni a nappaliból ezt a karácsony fílinget.

Egyébként az esték, tisztára, mint a képen... Tulajdonképpen a szöveget is csak a fotó miatt írom. Mert nagyon tetszik :-)

After Hours

Végre van klip is.
Anna és Jamie.
Hallgassátok meg végig,ugyanis ott van az egyik kedvenc rap dumám.

No smoking

Őszintén szólva baromira sajnálom, hogy a gazdasági válság kiütötte a nyeregből a parlamentben a kávézókban, éttermekben történő füstölgés betiltásáról szóló szavazást.
Semmi bajom a dohányosokkal, mindenki mérgezze magát úgy, ahogy akarja, de azt marhára utálom, hogy beülök egy kávéra valahova, és olyan büdös leszek, mint... mittudomén egy komplett dohánygyár. Nem beszélve arról, hogy esetenként szó szerint kimarja az ember szemét a füst, az meg már csak hab a tortán, hogy állandóan mosni kell a télikabátomat, mert nem bírom elviselni, amikor három kilométerről bűzlök a cigiszagtól.
Érdekes egyébként, hogy dohányos barátaim éppen ennyire dühöngenek, egyikük múltkor a nyitott ablakban töltötte az este felét, ugyanis neki is kifolyt a szeme a füsttől. Mi meg megfagytunk, de ez mellékes.

Szóval, ez itt nem valami kampányduma akar lenni a dohányzás ellen, még csak azt sem gondolnám, hogy a dohányosoknak kint kellene dekkolni a mínusz húsz fokban az éttermek előtt (elvégre nekik is joguk van a normális körülmények közötti cigizéshez)de egész egyszerűen nem bírom felfogni, miért nem lehet beszerezni oltári nagy teljesítményű elszívókat, vagy valamilyen szerkentyűt, biztosan kitalált már valaki valami okosat..., hogy végre kulturáltan lehessen együtt lenni füstölgőknek, nem füstölgőknek.

P.S.: megvolt az év első kosármeccse. Az első félidőt nyertük, akkor nagyon jól ment a játék, a másodikban kikaptunk. És ma nehezen viseltem a vereséget...

Telefonoztunk,

mint ahogy tesszük ezt majd' minden nap, beszélgettünk, cseverésztünk erről-arról, és elköszönés előtt még megbeszéltük azt is, hogy van, ami nem telefontéma, úgyhogy holnapután a forró kapucsínó mellett...

...aztán negyed óra múlva csörög a telefon, megint ő, azzal, hogy "visszahívtalak, mert nem volt jó a hangod".

És ez jó. Jó, hogy vannak emberek, akik már a "hallód"-ból is tudják, milyen vagy ma, és kihallják a látszólagos jókedved mögül is a sötétebb árnyalatot,

és jó, hogy vannak emberek, akiknek a "halló"-jából már te is tudod, milyenek ma, és kihallod a látszólagos jókedvük mögül is a sötétebb árnyalatot...

És jó, hogy nem csak egy ilyen ember van. Még jó.

Az ígéret szép szó

Megígértem magamnak valamit. Mondhatni megfogadtam, de nem újévkor. Azt bárki tudja. És különben is,változtatni valamin, elkezdeni valamit, leszokni valamiről, rászokni valamire bármelyik nap éppen annyira alkalmas. Nem kell várni hétfőt, hónap elejét, szülinapot, januárt, ezek mind csak kifogások, tologatások, mentségek. Időhúzás. Lopás. Életünk napjaiból.

Szóval, megígértem magamnak valamit. Igaz, baromi rövid határidőt szabva magamnak, éppen az előzőekből kiindulva.

Megígértem magamnak valamit, még az óévben, hogy ne cipeljem tovább amúgy is fájós hátamon azt a terhet, mint valami bazi nagy zongorát, amit a tizedikre (századikra) kell felcipelni, és kib'szás, mert a lift éppen bedölglött, de neked meg kell az a zongora, nagyon kell.

Megígértem magamnak valamit, betartottam, mert hát hogy tudnék úgy belenézni a tükörben a saját szemembe, ha én azt nem teljesítettem volna a magam szabta határidőre. Mert hát mégis: magunknak hazudni, magunkat becsapni a lúzerség csúcsa, a definíciója maga, pedig tudom én, jók vagyunk önámításban, önbecsapásban, no de ezt azért már mégse... És különben is: ilyenkor baromira jól jön a háznál az az esetenként akár csökönyösségnek is mondható elszántságom, kitartásom, akaraterőm, amivel nem nagyon vagyok hajlandó feladni dolgokat. Hogy ez most jó vagy nem jó... nem is akarom eldönteni.

Megígértem magamnak valamit, betartottam,és most büszke vagyok magamra, és végre letettem azt a zongorát a hátamról. (lehet, hogy csak egy lépcsőfordulónál pihenni, de akkor is...) És ez jó.

Első

hónap elseje, 2009-ben. Fura még leírni.
Már vártam. Mert ez egy jó év lesz.