Vannak pillanatok, amikor legalább olyan jól énekelek, mint Cher. Mint Alicia Keys. Nem, inkább, mint Axl Rose, Sting, Whitney Houston, Frank Sinatra, de mindegy is... Főleg a kocsiban. Ott baromi jól megy. Vagy itthon, amikor üvöltve rásegít a cédé. Takarítás közben. A számítógép előtt ülve. Meg Almádiban, a hegyen,BB-nél,amikor mint valami szertartás, az első dolgunk az a bizonyos Cher dvd.... Vagy mondjuk a déli parton a beachen, amikor már némi kis bacardi keveredett a light kólámba :-)))És táncolok is. Önfeledten. Jól. Szenvedélyesen. Mindegy, hogy mit. Lényeg a ritmus, a zene, a mozgás, nem számít semmi és senki... Ez főleg Brüsszelben megy, a sokat emlegetett Che Guevara bárban. A kedvenc. Ahol senki sem ismerős. Nincs felelősség, álarc, viselkedni akarás, jókislányság, megfelelni vágyás, csak a zene, a salsa, az ösztönök, amiket általában jóóól elnyomunk. De néha utat törnek maguknak.Mindegy, hogy hol vagyunk. Ha a saját nappaliban, hát ott. Nem érdekel, lát-e valaki, amint egyszerre ugrálok, balettozok, hip-hop-ot táncolok,Chert énekelek, és elképzelem, milyen vagyok egy bátrabb változatban... Különben is: 15 perc hírnév jár mindenkinek. És néha az is kell, hogy egyedül táncoljunk...Vagy valaki mással. Az egyik legnagyobb kincs, tudni jól táncolni valakivel.Egyszerre, harmóniában, értve, tudva, érezve a mozdulatait... Hmmm, jóóóóó :-))
És itt van egy jó kis jelenet a Step up-ból. Ha gyakorolni támadna kedvetek. Velem együtt :-)))
1 megjegyzés:
Táncolj Niki! Táncolj Niki!
Megjegyzés küldése