Az úgy volt, hogy egy dologban biztos voltam mindig, hogy majd elmegyek oda, és hogy az majd nagyon jó lesz (oké, igazándiból tudom, hogy imádni fogom), de a kulcsszó hosszú évekig az volt, hogy "majd", most meg egyszerre vagyok izgatott és kíváncsi és félős és bátor és tele kérdőjelekkel meg várakozással meg örömmel és számolom a perceket és gombócban van a gyomrom, de leginkább az érdekel, az az első pillanat, hogy akkor mi lesz, amikor ott állok majd tényleg, és akkor szívesen látnám magam kívülről... de most már abszolút testközelben a "majd", konkrétan HOLNAP (basszus, naggggggyon durva), szóval 24 óra múlva ilyenkor választ kapok a kérdéseimre... :-))) ... és "túlesek rajta végre" :-)))
Végrevalahára.
Tessék drukkolni.
Mindenért.
3 megjegyzés:
én egy kicsit a fényképezőgépemért is drukkolok, ha nem baj. adj majd neki enni, de fürdetni nem kell!! :-)
buon voyage mademoiselle!
ezt most talán nem vitetem el a tengerrel. Bár, mint ahogy az előzőnek a navaggio-i öböl, ennek is szép halál lenne NY :-))
Aztán el ne felejts visszajönni!! :-D
Megjegyzés küldése