Az úgy van, hogy felkelsz a haverokkal, naná, hogy Vegasban, a luxushotel luxuslakosztálya meg úgy néz ki, mint egy bomba robbantotta övezet. Józanodás közben a gardróbból még előkerül a világ legcukibb babája, a fürdőszobában meg egy bazinagy tigris pihenget, akiről hamar kiderül, hogy pechjükre Mike Tysoné. (Viszont hogy a tyúkot honnan szerezték- na, ez nem derült ki...) Hab a tortán, hogy a másnap házasodó vőlegény viszont nincs sehol. Ciki vagy pech, mondhatnánk, az eset azonban leginkább roppantul kínos, ugyanis a díszes kis társaság abszolúte nem bír összeszedni egyetlen értékelhető mozzanatot sem az elmúlt éjszakából. Pedig muszáj lesz.
Hogy lehet-e még újat mondani egy filmben, ami egy vegasi legénybúcsúról szól?! Hogy van élet a kurvákon, meztelen, nagymellű bártáncosnőkön, szexdrogokon, félreb'szásokon, transzvesztitákon, homokos pincéreken túl?! Hát van. Legalábbis Todd Phillipsnek sikerült.
Nah, nem azért, mert a történet annnyira eredeti lenne, a karakterek viszont annál inkább. A helyes kis vőlegény, arájának kissé defektes bátyja, az elképesztően belevaló, szexi, jó dumás, tanárúr (személyes kedvencem, Buksi, alias Bradley Cooper), a betokosodott orvos barát, aki "csak" fogorvos, no meg annak jövendőbelije, akihez képest egy igazi vérszívó legfeljebb annyira veszélyes, mint egy plüssoroszlán. Jah, meg az ara papája, na, az nagy fazon, még a kedvenc oldtimer Mercijét is kölcsönadta a vegasi kirándulásra.
Szóval, ott van a feladat, hogy ezekből az aprócska, itt-ott elcsípett emlékmorzsákból összerakják az elmúlt éjszakát, és találják meg a haverjukat.
Nagy fazonok, nagy dumák, oltári nagy röhögés. Eredeti, szellemes, vicces, meg kell nézni.
9 megjegyzés:
Igenigen!
Abszolút javallt, és vigyél valakit magaddal, mert úgy viccesebb.
biztos megnézem, bár nekem ez a téma (másnaposság) tök ismeretlen, így nyilván sok poén nem is fog leesni. sebaj.
Igen, hallottam is picit mennyire ismeretlen számodra a téma.
Az utolsó emlékem Rólad arról a bizonyos estéről, hogy ülsz a földön a téglafalnak támaszkodva. Kb. 45 fokban oldalra dőlve. És olyan arckifejezéssel, amit sem leírni, sem tettetni nem lehet.
Igen szórakoztató volt :-)
a 45 fok nem az én dőlésszögem volt, hanem az egyszeri szemlélő szemének keresztbeállási szöge. az ülést vállalom. de csak azt. és több enyhén ittas állapotot nem bízok rád. mert visszaélsz vele.
Én ebbe asszem most nem szólok bele.... :-)
Először is, 380 pénz volt egy bacardi cola, hah, még szép, hogy duplát kértünk. Sokat.
Másodszor, igaz-igaz, kis hendikeppel indultál, mert az a pezsgőzés volt igazán, ami betett neked, ezt elismerem.
A 45 fok nem volt túlzás. És gentleman módjára nem is meséltem el, amit Niki mondott :-)
Szóval éljenek az évenkénti egyetemi napok! Éljünk meg még vagy 50-t!
mindenesetre nekem sanyi, senki nem mossa le rólam, hogy egy nimfomániás alkoholista vagyok.
Oh, már megint ez a 'jóhírem' szöveg.
Itt már senkinek sincs igazán 'jóhíre' Julcsi, elmúltunk 30.
A nimfomán vonalról nem tudok, de egy alkalomtól inkább csak 'jófej' leszel, mint alkesz.
(a 'latinod' miatt lennél az?)
közben írt a Niki egy újabb bejegyzést. talán ott kéne folytatni. tök mindegy úgyis, a kommenteknek egyre kevesebb köze van a bejegyzésekhez.
és
a 45 fok akkor is túlzás.
de
talán alkudozhatunk és esetleg félúton hajlandó vagyok kiegyezni.
Megjegyzés küldése