Az szar, amikor a kispadon kell ülni, és legfeljebb a pontokat számolni, meg kiabálni, amikor a csapatod éppen küzd, és játszik, és hajt,
és az meg aztán pláne nagyon szar, hogy a heti sok futáshoz szokott lábak nem tudnak futni, a mozgáshoz szokott test meg lélek nem bír megszabadulni a feleslegtől,
úgyhogy valamit csinálni kell,
mert ezt a fájást, lazulást, lustulást, semmittevést utálom már, de NAGYON...
Az egészben legfeljebb egy jó van (de az nagyon) , hogy igazoltan kérhetek mindig finimasszázst :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése