"Hmmm, de jó, hogy a régi illatod van"- mondta vagy öt-hat évre visszautalva, amikor átölelt. Fura volt, hogy emlékezett. Egy ölelésből, egy röpke szippantásból. A régi illat. Az illat, a régi-új,ami néha elmarad, elkopik, de aztán visszajön, újra és újra, mindig. Mert az az igazi. Az vagyok én. Attól vagyok én én. Szeretem az illatokat. Az otthon illatát, a reggel illatát, az esőét, a tavaszét, a szabadságét, a Balatonét, a kávéét, a könyvekét, az újságét, a viharét, a borét,a virágokét, a fűszeres narancsét, a frissen mosott ruháét, az emlékekét...
3 megjegyzés:
Az illatok, és főleg egy ember illata (és főleg egy nőé :P) több mint meghatározó.
... és egy pasié is :-))
és mi van az oposszumok illatával????
Megjegyzés küldése