Vízkereszt, vagy amit nem akartok...

...avagy Shakespeare és Elvis találkozása


Mint már említettem, ezen a héten kultúrkommandót tartok, volt ugye mozi, hangverseny, Kakukkfészek a Petőfiben, és ma (illetve úgy tűnik, már tegnap, szóval szombat) estére "becsúszott" Shakespeare Vízkereszt vagy amit akartok, és aztán még folyt köv.a Nemzetiben ugye holnap...

No, de tök igazságtalan módon most a Pannon Várszínház Shakespeare feldolgozásánál ragadok le néhány mondat erejéig. Rég volt már ugyanis részem ennyire pocsék színházi "élményben". (pontosabban ugyanitt, ugyanígy egy Shakespeare-nél kábé tavaly...)Szóóval, igazán komoly erőfeszítésembe került nem felállni és hazamenni látva egy ennyire ripacs, hangoskodó, koncepciótlan darabot. Én nem vagyok sem rendező, sem dramaturg, sem színész, csak egy egyszerű, színházkedvelő néző, aki szeretné élvezni azt, amit a színpadon lát. Erre mit kapok? Egyfolytában üvöltöznek meg rohangálnak a színpadon- nem mintha a darab ezt megkövetelné. Nem értem, de valahogy itt mindig az az érzésem, hogy csak üvölteni meg rohangálni tudnak az emberek. Ráadásul marhára nem értettem, hogy kerül a képbe Elvis Presley, egy cowboy, meg az Omegától a Petróleumlámpa, no meg még egy-két rocksztárnak öltözött emberke... Nem az a baj, hogy "modernesítették" Shekespeare-t, hanem az, hogy érthetetlen módon. A zenei betétekről meg ne is beszéljünk! A zene nagyon fontos része filmnek is, színdarabnak is, de az is fontos, hogy az adjon hozzá valami többletet, segítse a darabot- itt viszont teljesen érthetetlen volt a zeneválasztás is. A csónak, a hirdetőtábla, a földgömb, a zongora-imitáció és két csigalépcső szerű izé a színpadon pedig már csak a hab a tortán... Komolyan mondom, egy-két megoldás és alakítás kivételével kínszenvedés minden perc. Koscsisák András, Kiss Dávid meg az új lány,Stefancsik Angéla kivételével (és Egyed Brigittának is voltak egészen jó pillanatai)ripacskodásnak éreztem az egészet.
Szerintem tud ennél jobbat is Vándorfi. Mint ahogy agyon dícsérik a Piacassót például. De lehet, hogy Shakespeare-t egyszer s minden korra békén kéne hagynia...

S miután teljesen igazságtalannak érzem, hogy eme negatív élményemet bezzeg megosztom, így most akkor írok a Kakukkfészekről is- ezt a Petőfiben adják. Eperjessel, Bujtorral, Máté P. Gáborral, Gere Dénessel- többek között. Az előbbiekkel ellentétben itt viszont átgondolt minden. Hibátlan színészi alakítások, minden pontosan, feszesen a helyén, sehol egy felesleges mozdulat, díszlet, hang. Őrülteket aklakítani kivételesen nehéz feladat lehet.Ezek az emberek pedig kiválóan megoldották. Bujtor másfél felvonás erejéig némát játszott, ergó egy szót sem szólt. Egyszerűen "csak" jelen volt a színpadon. De még hogyan! Elképesztő. Na ezt nevezem én színháznak. Nézzétek meg.