gyakorlatilag reggel nyolctól úton voltam, dolgoztam, megállás nélkül, este tízkor végre haza..., dög fáradt vagyok, fáj a fejem, alig ettem valamit, a kényszer és a gyorsaság miatt az évente egyszer igénybevett gyorsétteremre fanyalodtam, de minek, azt marhára nem tudom, mert még a rendelésemet is elb'szták, amit persze csak itthon vettem észre, nem kell sült krumpli, nem kell szendvics, szóval jól vagyok, köszi, pláne, hogy még egy most felvett interjút meg kell írnom.... Ez egy ilyen nap, nincs mese, a való világ, túlélésre játszva...
De legalább két igazi beszélgetés (Pikali Gerda, Scherer Péter) volt (remélem) igazi kérdésekkel és igazi válaszokkal.
2009. február 26., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
velem ilyen az élet...
neeeem, ne hidd! A társaságra nekem egy szavam nem volt :-)))
Megjegyzés küldése