FITT(ipaldi)

Tudtátok, hogy a legújabb kutatások alapján az európaiak 50 százaléka, a magyar nők fele, a férfiak 60 (!!), s a gyerekek mintegy 25-30 százaléka túlsúlyos? És azt, hogy az elhízás a WHO által a tíz legsúlyosabb krónikus betegségek közé tartozik? Hát azt, hogy a mozgáshiány az egyik elsőszámú kiváltója a gyenge egészségügyi állapotnak és a korai halálnak, s hogy a passzív életformát választók a rendszeresen mozgókkal szemben 400 (!!) százalékkal emelik az esélyüket az idő előtti elhalálozásra?!

Ez most csak azért jutott eszembe, mert egy kollégámmal hosszasan diskuráltam erről: nem fogyaszt elég vizet (gyakorlatilag semennyit), rengeteget dolgozik, egész nap ül a számítógép előtt, viszont legalább nem mozog semmit. Pontosabban, egy hétig bőszen futott, de ez három hete elmúlt... Meg aztán eszembe jut a barátnőm is, aki múlt héten kétségbeesetten esemesezett, hogy ő aztán nem megy el abba a bizonyos buliba, ugyanis nem fér bele abba a gatyájába, amiben akart menni. Gyorsan, kampányszerűen el is ment futni javítandó a helyzeten. Asszem azóta legfeljebb a cipőspolcon látta a futócipőjét, és persze vett gyorsan egy másik gatyát. Meg persze jönnek a kifogások: "egyszerűen hidd el, hogy nincs időm", férj/feleség, barátok, gyerekek, kutya, macska, meló, másodállás, főzés, vasalás, takarítás, jah, és különben meg még bigyóvadászatra is kell menni.

Ugye, aláírjátok, hogy ez csak szánalmas próbálkozás, kifogás, kifogás. Mert ahogy Berlinből ide-, majd Szingapúrba exportált Andreas barátom is megmondta: "időnk nincs, azt szakítani kell". Én pontosan tudom, hogy sokkal egyszerűbb a tévé/számítógép előtt ülni, még a klotyóra is kocsival menni,borozni/sörözni a haverokkal, vagy egyszerűen csak elcseszni az időt valami tökfelesleges baromsággal, mint elmenni futni, biciklizni, görkorizni, vagy egyszerűen csak GYALOG a melóba!! Nem vagyok álszent, én is szeretek borozni, nem füvön meg magvakon élek, imádom a csokis kekszet, majd' mindenhova kocsival megyek, nekem is volt már többször is, hogy minden pillanatot elátkoztam, amikor róttam a szokásos Veszprém-Szentkirályszabadja távot,de ettől függetlenül persze megcsináltam! És félreértés ne essék: tényleg nem azt próbálom bizonygatni, hogy milyen "faszagyerek" vagyok, csak nem értem, hogy nem bírja felfogni mindenki, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne mozogjon, ne törődjön az egészségével. Hát nem tartozunk magunknak ennyivel?! És ha valaki eseteg elfelejtette volna: nem, ezt más nem teszi meg helyettünk... Ráadásul nem arról van szó, hogy a sport egészséges, és csakis azért kell csinálni, puszta kötelességtudatból, hanem ÖRÖMET okoz. Kikapcsol, ellazít, kifújja az agyból a káros gondolatokat, boldogsághormonokat szabadít fel, megtanít küzdeni, akarni, nem feladni, és még sorolhatnám hosszan, de minek, úgyis tudja mindenki.
Tudja, csak fel nem fogja. Mint ahogy azt sem, hogy heti 2-3-szor futni, bicajozni, mozogni fél órát minden bizonnyal olcsóbb, mint 40-50 éves kortól orvoshoz járni, fogyasztószereket, vérnyomáscsökkentőt, szívgyógyszert szedni, ízületi-, vérkeringési-, bélrendszeri panaszokkal, krónikus fáradtsággal,magas testzsírszázalékkal, cukorbajjal, magas koleszterinnel küzdeni...

Na, ez volt a mai szentbeszéd, de tényleg kiakadtam. Menjetek el mozogni, jóóóó? :-)
Tudjátok: "a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" Csak elkezdeni nehéz, a többi aztán már jön magától.
Jah, és könyörgöm: igyatok vizet!! Szénsavmenteset!! (azt nem is mondtam az elején, hogy a világ népességének nagy többsége krónikus dehidratációban szenved)