Imádom a kikötői zajokat. Az árbocok csengését. A hangot, amikor a vitorlába belekap a szél. És az érzést, amikor a szél a kövekhez csapja a vizet, a cseppjei pedig az arcomon landolnak. Nézni a vizet. Rajta a színes vitorlásokat. Mint ma. Amikor sütött a nap, a szél meg arra teremtetett, hogy vitorlát bontson. Verseny volt.Az évadnyitó. Csak ültem, és bámultam, amint a mannschaftok hihetetlen összhangban húzták-vonták, igazították a köteleket, a vásznat, harcoltak az elemekkel, vízzel, hullámokkal, gravitációval,a többi hajóval. Munkára fogták a szelet. Dolgoztak, keményen. De mindeközben övék volt minden, főleg a szabadság, maga.Ott akartam lenni. Belekortyolni abba az adrenalin fröccsbe ott,a vitorlák között. Hajózni márpedig muszáj.
4 megjegyzés:
egyetértünk:)
opp nézem. A SPENÓT. Na az akkora királyság főzelékként tükörtojással mint egy kikötőben elidőzni!-DD
Igenigen, vitorla, spenót,tojás tuti jók, bár valamely oknál fogva én bírom a világ legrosszabb tükörtojását elkövetni :-(
nocsak.. biztos rossz a tojásod, esetleg rossz volt a tanítod: ))
http://spenotreceptek.blog.hu/
Megjegyzés küldése