Az van, hogy ma elmentem egy tanösvény bejárásra a Bakonyba.
1.: az erdészekkel kb 3/4 órát vártunk a benzinkúton a csapatra, a Honvédelmi Minisztérium környezetvédelmi tisztjeire...
2.: ...akik közül jónéhányan a megbeszéltek ellenére öltönyben, makkos cipőben (!) próbálták meghódítani a Kelet-Bakony az utóbbi napokban frankón szétáztatott lankáit.
3.: ...de ez még mindig hagyján,ugyanis olyan k..a lassúak voltak, hogy a tervezett 9 kilométeres táv mindössze felét bírtuk teljesíteni bő két óra alatt.
4.: De ez még mindig SEMMI ahhoz képest, hogy miközben bandukolunk éppen a nemzeti park igazgatóhelyettesével, az előttünk haladó öltönyös környezetvédelmi tiszt egy laza csuklómozdulattal dobta el a védett terület tanösvényén a milka csokis papírt.
Na ennél a pontnál asszem az én tudományom megállt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
lassan járj, tovább érsz.
na, ebbe az utcába most nem megyek be :-))
pedig bátraké a szerencse!
igen.
és okos enged, a szamár meg szenved
meg egy birka százat csinál :))
közmondásfüggők lettünk asszem
lassan járj, tovább ész;
lassan járj, megáll az ész;
lassan járj, gyorsan dobd el a milkapapírt
Megjegyzés küldése