Körúti hajnal... Anno

Hajnali kettőkor a körúton még mindig a töröknél múlattátok az időt gyrost meg azt a ragacsos keleti édességet falatozgatva, beszélgetve- röhögcsélve, és nem siettetek, nagyon nem, mert be akartátok betonozni az elmétekbe örökre azt a pillanatot, meg az előtte levőket is, azt a fantasztikus jam sessiont, örömzenét, az "Ain't No Sunshine"-t, a rumos teát, a Lánchidat, a fényeket, a hajnalban is mozgalmas nagykörútat, ahol "Még üveges szemmel aludtak a boltok" és ... "Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő", a táncot, meg a DJ-t, aki egymás után játszotta a legjobb zenéket, ami ott és akkor tökéletes volt nektek, akkor is, ha utána még a lelketek is fájt, de nagyon, és nem számított az sem, hogy mások kérdőn néztek rátok, hogy "na, de szerdán...?!", ez egyáltalán nem érdekelt itt senkit, ha szerda, akkor szerda, mert ha valakinek nem tűnt volna fel, mégiscsak ezek itt életünk napjai...

Hajszál pontosan egy éve volt, szuper volt, és naggggyon röpül az a k...a idő...

Benne leszek a színházban

A barátaimat tudom, már az őrületbe kergetem ezzel, de hát nem minden napos esemény, hogy az ember benne lesz a színházban. Benne a sajtóanyagban, a műsorfüzetben.A Petőfi színház nagyszabású 100. éves szülinapi bulijának részeként ugyanis szerepet kapnak az újságírók is. Színikritikusokat (Kellei Gyuri kollégát is) kértek fel rövidke kis egyfelvonásos színpadi játék megírására, és amíg a zsűri töri fejét azon,kié a legjobb, addig Terescsik Eszter szemezget az elmúlt években megírt kis Noteszlap-jegyzeteimből. Tökjó :-)Pláne, hogy tiszta véletlenül szombat este személyesen is megismerkedtem az Eszterrel az Ír pubban, iszogatás közben, és nagyon tetszenek neki az írások, ráadásul ő nagyon szimpatikus nekem, úgyhogy biztonságban érzem a "gyerekeket" :-)))

Amúgy az egész ötlet jó szerintem, mert igenis fontos, hogy helyi szerzők, újságírók kapjanak ilyen jellegű bemutatkozási lehetőséget,másrészt ez jó kis kihívás, izgalom. Fura lesz, hogy valaki hangosan kimondja a leírt gondolataimat...
Én nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, sokan mások is,és eljönnek majd megnézni a programot november 15-én...

Aki kíváncsi program részletekre, nézze meg a www.petofiszinhaz.hu oldalt.

Üres

Nincs semmi. Épp ez az. Szerencsére. Vagy mégsem. De akkor meg miért? Pedig minden jó, folydogál a saját medrében, még az ősz is, ahogy kell, sőőőt... Talán éppen ezért. Nem tudom. Olvasgatom a régi jegyzeteimet, úgy írnék valami jót, de nem... Egyszerűen hiába történik sokminden, valahogy mégsem történik semmi. Agyilag, gondolatilag ki vagyok ürülve, fogyva, tisztára, mint a hűtőm, csak azt valahogy sokkal egyszerűbb feltölteni.Fogod magad, elmész a boltba, aztán veszel egy csomó cuccot. De nem, a gondolatokkal nem ilyen egyszerű. Hiába sok nevetés, beszélgetés, új arcok, forralt bor,tánc meg zene, futás, nem és nem. Nincs mit tenni, most ez van. Valami közöny féle. A legszarabb. Talán nem kéne erőlködni, görcsölni, akarni. Talán akkor majd jön. Vagy nem.

egyszer így lenne jó

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
vízreereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.


Boda Magdolna. Szép, nem? Mindenképpen meg akartam nektek mutatni ezt a verset.

Lúzer FC

Még mielőtt a címben megjelölt témára térnék, egy aprócska megjegyzés: ez itten kérem a 100. (azaz SZÁZADIK!!) bejegyzés a kib(l)ogozhatatlanon, úgyhogy egyben a köszönet helye is. Jár mindenkinek, aki rendszeresen visszanéz, beköszön vagy egyszerűen csak néha erre téved,puszta véletlenül, bekukkant és elolvas, netán még építő jellegű észrevételeivel kommentálja is az eseményeket :-))) Szóval, ladies and gentlemen, danke schön :-))

Nah, szóóóval, lúzerek, biztosan mindenki ismer egy csomót, van belőlük bőven. De testközelből, mondhatni két méter távolságon belül ilyen szánalmas lúzerséget pasi részéről elkövetni... háááát, nem mostanában láttam, mondhatni nem véletlenül tartanak ott a dolgok, ahol tartanak, és nem hiába kell megkülönböztetni a hímnemű egyedet a férfi fogalmától. Na, de hogy megvilágosítsam a történetet, a sztori a következő. Tök alap felállás: péntek este három csaj+ egy pasiból álló igazán kellemetes társaságunkhoz (Eszter, Timi, BB+én) becsatlakozott még egy hímnemű,J., amolyan haver-féle a baráti társaságunkban. Már induláshoz készülődvén ácsorogtunk a pult előtt, mire egy ismerős csaj megszólította ezt a későn érkezett (egyedülálló- ez fontos) urat, hogy "húúúú, a barátnőjének nagyon tetszik, legközelebb szívesen bemutatná". Persze, erre mi sem voltunk restek, kapva kaptunk az alkalmon, és azonnal áldásunkat adtuk a dologra. Közben még dumálgattunk, és az említett hölgyemény (akinek tetszett J.)visszatért barátnője társaságába, így nem tudta elkerülni a bemutatkozást. A lány attraktív, stílusos, tök szimpatikus volt, micsoda mázli J-nek- gondoltuk mi. Ám ő, mintha kedves, igazán jó nőket, akinek ráadásul még tetszel is, csak úgy le lehetne akasztani minden egyes sövényről a Takácskertben, szóval ő a bemutatkozáson túl nem volt hajlandó tudomást venni a lányról. Mi el voltunk képedve, mert igenis, ez egy ziccer helyzet, tilos kihagyni, mi az, hogy csak legalább egy kávé erejéig nem bír vele cseverészni, hisz mit veszíthet, és miért nem bír egyáltalán valami humoros dologgal jól kijönni ebből a helyzetből, és egyáltalán: hogy lehet valaki ennyire balfasz?! Én tudom, hogy biztos nem könnyű megszólítani egy nőt, pláne nem könnyű eredetinek lenni, de, hogy 31 évesen meg sem próbálni, és csak zavartan toporogni.... Háááát, ez elkeserítő. Egyébként már beszélgettünk erről sokat, tényleg tanítani kellene ezt az ismerkedősdit a férfiaknak, mert a többség nagyon béna benne. De az értelmesebbje legalább rájön, hogy ez a képesség nem mindenkivel veleszületett dolog, ergó ha kell, nézz utána, gondolj ki praktikákat, mindig alkalmazható, humoros-vicces-elgondolkodtató-eredeti témákat, amit bármikor, bárhol be lehet vetni, ami elindítja a társalgást, felolvaszhatja a megfagyott levegőt, vagy egyszerűen csqak megnevetteti a nőt, satöbbi, satöbbi... De meg sem próbálni!!!...na, az tényleg lúzer egy dolog. Hát, ezt gondolom én erről. És ti?

Hatvan perc

Ennyit kapunk ma. Ajándékba. Csak úgy. Különösebb haszna úgy egyébként nincs, de ha már adják, ki kell használni. Értelmesen. Vagy ha úgy tetszik, tök értelmetlenül. Valami olyasmire, amit már régóta halogattunk. Amit akartunk, de valahogy nem jött össze. Mert mondjuk nem volt rá idő. De most ezt a kifogást nem fogadjuk el. Mert mikor kapunk legközelebb kerek hatvan percet csak úgy, hogy "nesze, tessék, csinálj vele, amit akarsz"?! Hajrá, hajrá :-)))

Csak optimistán

Azért be kell látnunk, a korán sötétedős, hideg, torokfájós estékben is meg lehet találni a jót. Forralt bor :-)))
Csak optimistán.

Az euró árfolyamot elnézve viszont kezd alábbhagyni az optimizmusom.

"Rémisztő hangulat alakult ki késő délután a forintpiacon. A két éves mélypontot is áttörve már több mint 281 forintot adtak egy euróért, ami több mint 12 forintos gyengülés az előző napi árfolyamhoz képest. Öt óra után szinte az volt az ember érzése mintha vízbe dobott kő lenne a forint. Sokakban felvetődött a kérdés, hogy eljöhet-e az a szint, amikor az Magyar Nemzeti Bank (MNB) megjelenne a piacon. Különösen azt figyelembe véve, hogy korábbi vélemények arról szóltak, ha az árfolyam nem pattan vissza a 270-es szint környékéről, akkor nagyon könnyen jöhet a 280-as határ is."

Olyan igazi

volt ez a hétvége, olyan normális, akkor is, ha tudom,sokféle különböző értelmezése van annak, mikor, mi tekinthető épp normálisnak, de itt és most ez az volt, már pénteken jól kezdődve takarókba burkolózós, forró teás, "jó, hogy újra..." estével, aztán kölykökkel falevél gyűjtögetős, kutyás délutánt követő ráérős, dumálós, iszogatós saturday night jó zenékkel, barátokkal, új arcokkal,a vasárnapi napsütés a füredi mólónál ért, az ebéd utáni kávé meg hol másutt, mint a Karolinában, megspékelve banános csokitortával (meg "kölcsönvett" túrótorta falatokkal BB-től), aztán nem kevésbé kellemes vacsora folytatás Renivel, Timivel, "mamatortával" (hmmmmmmmm), töklámpással, illatokkal,dallamokkal, mondatokkal....soha rosszabbat...

....aztán megint hétfő....

Paris

Kedves jóbarátom júliusban Párizsban járt. Ajándékba igazi-igazi képeslapot kértem tőle, hogy egyszer végre a számlákon meg a szórólapokon kívül valami értelmes dolog is legyen a postaládámban. Hát, ma meg is érkezett a lap. Végülis jobb később, mint soha... És persze ma is örültem neki :-)

Szombat

Kikapcsolni a telefonokat. A tévét, a laptopot, a mosógépet és önmagunkat is. Autóba pattanni, betenni a lejátszóba a kedvenc albumot, elmenni csak úgy... A(z egyik) kedvenc Barnag, Vöröstó, Dörgicse. Nem sietni, ráérni, tekeregni, kerülőúton menni, nézelődni, lassan hajtani, újból rácsodálkozni, megint felfedezni,csak úgy ücsörögni, időt hagyni,időt kapni. Észrevenni. Leveleket, fákat, színeket, érzéseket, gondolatokat. Beszippantani must illatú levegőt, szabadságot, őszt, a napsugarak melegét. Élvezni a pillanatot, a csendet, azt a könyvet, az alma ízét, a tompa fényeket, a puszta létet. Önmagunkkal kettesben. Mert néha kell. Nagyon kell.

"Néha minden csak akkor kezdődik, amikor csendben maradsz"

FITT(ipaldi)

Tudtátok, hogy a legújabb kutatások alapján az európaiak 50 százaléka, a magyar nők fele, a férfiak 60 (!!), s a gyerekek mintegy 25-30 százaléka túlsúlyos? És azt, hogy az elhízás a WHO által a tíz legsúlyosabb krónikus betegségek közé tartozik? Hát azt, hogy a mozgáshiány az egyik elsőszámú kiváltója a gyenge egészségügyi állapotnak és a korai halálnak, s hogy a passzív életformát választók a rendszeresen mozgókkal szemben 400 (!!) százalékkal emelik az esélyüket az idő előtti elhalálozásra?!

Ez most csak azért jutott eszembe, mert egy kollégámmal hosszasan diskuráltam erről: nem fogyaszt elég vizet (gyakorlatilag semennyit), rengeteget dolgozik, egész nap ül a számítógép előtt, viszont legalább nem mozog semmit. Pontosabban, egy hétig bőszen futott, de ez három hete elmúlt... Meg aztán eszembe jut a barátnőm is, aki múlt héten kétségbeesetten esemesezett, hogy ő aztán nem megy el abba a bizonyos buliba, ugyanis nem fér bele abba a gatyájába, amiben akart menni. Gyorsan, kampányszerűen el is ment futni javítandó a helyzeten. Asszem azóta legfeljebb a cipőspolcon látta a futócipőjét, és persze vett gyorsan egy másik gatyát. Meg persze jönnek a kifogások: "egyszerűen hidd el, hogy nincs időm", férj/feleség, barátok, gyerekek, kutya, macska, meló, másodállás, főzés, vasalás, takarítás, jah, és különben meg még bigyóvadászatra is kell menni.

Ugye, aláírjátok, hogy ez csak szánalmas próbálkozás, kifogás, kifogás. Mert ahogy Berlinből ide-, majd Szingapúrba exportált Andreas barátom is megmondta: "időnk nincs, azt szakítani kell". Én pontosan tudom, hogy sokkal egyszerűbb a tévé/számítógép előtt ülni, még a klotyóra is kocsival menni,borozni/sörözni a haverokkal, vagy egyszerűen csak elcseszni az időt valami tökfelesleges baromsággal, mint elmenni futni, biciklizni, görkorizni, vagy egyszerűen csak GYALOG a melóba!! Nem vagyok álszent, én is szeretek borozni, nem füvön meg magvakon élek, imádom a csokis kekszet, majd' mindenhova kocsival megyek, nekem is volt már többször is, hogy minden pillanatot elátkoztam, amikor róttam a szokásos Veszprém-Szentkirályszabadja távot,de ettől függetlenül persze megcsináltam! És félreértés ne essék: tényleg nem azt próbálom bizonygatni, hogy milyen "faszagyerek" vagyok, csak nem értem, hogy nem bírja felfogni mindenki, hogy egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne mozogjon, ne törődjön az egészségével. Hát nem tartozunk magunknak ennyivel?! És ha valaki eseteg elfelejtette volna: nem, ezt más nem teszi meg helyettünk... Ráadásul nem arról van szó, hogy a sport egészséges, és csakis azért kell csinálni, puszta kötelességtudatból, hanem ÖRÖMET okoz. Kikapcsol, ellazít, kifújja az agyból a káros gondolatokat, boldogsághormonokat szabadít fel, megtanít küzdeni, akarni, nem feladni, és még sorolhatnám hosszan, de minek, úgyis tudja mindenki.
Tudja, csak fel nem fogja. Mint ahogy azt sem, hogy heti 2-3-szor futni, bicajozni, mozogni fél órát minden bizonnyal olcsóbb, mint 40-50 éves kortól orvoshoz járni, fogyasztószereket, vérnyomáscsökkentőt, szívgyógyszert szedni, ízületi-, vérkeringési-, bélrendszeri panaszokkal, krónikus fáradtsággal,magas testzsírszázalékkal, cukorbajjal, magas koleszterinnel küzdeni...

Na, ez volt a mai szentbeszéd, de tényleg kiakadtam. Menjetek el mozogni, jóóóó? :-)
Tudjátok: "a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik" Csak elkezdeni nehéz, a többi aztán már jön magától.
Jah, és könyörgöm: igyatok vizet!! Szénsavmenteset!! (azt nem is mondtam az elején, hogy a világ népességének nagy többsége krónikus dehidratációban szenved)

Sütőtök krémleves

saját készítésű, ez volt ma a vacsora, isteni :-)

Címszavakban

Budapest, Budapest, szabadság, beszélgetések, babák, találkozások, Ikea, "finikávé",chilis csokitorta, A nyomozó, igazi reggeli, szombat éj, Morrison's, röhögés hegyek,lassú ébredezés, Szex és New York századszor, megint, pizsiben, ágyban, igazán csajos nap,csíkos táska,love at first sight, ráérősen, mosolygósan, jó volt, jó van, pedig ma már munka, de nyertünk a meccsen :-))


Ez pedig az új Jamas Bond dal Aliciától meg Jack White-tól. Another way to die.
BB-től kölcsönbe. Remélem, nem bánja :-)))

Murphy,

a jó öreg, működésbe lépett, hogy a fene ette volna meg! Mert miért is nem éppen pontosan azon a napon kell a városban koncerteznie a kedvenc zenekarnak, amikor végre valahára kiteszem a lábam innen?!!!!

De hogy közérthetőbb legyek: idő hiányában egész nyáron szinte ki sem mozdultam a Veszprém-Balcsi "tengelyből", mire végre nyári szabadságom utolsó napjaiban áthelyezném a székhelyemet a fővárosba, el innen, kicsit vissza a régi életbe, kedvenc barátok, kedvenc helyek, régóta halasztott találkozások satöbbi, satöbbi.

Mire Renáta a veszprémi Est segítségével tegnapelőtt közli velem, hogy a kedvenc Anna and the Barbies zenekarom, akiket már egy jóval korábbi bejegyzésből ismerhettek, s akik szuperszellemes szövegeit, baromi jó dalait én terjesztem, mint valami földalatti mozgalom az összes barátomnak, szóval, Annáék péntek este jönnek az Eszpresszóba. Szuper. Soha jobbkor. Ti minden esetre menjetek el, mert tényleg kurva jók. Én meg bepótolom őket valamikor Pesten. Vagy még gondolkodom...

Amúgy nemsokára meglesz az egyik jó kis nóta, az After Hours klippje, majd megmutatom :-)