Viharlesők

Viharos időket élünk mostanság, és most szó szerint értem. Nem emlékszem, hogy "az én időmben" lett volna-e ilyen nyár, amikor menetrendszerűen minden este megjött a vihar. Fény-és hangeffektus, égszakadás, földindulás, dörgés, villámlás. Tisztára, mint a trópusokon.Vagy valami középkategóriás sci-fi-ben.

Amúgy meg imádom a vihart. Az idén bámultuk is este/hajnaltájt (épp mikor...) elég sokszor, amikor a hideg és a meleg összecsap, talán mintha valami olyasmit kiabálnának egymásnak, hogy "na gyereeee öreeeg, lássuk, ki az erősebb". Az elemek harca. Gyönyörű. Ma este épp Füreden ért minket utol, vagy ki tudja, értük mi utol, lényeg, hogy a kedvenc Karolinánkban ültünk, meg előtte a mólón bambultuk, ahogy haragoszöldre váltott a víz, a hajók hánykolódtak,az árbocok csilingeltek, a szél fújt, az egész Balaton felett az ég pedig egyetlen vastag fekete takaró volt, és akkor megkönnyebbülésként végre elkezdett esni. Szürreális, de élmény. Most pedig, így hajnali kettő tájt felfrissült, esőillatú, szépséges, nyugodt éjszaka, mintha mi sem történt volna, mintha az időjárás felelős csak röhögne egy jót a markába, hogy "ti meg nem értitek a tréfát?!"

És itt van még egy dal, akkor is, ha már csak két órával is, de túl a hétfőn. Az egyik nagy-nagy kedvenc. BB, neked. Tudod," sok a gond ha az ember egyszer, csak egyszer él" :-))