2008. augusztus 17., vasárnap
Félidőben
Olimpia, mi más? Hisz nem lehet úgy mostanság kollégákkal, barátokkal,bárkivel úgy beszédbe elegyedni, hogy ne Peking jönne szóba, meg az eddigi csúfos vagy éppen nem csúfos szereplésünk. Merthogy a vita tárgya éppen ez. Félidőben járunk és nincs arany. Ez kinek a hibája? A sportolóké? A hülye politikáé? A miniszterelnöké magáé? A MOB-é? A sportvezetőké? Mert nincs utánpótlás? (ez mondjuk nagyon, de nagyon is igaz!!!! ) Mert nincs pénz? Ha meg nincs pénz, azt eddig is tudták, miért jósoltak, vártak mégis öt-hét aranyat? És ha egyszer nincs pénz, akkor mitől tudott mégis világbajnoki aranyérmes lenni az a férfi kardcsapat, amelyik most meg alig bírta elcsípni a hetedik helyet? És különben is, miért nem jó a hetedik hely? Miért kell Pars Krisztián negyedik helyére azt írni pl. az indexen, hogy CSAK a negyedik? A világ negyedik legjobb dobóatlétája az nekünk smafu? Nem tudjuk értékelni az ezüstöket, bronzokat, negyedik-hatodik helyeket, amelyekből viszont szereztünk bőven? Gyorsan meg kellene nevezni végre a bűnbakokat, bár pl. a már említett Pars vagy éppen Igaly Dia is sportszerűen bevallotta, hogy ők rontották el, nem okolnak semmit és senkit mert abban az adott helyzetben ők teljesítettek úgy, amelynek a negyedik, meg a 13. hely lett a vége... És különben is, mindenki dopplingol, neeem? De ha mindneki doppingol, akkor mégis mi dönt mégis mindig más javára? A még jobb dopping? Az, hogy fejben jobban ott van? Az, hogy lelkes, küzd, kockáztat, mindent egy lapra tesz fel, belehal, koncentrál, soha nem ad fel, lelke van és szíve is, ami űzi, viszi, hajtja előre?
Nem tudom. Mint ahogy biztos a nálam sokkal okosabbak sem. Talán egyik sem, talán mindegyikből egy kicsi. Szóljon, aki tudja. Minden esetre miért lenne más a sportolók "kasztja", mint az ország úgy egyébként?! Mitől ne lennének ők ugyanúgy kiábrándultak, elkeseredettek, szomorúak, motiválatlanok mint édesmindenki?!
Eszembe jutott, egyszer hallottam valahol, hogy egy ország nagyságát, milyenségét az mutatja meg, hogy bánik a kultúrával, a színészeivel, a sportolóival. Meg tudnám folytatni a sort: a kismamákkal, a mozgássérültekkel,a nőkkel, az idősekkel, meg aztán a fiatalokkal, gyerekekkel, férfiakkal, a dolgozókkal....
Szóval, asszem, egy cseppet sem kéne csodálkoznunk, hogy most egyelőre itt tart ez az olimpia. De szerintem tilos feladnunk. Én szurkolok, (magamnak, magunknak, az országnak meg úgy egyébként is) ugyanis még nagyon nincs vége a játékoknak. :-))
Címkék:
Igaly Dia,
MOB,
olimpia,
Pars Krisztián,
Peking
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
nem szereti az olvasó ha fekete fehér képet kell látnia az újságban egy mixerkedésről:)
Az olimpiai nyertesei mindenképp azon országok, akik a nagy doppingmizériából a legjobban tudtak kijönni. A még nem kimutatható és soha nem is ellenőrzött titkos szerekre a jamaikai futókoxgépek, az amerikai úszók.. ha Cseh László Amerikába születik most minimum 3x olimpiai bajnok.
Ott kezdődött el a magyar sport mélyrepülése, amikor az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere Andrásfalvy Bertalan heti 5-ről 2-re csökkentette a testnevelés órák számát!
Ma már sehol nem divat izzadni, fél órás tesiórákat kellene tartani, hogy utána normálisan lezuhanyozzon mindenki, nem divat a műkörmöt sem letörni egy kötélmászás alkalmával és hogy nézne az ki, hogy a legvagányabb csávó az osztályban nem tud szekrényt ugrani..
akkor az én kommentem csak ennyi...bocs az ingyenreklámért, de hosszú lett volna ide beírni.
http://szpd.blogspot.com/2008/08/riszpekt.html
Igen, én is utáltam, hogy fekete-fehér a fotó, ugyanis GéGé kolléga fotójának gyönyörűek voltak a színei, fényei. Ez van. Meg kurva modern nyomdatechnika.
Amúgy az olimpiás hozzászólásokat köszönöm, igazatok van. Dopping, pénz, hozzáállás, a Schmitt meg tényleg egy tökidióta.
Utánpótlás nincs, és ma a strandon alkalmam nyílt megfigyelni azt is, hogy iszonyú sok a nagyon dagadt kisgyerek, aki folyamatosan hisztériázik a lángosért meg a fagyiért, ahelyett, hogy a kedves szülei mondjuk vennének egy gumilabdát,aztán lángos előtt kicsit gurigáznának vele legalább a füvön, már csak a látszat kedvéért is. Elkeserítő. Mi gyerekként nyári szünetben tévét sem láttunk, mert amikor nem bicikliztünk épp, vagy ugráltunk meg labdáztunk a Balcsiban, akkor késő estig tollasoztunk vagy kosaras edzőtáborban nyomtuk... Hát, ennyi.
Szpd,
az előzőleg a véleményemet már kifejtettem, az ingyenreklámot meg tudod, bármikor szívesen :-)))
esély sincs Gábor kolléga színes képének nyilvánosságra hozatalára?:)
...hááát, benne van a napló jó kis fotórendszerében, esetleg a blog nyilvánosságára kerülhet...:-)
esetleg az "Alsóörsi nyárbúcsúztató és vendégmarasztaló fesztivál" galéria utolsó képének be lehetne beszúrni?:)
Megjegyzés küldése