Figyelmeztetésben vagyok részesítve, amelynek be kell, hogy valljam őszintén, nagyon, de nagyon örülök. Hogy ne gondoljátok,hogy elment a maradék eszem, elmodnom az előzményeket. Szóval, egy nap, egészen pontosan június 10-én ráérősen autókáztam Zánkáról hazafelé. Délidőtájt volt, fantasztikus idő, ráadásul kivételesen nem is rohantam sehova. Nézelődtem, zenét hallgattam, közeledtem szépen szabályosan egészen Csopakig. Ahol is kicsit belemerülve a napsütésbe, meg a zenébe, elfelejtettem levenni a lábam a gázpedálról, és sikerült nem éppen 50-nel behajtani a településre. Persze, amikor észrevettem, hogy a rend őrei mérnek a templom utáni keresztezéstől nem messze egy fenyőfa alól, már rég késő volt. Bemértek. Az erről szóló írást aztán meg is kaptam épp Erdélybe indulásom napján, úgyhogy jó boldog voltam. Akkor még csak adatot szolgáltattam, de rendőr ismerősöm előrebocsájtotta: 30 ezer pénznél alább biztosan nem úszom meg. Bosszantott, persze, annak ellenére, hogy tudom, aki naponta nem keveset autókázik, annál ez benne van a pakliban, és biza nekem jónéhányszor benne is volt. Nem tagadom, egy kisebb vagyonnal már támogattam a rendőrök munkáját.
Aztán jött a ma reggel, ami egyébként sem kezdődött túl jól, megint hétfő, ráadásul szakadt az eső, az ég meg villámokat szórt szanaszét. Aztán egyszercsak csengettek, és én tudtam: ez csak a postás lehet. A levelemmel. Amit fura-idióta (na jó, szimplán tökhülye) struccpolitikát folytatva nem bontottam ki, nehogy már tovább fokozza az amúgy is szarul induló napomat. Pedig tudtam én, tudtam, jobb az ilyeneken mihamarabb túl lenni, ráaádsul persze egész nap ezen járt az agyam, és jól felhúztam magam, hogy "ezek a k...a rendőrök!"... Mindegy is, boríték nyitogatás maradt estére. Lassan hajtottam szét az A4-es papírt, amelyen legnagyobb meglepetésemrte az állt: FIGYELMEZTETÉSBEN RÉSZESÍTVE. Nem akartam hinni a szememnek, oltári boldog vagyok, és mint az indoklásból kiderült, a méltányosságot annak köszönhetem, hogy két éve nem volt szabálysértésem. Meg asszem innentől két évig nem is szabad, hogy legyen, mert akkor majd szívok. Nem is kicsit. De lényeg,hogy visszaszívok itt és most minden kimondott negatívumot, amelyet esetleg a rend tisztelt őrei magukra nézve sértőnek találhattak :-))) És kicsit visszatért az emberiségbe vetett hitem is :-)))
P.S.: holnap megmutatom a Balaton Sound fesztiválon készült gyönyörű GéGé fotókat (remélem, nem bánja), meg egy kis hangulatjelentést is, amit eredetileg ma akartam, de ház az örömömet meg kellett osztanom veltek :-))
Jah, és egy mondat, ami reggel a nap jellemzéseként eszembe jutott:
"Vannak napok, amikor te vagy a légy. És vannak napok, amikor te vagy a szélvédő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése