Minden bizonnyal a ma esti meccsel lezártuk az idei kosarasévadot. Ha szerencsénk van, jövő hétfőn talán még jók vagyunk egy játékra, de aztán nyári szünetel a rangadóknak színteret biztosító Cholnoky suli.
Szóóóval, az egész még kábé 9 éves koromban kezdődött, amikor a suli udvarán "kinézett" magának a kosáredző. Ez nem volt éppen nehéznek nevezhető tény, ugyanis messze kimagaslottam a többiek közül. Akkoriban ezt persze naaaagyon utáltam, de úgy gimi tájékán hála a szintén a 175-ön felüliek táborát szaporító Hegyi Vikinek, rájöttünk: igenis sokkal jobb magasnak lenni. No, de ez csak kis mellékszál, nem akarom az élettörténetemet, vagyis kosaras pályafutásomat hosszan taglalni, lényeg a hétfő esti (vagyis BB,a keddcsütörtök :-)) ) játék, a szent nap évek óta, amikor este összegyűlünk, Ottóka, Kiliánlaci, Misi, Petra, Reni, Thomas, Gyuri, Peti, Laci, Zoli meg én (és a csapat teljes jogú tagja még a Bényi házaspár is, akik Lucababa születése után egyszercsak visszatérnek a játékba, hacsak Virág nem sértődött meg egyszer s minden korra :-)) ) és futunk, szaladunk, passzolunk, kiabálunk (akadnak hisztizők is!!!), káromkodunk, védekezünk,esünk-kelünk, küzdünk, bátorítunk, akarunk, ahol a mini drámák ellenére megtapsoljuk az ellenfél szép dobását, ahol nem haragszunk arra, aki kihagyja a ziccert (na jó, azért kicsit...), megköszönjük a jó passzt, és egyáltalán: jól érezzük magunkat.
A sportról már írtam többször, de ebből sosem elég, mert része a mindennapjaimnak, és nem lehet elfelejteni, hogy gyerekként mennyit kaptam az edzésektől, a játéktól, megtanultam küzdeni, hajtani, szurkolni, nyerni, veszíteni, csapatjátékos lenni, meg kaptam rengeteg élményt, barátokat, örök pillanatokat, szóval remélem, majd még nyugdíjas koromban is rohanok edzésre :-)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
hm. passzol a klip.:) szerencsésnek érezhetem magam,hogy anno általános sulóban még "láthattuk" játszani a nagy Bullst és hajnalig fent voltuk, hogy láthassuk a Sat1-n? az NBA döntőket.
Egyébként is mindent a sport vitt, és igen, egyetértek, a sport nagyon jó. nevel, küzdelemre kényszerít, tartást ad.
Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne említsem meg. Vkinek ismét okot szolgáltatott egy rendezvény, hogy belekössön a kézilabda. És még a szombati foci emlékezést is sikerült összehoznia vele. bravo! szakmai bravúr! csak így tovább Otto, ahogy eddig! "Soha ne add fel!"
Hmmm.A második bejegyzésedre nem is tudom, mit válaszoljak. Talán elsőként ez jutott eszembe: " a hír szent, a vélemény szabad". Ettől szép ez az egész. Ott a neve, az arca, és a véleménye, amit vállal. Lehet vele egyet érteni, veszekedni, érvelni, vitatkozni, meg minden...
Amúgy természetesen értem, mire gondolsz, Ottó esetenként kicsit háborgós, mi több, végletes is, ennek ellenére azt gondolom, vkinek fel kell vállalni a "kötekedést" is. Mellesleg az utóbbi dolog az újságíró kutya kötelessége.
Megjegyzés küldése