Ma felmondtam.
Hosszú ideje halogatott, átgondolt, ide-oda elemzett, lélekben megrágott döntés volt, teljesen időszerű.
Nem könnyű az embernek változtatni valamin, aminek az alapja az, hogy szereti csinálni, és mindig is ezt akarta. Vagyis nem ezt, hanem azt, amilyen volt tíz-kilenc-nyolc-hát-hat-öt-négy-három éve...
Amikor még motivált, előrevitt, élvezetet, örömöt adott, amikor fejlődtem szakmailag, emberileg, mindenhogyan.Ráadásul még pénzt is lehetett keresni vele.
De aztán ez elmúlt. Csak azt kezdtem észrevenni, hogy a nem jól működő strurktúra felőröl, hogy állandóan anyázok, kiakadok, csak toporgok egy helyben, pontosabban inkább kapálózok, hogy ne szippantson be valami qva mocsár. Utáltam ezt az önmagam, mert tudtam, hogy ez nem az igazi énem. Hogy már rég nem elég a szerelem, ha az csak kizsigerel, nem épít, nem fejlődök tőle, nem tanulok belőle, s csak a rossz oldalamat hozta ki...
Nem volt könnyű döntés. Nem volt rövid idő sem, amíg kitaláltam, hogy igenis mindig létezik B-terv. Hogy lehet bőven-bőven kifogásokat százait felsokakoztatni, miért nem lehet elmenni innen (mi lesz velem, de hát ezt imádom, miből fogok megélni satöbbi, satöbbi. Tudom, hónapokig ezt csináltam én is). De ahogy BB mondta nekem mindig: tudom, hogy száz érv van ellene, de csak egyetlen kell mellette. És igaza van. Bátorság kell, különben soha nem tudjuk meg, ki lehet még belőlünk. Dönteni kell szabad akaratunkból, amíg lehet, amíg nem mások döntenek helyettünk. S tisztában lenni azzal, hogy a tudásunkat, tapasztalatunkat, kapcsolatainkat nem veszítjük el azzal, ha más helyre megyünk dolgozni. Azt bőven tudjuk kamatoztatni, csak el kell hinni.
Mindezek ellenére biztos lesznek nehezebb pillanatok. Hisz ez (volt) az első igazi munkahelyem, mi több, az álmom. Hiányozni fog egy csomó minden, a kollégák, a rohanás, a pörgés,a minden napi betevő kávé a Tomival, aki kilenc és fél éve az asztalszomszédom, de még egy csomó minden és mindenki...
VISZONT csomó új és izgalmas kihívás, feladat, élmény áll előttem, ami nagy izgalommal tölt el.
Most kezdődik életem hátralévő része, és az jó lesz. És különben is, bátraké a szerencse :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
A kávé nekem is hiányozni fog, de ez lesz a legkevesebb. Meg fogom szenvedni a barátságodat, a lopott összepillantásokat, hisz már félszavakból ismertük, a dumcsikat, amiket a kávé mellett, vagy anélkül végeztünk, éppen amikor volt rá kis időnk. És elveszik a jobbkezem is, aki ot volt melletem a maszek melóknál (Conti, Üzlet).
Kiss csaj, hiányozni fogsz!
Ja, és nem akarok új padszomszédot!
A Tomi
:-)))
Ha szeretnéd, azt a káoszt az asztalomon ott hagyom neked emlékeztetőül :-)
respekt
ajaj
elment a fa előtt álló kislány a mindennapi papírból.
ennek is vége kellett legyen, és keresni kell egy új fát az új képért:)
Megjegyzés küldése