Hajnali láz

"Meghalni most, amikor az élet elkezdődhet végre?” –teszi fel a kérdést Gárdos Péter filmrendező első regénye, a Hajnali láz. Az 1948-ban született ismert filmrendező szülei szerelembe esésének történetét meséli el, akik a koncentrációs táborok borzalmait túlélve Svédországban ismerkednek meg. Mindezek ellenére a Hajnali láz abszolút az élet regénye.

Svédország, 1945. Miklós 25 éves 47 kiló és halálos tüdőbeteg. Láza soha nem múlik, és „az orvostudomány mai állása azt mondja: Ön menthetetlen Lesznek jobb periódusok is. Rosszabbak is.” – szól a nyers igagazság. De Miklóst ez nem érdekli. Mert „apámat ez idő tájt sokkal fontosabb kérdések foglalkoztatták, mint az élete. … Apám sebesen írt”. Mégpedig levelet. „Kedves Nóra, kedves Lili, kedves Erzsébet, kedves Ágnes, kedves Giza”- összesen 117 név, mindannyian a szülőváros, Debrecen környéki hölgyek, akiket szintén Svédországban ápolnak. Mert Miklóst nem érdekli a diagnózis: ő feleséget keres. Hiába az orvosok figyelmeztető, óvó tekintete a halálra ítéltnek, „apám azt fontolgatta, érdemes-e beavatni egy ilyen sokat tapasztalt tudóst az optimista világképbe”.
Úgyhogy Miklós rendíthetetlenül levelez reggeltől estig, mígnem rátalál az igazira. A tizenkilenc éves Lili éppen hogy túlélte a koncentrációs tábort, de a kezdeti ellenállása után látatlanban is beleszeret a debreceni újságíróba. Miklós eltökélt, gyógyulni akar, találkozni Lilivel, vele lenni. Ezért minden követ megmozgat, kórházból kikéri magát, barátjával útnak ered, hogy lássa az imádott lányt, s elkezdődjön szerelmük 52 éves története. Mindeközben az olvasó megismerkedhet a svéd kórházak, a menekülteket ápoló barakkok világával, ahol hamis és igazi barátságok köttetnek, s megismerkedhet a két főszereplő múltjával, a koncentrációs táborokban eltöltött idejükről is- utóbbi a 314 oldalas regényből mindössze néhány oldal.
A mű egy embertelen időszakból fakadó szerelem története, mégsem holokauszt regény, az ott átélt borzalmakról ír, de csak jelzés szintjén. Mert a lényeg nem ez. Elképesztő az élni akarás, az elszántság a fiatalemberben, Gárdos Miklósban, aki egy pillanatra nem adja fel az életbe, illetve az azt jelentő szerelembe vetett hitét. Nincs számonkérés, nincs sajnálkozás, nincs pátosz sem.
A filmrendező, Gárdos Péter a levelekre egyébként teljesen véletlenül, édesapja halála után bukkant rá a könyvespolc mélyén – 50 évnyi „hallgatás” után. S bár szülei megismerkedésének történetét pontosan ismerte, a mélység az író-rendező számára ismeretlen volt, szülei ugyanis soha nem vették elő, soha nem beszéltek róla, soha nem idézték meg a mondatokat. „Elsősorban ezt kellett megértenem. Ezt a megszüntetve megőrzést. Ezt az elegáns dobozba zárt múltat, amelyet tilos volt felbontani”. Szerintem letehetetlen könyv.