Alterego

"Nézd ezt!"- mondja, aztán az orrom alá dug egy fotót Tibi, a kedvenc fodrászom. Én meg csak bambulok, nézem a képet,hirtelen nem emlékszem, hogy lett volna az a másik szín is a hajamban, arra meg pláne nem, hogy fotó is készült volna róla, és ugyanabban a pillanatban meg aztán kezd egy kicsit fura lenni a dolog... én vagyok ez?
"Durva, nem?!- kérdi megint ő, én meg eszmélek, majd azzal a lendülettel folytatja is: múlt héten fotóztam le Londonban egy bemutatón, teljesen úgy néz ki mint te.

És ez egyáltalán nem vicc. Teszteltem a fotót családtagokon, meg a barátokon, valaki egyből rávágta, hogy én vagyok, anyukám totál kiakadt a hasonlóságon, volt, aki kicsit vacillált, és persze volt olyan is, aki rögtön mondta, hogy nem én vagyok, mert nem olyan az orra (nah, tény, az enyémet nehéz is lenne utánozni...), meg a tekintete.

Persze, persze, alapos megfigyelés után fel lehet fedezni az aprónak tűnő, ám egy arcban mégiscsak meghatározó különbségeket, ám számomra mégis teljesen döbbenet volt. Létezik még egy én, valaki ott járkál Londonban az én fizimiskámmal. És ami a legeslegeslegdurvább, hogy ugyan az én vonásaimmal, de lehetne mondjuk hosszú szőke haja, rövid göndör vagy mittudomén, de NEEEM, mert ugyanolyan a stílusa, a vágás és még a lila szín is a hajában!!! (najó, az enyém most éppen tök kikopott már).

Hát ennyi. Úgy látszik, a genetikai kombinációk száma mégsem végtelen. Vagy szimplán csak apukámnál kéne kérdezősködni, nem tudom...
De érdekes, nagyon, az tuti.