"Drámai szintre zuhant a forint jegyzése délelőtt. Az eurókurzus nem hogy a 310, de bőven a 312 forint alá futott. A piacon elterjedt hírek szerint a kormányfő Londonban elmondott szavai nem voltak meggyőzőek a hallgatóság számára."
(nol.hu)
"Végre neki kéne gyürkőzni a maastrichti kritériumok teljesítésének, és nem az euró bevezetéséhez vezető kiskapukat kellene tovább keresgélni- véli Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki addig nem lát esélyt az eurozóna előszobájának tartott ERM-II. árfolyamrendszerbe, amíg a forint jeletős kilengéseket produkál"
(hvg.hu)
"Közös közleményt adott ki a cseh, a lengyel, a román, a bolgár és a szlovák pénzügyi felügyelet: ebben azt hangsúlyozzák, nem lehet a régiós országokat egy kalap alá venni, minden ország eltérő kihívásokkal küzd, de felügyeleteik és kormányaik felelősek a megfelelő intézkedések meghozataláért. Az először közzétett nyilatkozatban nem szerepelt Magyarország, ami a piacon egyértelműen azt a hatást keltette: a régiós országok így próbálnak elhatárolódni a súlyosabb gazdasági problémákkal küszködő Budapesttől. A PSZÁF azonban később becsatlakozott az aláírók közé, azt egyelőre nem magyarázták el, miért késtek, vagy késtek-e egyáltalán."
"A reggeli forintgyengülés mögött szakértők már a nyilatkozat nélkül is azt a hatást vélték felfedezni: azok után, hogy Gyurcsány Ferenc Brüsszelben kudarcot vallott a régiónak kért bankmentőcsomag ötletével, mely egyben a régiós országok helyzetének összemosására vonatkozó (saját szempontunkból érthető) kísérlet bukását is jelentette. Így a forint, mely eddig a régiós devizákkal együtt gyengült, ma már egyedüliként indult el lefelé a lejtőn, a befektetői fejekben többek között a brüsszeli csúcsnak, a régiós országok már korábban megkezdett "nem vagyunk Magyarország" politikájának, illetve Obama kijelentésének köszönhetően elindult a térség országainak szétválasztása."
"A válság, az államcsőd rémének egyre gyakoribb felemlegetése sem lesz elég ahhoz, hogy a politika kilépjen saját árnyéka mögül. A Reformszövetség javaslatát alighanem ugyanúgy félresöprik, mint az eddigi hasonló programokat. Maximum arra használja a kormány, hogy felmutassák: bármit is tesznek, lehetne még annál keményebb is. Ez a kép sejlik fel szocialista képviselők elmondásából és a múlt tapasztalatai alapján."
(index.hu)
Kérdezem én: mégis meddig lehet ezt tűrni, bírni, egyáltalán túlélni? Vajon meddig magyarázzák még a bizonyítványukat az arra illetékesek, ahelyett, hogy észrevennék már végre, hogy kurvára nem csinálnak semmit?! Vajon miért gondolják,hogy nem vennék részt a közös teherviselésben, HA VÉGRE MEGMONDANÁK, mi a fenét akarnak?!! (persze, ahhoz tudni is kéne) Vajon megvárják, amíg utcára mennek a népek éhesen, szomjasan, kétségbeesetten, feldühödve? Miért kell már megint ennek az országnak az utolsók között kullogni, szégyenkezni?! Miért kell nekem nap mint nap az általunk megbízott seggfejek dillettantizmusa miatt fejfájást kapni, árfolyamokat nézegetni és rettegni a postástól?! Vajon mikor érezhetem végre magam biztonságban?! Vajon még meddig viszik vásárra a mi bőrünket?!
Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem már nem sok kell az utolsó csepphez a pohárban...
11 megjegyzés:
Nem tudom, mikor hitették el velünk, hogy utcára menni "ribillió". Semmi ribillió nincs abban, ha az ember országát, jövőjét ellopják, és ő kifejezi, hogy "Egy pillanat, uraim!"
Egy ocsmány kis demokrácia lettünk. Nem vagyunk képesek a sorsunkat a kezünkbe venni.
Szakértők tömkelege mondja el, KONKRÉTAN és PONTOSAN, mi a kivezető út.
De Magyarországon nincs kormányzás.
MI pedig, mi őrült barmok, megyünk munkába minden nap, behúzzuk a fülünk-farkunk, és reméljük, hátha elmúlik. Szószólónk, a szabad magyar média ugyanígy tesz.
Csak magukat hibáztathatjuk!
Ha megdöglünk, meg is érdemeljük. Ha elveszítjük mindenünket, meg is érdemeljük. Mert volt egy pillanat, amikor még lehetett volna tenni valamit, de mi azt reméltük, valaki más megteszi.
Szégyen ránk.
És mit teszel azután,
hogy legördült az utolsó csepp?
A Vanity fair közvéleménykutatása szerint ma minden harmadik izlandi állampolgár emigrálna.
Szerinted mi a fenét csinálok, ha legördült az utolsó csepp? Felgyújtom a kocsit, beszedem a biztosítási pénzt, bezárom a házat és éltbe lép a B verzió. Ez már itt kérem a túlélésről szól és pusztuljon a gyenge. Nem ez a kapitalizmus és a dzsungel törvénye?
szóval akkor még a sing-sing-sing-nél is nagyobb sokkkk
Ha legördül az utolsó csepp? Nemtom. Talán elmegyek koktélpincérnek a Karib-tengerre. Asszem ez jó ötlet. Ha így folytatódik, hamarosan kiderül.
....és igen, GG, ez a singsing-nél is nagyobb sokkk...
asszem idilli lenne az az állapot, ha a sing sing lehetne a legnagyobb kiakadásom...
Most jut eszembe, a kocsi még nem az enyém, részben a banké :-)
Akkor is felgyújtom! Nehogy már szépen odaadják vki másnak.
A példa onnan volt, hogy Izlandon egy halom ember gyújtotta fel decemberben a Range Roverjét. Gondolom, mi mást tennél, ha 35e dolláros kocsidon 100e dolláros adósság van?
A jó példa követendő:-)
és miért névtelenül írsz?? tudom, hogy demokrácia van, de abba még a saját név is belefér: üdv: gáspár gábor
ja, és Klein, a pénz nem minden !!
bár én is ki vagyok akadva, de azért Te, és még mások (néhányan) többet jelentesz (jelentenek) nekem, mint néhány ( bármennyi ) forint
Kedves GG,
persze, hogy a pénz nem minden, tudhatnád, hogy tudom :-)
Ha nem tudnám, és nem azok az emberek lennének körülöttem, akik, akkor már elfogyott volna az optimizmusom is...
De hát a csekkek, azok csekkek, színtiszta számok, semmi érzelem, semmi barátság... :-( Ez itten a porbléma.
Tudod, GéGé, sztem Te ezt egy kicsit túl komolyan veszed :-)
Mellesleg mindig névtelenül írok Niki blogjára, mert így esik jól, mert lusta vagyok és mert kurvára nincs demokrácia barátom, hm?
Megjegyzés küldése