Mi az, hogy haza menni? Hol vagyunk otthon? A házban, ahol lakunk? Amelyik a mi tulajdonunk? Vagy ami nem a miénk, de azzal lakunk ott, aki(ke)t szeretünk? Szimplán a helyiség, ahol a kedvenc kanapénk van, meg a kispárnánk, a könyveink, ahol szépek a fények, a növények, és a mi fotóink vannak a falon? A város, ahol tudják, kik vagyunk? Ahol ismerünk minden kanyart, kerülőutat, szeretjük az apró szabálytalanságokat, ahol a kávézóban tudják, mivel isszuk a kávét és rögtön látják, ha rossz a kedvünk? Ahol karnyújtásnyira vannak a barátok, akikkel lehet kávét inni, borozni, lelki fröccsözni, együtt hallgatni, röhögni, táncolni, csacsogni, semmit tenni, együtt örülni, vigasztalódni? Mi számít? Mi a legfontosabb? A társaság? A múlt? Vagy a jelen? Az emlékek? Vagy a lehetőségek? Az emberek? Az ismeretlen? A benne rejlő titok? A saját bútoraink, tárgyaink, dalaink? Lehetünk otthon a világ bármely táján? Mikor mondhatjuk, hogy "hazaértem"? Mi vagy inkább ki tesz valamit otthonná? Talán ezek itt mind. Talán nem.
Hát ezen gondolkodtam mostanság.
Hát ezen gondolkodtam mostanság.
5 megjegyzés:
lehet, hogy az otthon nem egy hely, sokkal inkább egy lelkiállapot?
Lehet bármi. Egy hely, egy érzés, ahova/amihez mindig nyugodtan visszatérhetsz megpihenni és feltöltődni.
Sztem az otthon egy hely, és egy van csak belőle. Mivel több helyen is lakom egyszerre, pontosan tudom, hogy mi az otthon: ami nekem nincs.
Ez nem panasz, mert egyiket bőven kijelölhetném, de valszeg félek tőle. Olyan véglegesnek hangzik. Mint egy házasság (pedig pont tudjuk az mennyire végleges...)
igenigen, elköteleződni (bármi iránt) nehéz és félelmetes, meg hát meglehetősen önző is az ember, mert mi van ha nem a legjobb jut neki. de talán valahol, valakivel ez majd magától értetődő lesz.
egy sajátnak nem érezhető kert a fényeivel... egy járókelő a mosolyával... egy barát az ölelésével... ismerős szavak, színek... meg hát minden ami a gyerekkort idézi sokáig, aztán, ha elég sok mindent sikerül elengednünk és ugyanakkor váratlanul megmarad mégis - tán mert már nem akarjuk megtartani... akkor olyan fura... ott vagy otthon magadban. Gazdag pillanatok - szerintem is lelkiállapot - én sem tudom, hogy most hol lakom, mégis otthon vagyok itt belül. asszem szabadságérzés... ahogy ellazulunk a finom meleg ég alatt a fűben fekve.
Khm.:-)De tényleg - pont olyan.
Megjegyzés küldése