Hallani lehetett a csendet ott fent a hegyen, ahol mindig minden jó, alattunk a Balaton, a fények lassúak még, az illatok intenzívek, szólni nincs nagy kedv, csak hallgatni jó, a takaró meleg, a pillanat elmébe vésve...
(és végre ott és akkor kurvára nem érdekelt senkit, van-e miniszterelnök vagy sem. Mert kérem van élet azon túl is.
Különben meg nyugi, már úton van az erősítés :-))))) )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Milyen Erősítés? :-)
miért, milyen úton? :-))
igen, pontosan ezek az Élet nagy pillanatai, csak meg kell tanulni megélni őket úgy, hogy közben ne válunk érzéketlen tuskókká sem. (na meg persze jól meg kell válogatni, kivel megyünk fel mindeféle hegyekre :-) )
Hékás, tudatom veled, hogy úriember voltam, és vagyok. Bár nem tervezem a jövőre nézve, mert nem annyira kifizetődő :-)
Megjegyzés küldése