"A kávét nem szabad olyan folyadéknak tekinteni, amellyel az ember leöblíti az ebédet vagy a vacsorát. A kávé elsősorban érzelmi ügy. Az ember két kezébe fogja a csészét, és érzi a melegét. A csészéből gőzölögve gomolyog a pára, szürkesége elüt az erdő vagy a puszta, vagy a sötétedő égbolt hátterétől. Aztán az ember a csésze fölé hajol, és beleszagol. Majd kedve támad inni belőle. De csak keveset. Csak hörpinteni egyet, gyönyörűséggel körülnézni a csendben, és újra átérezni az élet egyik ártatlan örömét."
(Jan Smíd: Életem ártatlan örömei)
4 megjegyzés:
Ez dejó! Olyan jó kedve lesz tőle az embernek! :)
pedig soha életemben nem ittam kávét azon az egyen kívül, amitől 3 napig rosszul voltam,de mégis el tudom képzelni :)mégis jó olvasni ezt a könyvet !!
Nekem is nagyon tetszik :-)
És kedves Gégé, én is kábé öt-hat éve "kávézom", addig hevesen tiltakoztam, de aztán rájöttem, hogy a dopping mellett inkább a szertartás a lényeg...
és a könyvet kiolvastam, az nem volt kérdés, hogy jó olvasni. helyenként kicsit untam, de elképesztően kedves és "baszok én mindenre, csak élvezem az apró örömöket" könyv. Igazán jó legalább olvasás közben átvenni ezt a mentalitást. Úgyhogy köszi a kölcsönzést :-)
majd megyek visszaváltani :)
Megjegyzés küldése