Anyukám mesélte, hogy kiskoromban mindig azért féltettek az óvónők, mert túl nagy volt az igazságérzetem. Mindig kiálltam mindenkiért, aki kisebb/nagyobb/kövérebb/soványabb/ butább/szemüvegesebb volt mint én, vagy akit zrikáltak, csúfoltak a többiek. No, ez az igazságérzet öntudatra ébredésemmel egyenesen arányosan csak nőtt, amikor magamat kell megvédeni, akkor meg még hatványozódik is. Most pedig meg lett tépázva.Véresre.
Ráadásul BBmnek ezredszer is el kellett mondania, hogy felfogjam végre: JÓTETT SOHA DE SOHA NEM MARAD BÜNTETLENÜL. Hát most aztán közlöm mindenkivel: felfogtam. Egyszer s mindenkorra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
szerintem nem az igazságérzeted lett megtépázva, hanem az igazad, s tudjuk jól hogyan, koncepciós pernek is felfohatjuk az 50-es évekből, pedig még nem is vagy olyan öreg...de legalább tanulod az életet, s milyen jó is ez !!!
Én tudom, hogy megtalálod az útját, hogy kiegyenlíts.
Vagy... szimplán csak tovább bírod és hagyod, hogy az élet egyenlítsen.
Az egyensúlynak helyre kell állnia.
Megjegyzés küldése