2009. december 8., kedd

Man on wire

"Egyszer volt, hol nem volt- így kezdődnek a tündérmesék,de hát az én történetem is egy tündérmese"- kezdte Phillipe Petit a róla szóló Man on wire című dokumentumfilmben.

Az egész úgy indult, hogy 17 évesen épp a fogorvos rendelőjében ült, amikor egy magazint lapozgatva megtalált egy cikket az akkor még csak a tervezőasztalon létező World Trade Centerről. Ez az álom kiindulópontja, ugyanis akkor elhatározta: ő bizony átsétál egy drótkötélen a két torony között.

"Volt egy álmom, nem túl nagy: meghódítani a világot. De ahogy a költő mondja: csak a gyönyörű helyeket"

Aztán elkezdődik a munka az álom megvalósításán. A tervezgetés, a gyakorlás, órákig fent, a kifeszített kötélen, amelynek minden egyes négyzetcentiméterét ismerte, érezte, szinte egy volt vele. Tökéletes biztonságban, tökéletes biztonsággal ment azon a kifeszített vékony valamin, akár csukott szemmel, akár a barátnőjével a hátán, akár úgy, hogy lentről a barátai tépték- húzták-vonták a kötelet, vihart, szelet imitálva.

Aztán átsétált a Notre Dame két tornya között.
Aztán a sydney kikötő pillérei között.
Aztán olvasta a Paris Match-ban, hogy nemsokára elkészülnek a tornyok. És akkor nekiállt szövögetni a tervét. Úgy, hogy tudta: nagyon veszélyes.

"Ha meghalok, az gyönyörű halál lesz. Meghalni miközben az ember a szenvedélyének él"

A segítőivel úgy tervezték az akciót, mint egy bankrablást. Hisz a szigorúan őrzött két toronyba nemcsak be kellett jutni, hanem be kellett juttatni,felszerelni a felszerelést, amelynek segítségével Phillipe végrehajtja a történelem egyik legveszélyesebb mutatványát.
Hihetetlen sok gyakorlás, precíz tervezgetés, elszántság, őrültség, akarás, álom, kitartás, mérhetetlen koncentráció.

"Az jó, hogy a kötéltáncos életének keretet ad a halál, mert így mindig oda kell figyelni"

1974. augusztus 7. Phillipe Petit majdnem 500 méter magasban hatvan méternyi távolságot tesz meg 45 perc alatt nyolcszor (!!!!!!!) egy kifeszített drótkötélen biztosítatlanul New York feje tetején. Megcsinálta.

Hihetetlen, elképesztő, elszédít, a tévé elé szögez, és újra bizonyságot ad arra, hogy az álmok valóra válthatók. Csak hinni kell bennük.
James Marsh dokumentum filmje. MEG KELL NÉZNI.

2 megjegyzés:

straubbazsi írta...

Jó kis bejegyzés ez.

nik írta...

Köszi :-)
erről a filmről csak jól lehet írni :-)