(először is, vettem GJ figyelmeztetését, mely szerint 12 napja hallgatok. Ez így igaz, bár az igazsághoz hozá tartozik, hogy Barack Obama Nobel-béke díja napján azonnal ki akartam fejezni mérhetetlen dühömet ezen a fórumon, de kétszer is kitörlődött az írományom egy része, amit nem bírtam visszacsinálni, háromszor visszaírni meg pláne nem, ergo ígymaradtamoktóber7óta...)
deh, most mégsem ez a téma, hanem a
HISZTI
Aki ismer engem, az tudja: viszonylag tág a tűréshatárom, a toleranciát néha még túlzásba is viszem, vitatkozni szeretek, veszekedni nem, az üvöltözés jogát kizárólagosan a szülőknek tartom fenn-nekik is csak nagyon ritkán. Szerintem (általában mások szerint is) baromira könnyű velem kijönni,s ha mégis van valami affér (meló, barátok, satöbbi): az azonnali tisztázás híve vagyok. Nem bírok duzzogni, ugyanis igazán összeveszni azzal lehet, aki fontos nekünk, azzal meg miért is kellene haragot fenntartani, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is az életben. Éppen ezért akadtam ki totál azon, amikor egy kedves ismerős-barát általi igazán rosszalló pillantással találkoztam a minap, és baromira nem tudtam mire vélni a dolgot. A téma tökmindegy, az is, kinek van igaza, és kinek nem. Az eljárással van a bajom. A duzzogással, a hisztivel, azzal, hogy nem tiszteli meg a kettőnk kapcsolatát azzal, hogy ha baja van, elmondja nekem. Hogy nekem abból kellett észre vennem,hogy valami nem oké, hogy majdhogynem elfordította a fejét, amikor én lelkesen üdvözöltem. Pedig nekem el lehet mondani, számon lehet kérni,hogy: "szerintem most f'sz voltál" vagy "nekem ez szarul esett", "menj te a francba" satöbbi, satöbbi,
de
a duzzogást,
a hisztit,
a sértődést,
a nem tisztázást
azt egyszerűen nem tűröm el.
Mert ugye (lelki) terroristákkal nem tárgyalunk.
2 megjegyzés:
A terrorista az terrorista, nincsenek fajtái. Javaslom ne különböztessük meg őket, hanem vegyük simán egy kalap alá!
Így van. A "lelki"-t igazándiból a nyomaték kedvéért írtam.
Megjegyzés küldése