Fel!

már az első pillanatban bele lehetett szeretni, mert imádnivalóan édesen vannak megrajzolva a karakterek,a sztoriról meg ne is beszéljünk: álmok, szerelem, kalandok, amelyek közül persze az élet a legnagyobb,
és van, amikor
percekig nem szólnak egy szót sem, csak peregnek a képkockák, amint egy gyerekbarátságból szerelem lesz, meg házasság, és közös élet, meg közös bajok, örömök és halál- és szavak nélkül elmondanak mindent, amit az élet jelent,
majd a mogorva, megkeseredett öregúr, Mr Fredricksen elindul, vagy ezer lufival a háza tetején, hogy elmenjen azt a közös álmot valóra váltani Dél-Amerikába (ami ugyanolyan mint Észak- Amerika, csak délen van :-)) ), és ott van még Russel, az a cuki kis cserkész srác, és Kevin, meg a többi állat, hogy azért a gyerekeknek is legyen valami, mert a
Fel! (Up) az legalább annyira "gyerekmozi" mint amennyire gyerekkönyv A kis herceg,
de azért az a jó benne,
hogy alapjáraton mégis gyerekeknek készült,
éppen ezért
a létező legegyszerűbb módon mondja el azokat a dolgokat, amelyek egyébként is egyszerűek,
csak mi bonyolítjuk őket túl,
szóval, hogy tulajdonképpen mi is az igazán fontos ebben az életben.

A Pixar stúdiónak Wall-E és L'ecsó után ismét jár a pont...