Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

(Ingrid Sjöstrand)

Mai dal

csak úgy eszembe jutott ma.
Bírom.

Egyetértek...

... Uj Péterrel

http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/10/29/kabbe/

- nem mondom, hogy én orrba-szájba a slágert vagy a danubiust hallgattam
-és még az is lehet, hogy jót tesz egy kis zenei vérfrissítés
DE
-engedtessék meg, hogy ne értsem meg, hogy ebben a k'a országban mikor lesz végre, hogy nem k'a politikusok döntenek majd szakmai kérdésekről, KERESKEDELMI rádiók frekvenciájáról
- és engedtessék meg az is, hogy ne értsem, az éterben mi a jó büdös fenéért nem fér meg egymás mellett annyi rádió, amennyi csak akar, aztán majd a hallgató meg a hirdető eldönti, melyiknek van létjogosultsága
- és engedtessék meg nekem, hogy azért rohadtul utáljam, hogy nem lesz danubius, akkor is, ha néhanapján tényleg ótvarszar, de valahogy hozzánk tartozik, az első igazi kereskedelmi rádió, és én még világosan emlékszem, amikor jó régen németül is mondtak híreket, és különben is. Micsoda egy kurvavilág ez!

Sült gesztenye...

...parti volt ma, forralt bor is volt, meg vendégek, csajos bulinak indult Aliciával meg Mary J.-jel, virtuálisJulcsival, (ő már csak így virtuálisan szereti élni az életet :-))) ), de még szerencse, hogy beugrott Bono, és kicsit feldobta a bulit :-))

http://www.youtube.com/watch?v=DvKWUsJ9qoE

http://www.youtube.com/watch?v=31bd0bNI-jA

Fel!

már az első pillanatban bele lehetett szeretni, mert imádnivalóan édesen vannak megrajzolva a karakterek,a sztoriról meg ne is beszéljünk: álmok, szerelem, kalandok, amelyek közül persze az élet a legnagyobb,
és van, amikor
percekig nem szólnak egy szót sem, csak peregnek a képkockák, amint egy gyerekbarátságból szerelem lesz, meg házasság, és közös élet, meg közös bajok, örömök és halál- és szavak nélkül elmondanak mindent, amit az élet jelent,
majd a mogorva, megkeseredett öregúr, Mr Fredricksen elindul, vagy ezer lufival a háza tetején, hogy elmenjen azt a közös álmot valóra váltani Dél-Amerikába (ami ugyanolyan mint Észak- Amerika, csak délen van :-)) ), és ott van még Russel, az a cuki kis cserkész srác, és Kevin, meg a többi állat, hogy azért a gyerekeknek is legyen valami, mert a
Fel! (Up) az legalább annyira "gyerekmozi" mint amennyire gyerekkönyv A kis herceg,
de azért az a jó benne,
hogy alapjáraton mégis gyerekeknek készült,
éppen ezért
a létező legegyszerűbb módon mondja el azokat a dolgokat, amelyek egyébként is egyszerűek,
csak mi bonyolítjuk őket túl,
szóval, hogy tulajdonképpen mi is az igazán fontos ebben az életben.

A Pixar stúdiónak Wall-E és L'ecsó után ismét jár a pont...

the best of the best

Nem az én érdemem, csak dicsekszem, mert tökre büszke vagyok rá,
Kamondi Gábor gyerekkori jóbarát ma megnyerte Londonban a Costa Coffee barista (tudjátok, mint a sommelier, csak ő a kávékhoz ért kurvára) világbajnokságát.
Szóval, mától hivatalosan is ő a barista of the year :-)

(A dolog kis szépséghibája, hogy ha meg akarom kóstolni a szuperkávéját, akkor baromira fel kell használni a lufthansa mérföldeimet egészen Londonig...)

(üzenetrögzítő)

"Az üzenet helyett kérem, hagyjon egy hosszú,

örömteli csendet."

(Boda Magdolna)

Itt vagyok

(először is, vettem GJ figyelmeztetését, mely szerint 12 napja hallgatok. Ez így igaz, bár az igazsághoz hozá tartozik, hogy Barack Obama Nobel-béke díja napján azonnal ki akartam fejezni mérhetetlen dühömet ezen a fórumon, de kétszer is kitörlődött az írományom egy része, amit nem bírtam visszacsinálni, háromszor visszaírni meg pláne nem, ergo ígymaradtamoktóber7óta...)

deh, most mégsem ez a téma, hanem a

HISZTI

Aki ismer engem, az tudja: viszonylag tág a tűréshatárom, a toleranciát néha még túlzásba is viszem, vitatkozni szeretek, veszekedni nem, az üvöltözés jogát kizárólagosan a szülőknek tartom fenn-nekik is csak nagyon ritkán. Szerintem (általában mások szerint is) baromira könnyű velem kijönni,s ha mégis van valami affér (meló, barátok, satöbbi): az azonnali tisztázás híve vagyok. Nem bírok duzzogni, ugyanis igazán összeveszni azzal lehet, aki fontos nekünk, azzal meg miért is kellene haragot fenntartani, vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is az életben. Éppen ezért akadtam ki totál azon, amikor egy kedves ismerős-barát általi igazán rosszalló pillantással találkoztam a minap, és baromira nem tudtam mire vélni a dolgot. A téma tökmindegy, az is, kinek van igaza, és kinek nem. Az eljárással van a bajom. A duzzogással, a hisztivel, azzal, hogy nem tiszteli meg a kettőnk kapcsolatát azzal, hogy ha baja van, elmondja nekem. Hogy nekem abból kellett észre vennem,hogy valami nem oké, hogy majdhogynem elfordította a fejét, amikor én lelkesen üdvözöltem. Pedig nekem el lehet mondani, számon lehet kérni,hogy: "szerintem most f'sz voltál" vagy "nekem ez szarul esett", "menj te a francba" satöbbi, satöbbi,
de
a duzzogást,
a hisztit,
a sértődést,
a nem tisztázást
azt egyszerűen nem tűröm el.

Mert ugye (lelki) terroristákkal nem tárgyalunk.

október hét

hideg volt, kristálytiszta, tükörsima, végtelenül nyugodt, olyan ezüstszínű, amilyen csak ősszel tud lenni, a nap is kitett magáért, erőlködött, talán egy utolsót, meleg volt, hogy simogassa a hűs habok közül didergősen, hősiesen előbukkanó testeket, voltunk még néhányan, bátrak, mint egy titkos kis társaság, cinkosok, vagy talán inkább őrültek, vízimádók,
vagy talán csak kellett egy kis megtisztulás, észhez térés, vagy éppen annak az ellenkezője, én nem tudom,
de ma még fürödtünk páran a Balatonban,
és ez jó volt,
egy lopott óra, csend és nyugalom,
egy hely, ahol ott és akkor tökéletesen működött a világ

Rio

Copacabana, napfény, szamba, foci, öröm,igaziélet, és
"Éld át a szenvedélyed"- na így lehet olimpia rendezési jogot elnyerni :-))

(a racionális szempontok engem most nem érdekelnek :-)) )
Én örülök.