Tiszta szerencse, amikor olyan interjúalannyal hoz össze a munka, akitől/aki
1.: több leszek
2.: szórakoztat, vicces
(a 3-as eset az az ideális, szuper, ritka, elmébe elraktározandó, amikor az első kettőt egy személy produkálja)
Bár külön-külön, de ma mindkettőhöz szerencsém volt.
I. A Viccesfiú
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly, miközben éppen melózott a Füred kempingben a haverjával, rájött, hogy allergiás valamire a tejben. Gondolta, kéne írni valami olyan programot, amit a mobiltelefonból előhívva vásárlás közben látjuk, hogy az a sok "E223" meg minden sz'r micsoda is pontosan az ételekben. Mivel építőmérnök, nem programozó, ezért négy napjába is beletelt, mire megírta a programot, mert utána kellett olvasnia angolul, hogy is megy ez pontosan. Meg is nyert egy innovációs díjat, most meg tárgyal a mobilcégekkel, akik naná, hogy imádják az ötletet, hisz (legalábbis elméletileg) olyan baromira nagyon törődünk az egészségünkkel. Szóval, lehet, hogy valamikor a közeljövőben már simán a mobilunkra tölthetjük a programját.
Azt mondja nekem, nem egy nagy cucc az egész, pedig dehogynem, mert hát másnak eddig marhára nem jutott az eszébe. (nem mellesleg, két éve már nyert egy pályázaton, Amerikába és Kínába is meghívták)
Mindeközben a 19 éves egyetemista tökjófej, vicces, csevegős, kicsit őrült, fut, meg boxol és bulizik, Bécsben meg Berlinben akar néhány félévet tanulni, persze, ez jósokpénz, de mint mondta: ha elhatározta, úgyis megcsinálja.
Nagyonbírtam. Őszinte, laza, fiatal, intelligens, és mindenek előtt nem veszi magát túlságosan komolyan. Lesz belőle valaki.
II. A "Többleszek"
Tulajdonképpen a valaha pedagógiát vagy pszichológiát tanultak számára ismert Gordon módszer szülőknek szánt kurzusáról beszélt nekem két tréner. Nem volt semmi spanyolviasz, vagy "úúúúmegááá", szimplán csak az, amit az ember eddig is tudott: konfliktuskezelés, kommunikáció egymással, a barátokkal, a családdal, a szomszéddal, kimondani, amit gondolunk, figyelni a másikra, no meg szó volt a boldog szülők boldog gyerekeiről, a tetteink következményeiről, a felelősségvállalásról.
Evidens, tökegyszerű, mégsem csináljuk, pedig mennyivel könnyebb, egyszerűbb, egyértelműbb és boldogabb lenne minden. Mi, és ezáltal ez a hülyevilág is.
Szimplán csak jó volt hallani.
P.S.: Egy dal. Kiváló egy őrült tekeréshez.
2009. szeptember 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése