"Jake Bianski egy halpiacot üzemeltet Észak-Bostonban, csupa olasszal körülvéve. Évek óta odáig van Isabelláért, aki egykor a barátnője volt, ma azonban már házas, három gyereke van, és továbbra sem érdeklődik Jake iránt. A férfi azonban mindenkinek úgy mesél róla, mint a barátnőjéről, többek között a gyönyörűséges állatorvos Marisának is, akivel alkalmazottai hozták össze egy szingliklubban. Marisa érdeklődik Jake iránt, amíg az el nem kezd beszélni "barátnőjéről". A férfi végül megkéri a lányt, hogy legyenek csupán barátok. Így is lesz.Jake és Marisa mindketten olasznak tettetik magukat a másik előtt, látszólag különböző, ám végső soron igen hasonló okokból. Ahogy a baráti kapcsolat halad előre, Jake lassan elbizonytalanodik a lányt illetően. Kétségek gyötrik, és nem mer lépni, hiszen mi lesz, ha Isabella mégis beadja a derekát. Mi lesz akkor, ha kiderül, hogy Marisa éppúgy nem olasz, ahogy Jake sem?"
A sztori ennyi. A cím alapján akár jó mozi is lehetne, mert végülis ki ne akarna legalább egy kicsit olasz lenni. Na jó: nagyon.
DE ez a film mégis nagyon de nagyon szar lett. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen unalmas, béna, cseppet sem vicces (tiszta szerencse, hogy vígjátéknak hirdették), fantáziátlan, ötlettelen, gagyi, egy pillanatig sem szerethető nagy rakás fos filmet, amelyikben egy normális karakter, jelenet, párbeszéd vagy pillanat nem volt, amelyikben aaaaannnnnyira de aaaaannnnnyira szánalmasan lúzer pasas (egyébként persze tökhelyes) töketlenkedik felszedni kábé a világ legjobb nőjét, hogy azt már nézni is fizikai fájdalmat okoz.
Nem megnézni, otthon maradni, aztán inkább forró kakaóval dörmögő dömötört olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése